Feltámadás Nagymágocson

Nagymágocson van egy lepukkant benzinkútféleség, egy-két bolt meg több mint tíz kocsma. És persze a megyei önkormányzat tulajdonában lévő Károlyi-kastély, amelyben szociális otthon működik. Ideiglenes engedélyekkel, mert bár kívülről szépen rendben van tartva, belül már nem felel meg egy modern szociális otthon követelményeinek, az intézményt előbb-utóbb el kellene költöztetni. Ezzel Nagymágocs elveszítené egyetlen számottevő, százhatvan főt alkalmazó munkáltatóját. A faluban a rendszerváltás óta egy méter szennyvízcsatorna nem épült, a hirdetőtáblákon "Szippantást vállalok" feliratú cetliket lebegtet a szél.
Nagymágocsnak egyebekben sincs szerencséje: fekvése nem mondható valami jónak, és amikor utoljára sikerült bekerülnie az újságokba, az annak a kapcsán történt, hogy csökkent munkaképességűeket alkalmazó vállalkozás tette náluk tiszteletét. Kiépíttette az önkormányzattal a munkahelyet, állami támogatásból dolgoztatott néhány embert, aztán pár hónap múlva csődbe ment.
Most, úgy tűnik, megtörtént a csoda. Hosszas tárgyalások után került befektető a kastély mellé, aki ráadásul hajlandó kiváltani a szociális otthont. Az Arawana Kft. vállalta, hogy épít egy új, minden igényt kielégítő otthont Nagymágocson, ha cserébe megkapja a kastély tulajdonjogát. Ahhoz azonban, hogy az új épületet itt húzhassák fel, egy szennyvíztisztítót is kell építeni, vagyis csatornázni kell a falut, amit az Arawana Kft. úgyszintén kifizet. Ezért cserébe a helyi önkormányzat odaadja a harminc éve kihasználatlan fürdőterületet, a termálkutat és a hideg vizes kutat, valamint tíz hektár területet a szociális otthon, illetve a park számára. A megyei önkormányzat pedig átadja a kastélyt és negyvenkét hektáros parkját. A reménybeli végeredmény: egy exkluzív kastélyszálló hatalmas parkkal, egy másik termálhotel kétszázötven szobával, az ország legnagyobb fedett élményfürdője. Nem mellesleg elkészül a szennyvízcsatorna, és Nagymágocson marad a szociális otthon. Munkahely, idegenforgalom - a jó hírre már számos cég jelentkezett, hogy ha jön ide a pénz, majd ők is jönnének.

Légy a levesben
Ha az Arawana Kft.-nek nem is, de képviselőjének, Györey Zsoltnak már volt köze kritizálható kastélyfelújítási esetekhez. A körmendi Batthyány-kastélyban a Szeleste Kft. - melynek nevében szintén ő nyilatkozott akkoriban - próbálkozott hasonló volumenű beruházással, ám egy-két év után zűrös körülmények között kellett távoznia. Az önkormányzat azt mondta, hogy nem volt meg a szükséges pénze, míg a befektető azzal érvelt, hogy az önkormányzat nem működött együtt vele, nem kapta meg a vagyonkezelői jogot, ezért nem jutott hozzá a hitelhez. Az érdeklődésben a körmendi polgármester titkárnőjéig jutottam, aki kioktató hangnemben értésemre adta, hogy a polgármester nem fogja elmesélni, mi történt. Helyi források azt mondják, hogy a kudarc nem írható egyértelműen a befektető számlájára, inkább annak tudható be, hogy gróf Batthyány-Strattmann László boldoggá avatásával régi kastélya szimbolikus jelentőséget kapott, ezért a jobboldali városvezetés meggondolta magát a kastély hasznosítását illetően. Az viszont tény, hogy a Szeleste Kft. kifizetetlen építőmunkásokat hagyott maga után, amikor végül távozott a kastélyból.
Látható, hogy kastélyhoz óriásberuházást illeszteni nem egyszerű. Hajmáskéren sem járt sikerrel az a svájci befektető, aki az ottani kastélyt szerette volna megvenni. Annyit kért, hogy az előtte csúfolkodó szocreál bérházat bontsák le. Megkezdődött az egyezkedés a lakókkal, akik közül páran a piaci helyzetre hivatkozva a lakás értékének két-háromszorosát kezdték követelni, mondván, ha a befektetőnek több milliárdja van a kastélyszállóra, igazán adhat a lakásukért három-négy millióval többet. A svájci meg azt mondta, hogy akkor maradjatok csak itt, és haladéktalanul visszavonulót fúvatott. Mind a hajmáskéri, mind a körmendi kastély körül azóta megint csend van, a tőkehiányos fenntartók nyűglődnek velük, a falak közt szól a fúvószenekar.

Nem veszthetünk...
Györey Zsolt neve a hajmáskéri történetben is felbukkan - a svájci befektető számára közvetített. Nem is olyan furcsa tehát, ha az ember fia a nagymágocsi csoda bekövetkeztében is kételkedni kezd.
- A megyei önkormányzat semmilyen kockázatot nem vállal ezzel a szerződéssel - mondja a telefonba Ott József, a  megyei közgyűlés alelnöke, még mielőtt átlépné a határt szabadságra menet. - Ugyanis amíg az Arawana Kft. át nem adja az új szociális otthont, és oda át nem költözik az intézmény, a kastély és a park nem kerül a tulajdonába.
Czabarka János nagymágocsi polgármester már hetvenéves. Ez a negyedik, utolsó ciklusa, és annak is a vége.
- Persze hogy tudok Körmendről, már másnap hárman tolták az orrom alá a képviselő-testületből az újságcikkeket. Rá is kérdeztem, és Györey úr megfelelő bizonyítékokat tudott mutatni arról, hogy nem ők voltak a hibásak. Engem meggyőzött. A másik pedig - emeli fel a hangját -, hogy ezen az üzleten mi nem veszthetünk. Ahhoz, hogy a befektető megkapja a kastélyt, szociális otthont kell építenie, ahhoz pedig szennyvízcsatornát. A szennyvízcsatornához a falu önrésze a fürdőterület, és a termálkút - ezek pedig nem kerülnek a befektetőhöz, csak amint átadják a szennyvíztisztítót.
- Azért, hogy Nagymágocs ilyen kétségbeejtő helyzetben van, tehát hogy se szennyvízcsatorna, se munkahely, se működőképes vállalkozások nincsenek, mennyire tartja felelősnek az önkormányzatot?
- Mi nem tudunk munkahelyet teremteni. Vannak alkalmas területeink, szívesen felajánljuk. Van infrastruktúra. Kezdetben helyi adót sem kértünk, hátha ezért majd idejön valaki, de csak a kocsmák szaporodtak. Minek nekünk egy tizenhetedik? Ezekenkívül meg annyit tudok nyújtani egy befektetőnek, hogy ha jön, szépen felöltözöm.
- Ön bízik abban, hogy ez a valószínűtlenül nagy beruházás itt megvalósul?
- Nekünk ez olyan, mintha egy álomba csöppentünk volna. Mi az álmok megvalósulását óhajtjuk, támogatjuk. De megvalósítani anyagi eszközök híján nem tudjuk őket.
A nagymágocsi falugyűlésen senki nem érdeklődött afelől, mi lesz a beruházással, mindenkit az épülő szennyvízcsatorna érdekelt. Mennyi lesz a hozzájárulás? Mennyi lesz a vízdíj? Miért kell kifizetni a csatornadíjat arra a vízre is, amit megisznak az állatok? Én viszont itt kaptam el Györey Zsoltot egy rövid beszélgetés erejéig.
- Nagymágocson semmilyen turisztikai látnivalóról nem tudok a kastélyon kívül. Hogyan fog itt megtérülni egy ekkora beruházás?
- Itt nem csak a kastélyról van szó. Lesz mellette egy ötvenhektáros park, ami már nem olyan gyakori dolog. Lesz egy kétszázötven szobás termálhotel, és egy akkora fedett élményfürdő, amekkora egész Magyarországon nincs.
- Azért fürdőből van épp elég.
- Igen, de itt lesz egy konferenciaközpont is, lehet csónakázni, horgászni, ez Magyarország egyik legjobb apróvadas területe, úgyhogy a vadászatot sem lehet kifelejteni. Másik kérdés, hogy most mindenki nyitott fürdőt épít, de azok összesen ha harminc napot üzemelnek egy évben, hiszen az időjárástól függenek, az év többi részében eszik a pénzt.
- Ön azt mondja, hogy ha elég pénzt rakunk le valahol, ahol egyébként nincs semmi látnivaló, akkor pusztán a felépített turisztikai apparátus elég vendéget vonz majd ahhoz, hogy ez a többmilliárdos beruházás megtérüljön?
- Így gondoljuk, különben nem csinálnánk.
- És honnan lesz erre tőkéjük?
- Hitelből. Elvégre sem a megyei önkormányzat, sem a helyi önkormányzat nem szerződne velünk, ha nem tudnánk megfelelő biztosítékot felmutatni arra, hogy megvan rá a pénzünk. Némi uniós forrásra is számítunk, mivel a szálló és a kastély energiaellátását környezetkímélő módon akarjuk megoldani, de ez a summa utófinanszírozás formájában érkezik.
- Itt nem látszanak olyan nehézségek, mint Körmenden vagy Hajmáskéren?
- Egyelőre nem. Bár annak a tíz hektárnak a kisajátítása, amelyet az önkormányzat ajánlott fel a szociális otthon számára, elég lassan halad. A föld ára itt 10-13 ezer forint aranykoronánként. Először húszezret kértek. Húszezret ajánlottunk. A tulajdonosok most százezret kérnek. Azért ez már egy kicsit sok.

Megadják az árát
Magony Imre egyike annak a hat földtulajdonosnak, akinek az ingatlanát az önkormányzat ki akarja sajátítani a szociális otthon számára.
- Azért a területért három éve, amikor a többi földemet beadtam, a Nemzeti Földalap húszezer forintot adott volna aranykoronánként. De ezt nem adtam be. Mert ez jó helyen van, közel az úthoz, tudok rajta még gazdálkodni. Ha most ezt eladom húszezer forintért aranykoronánként, az hatszázezer forint. Ha takarmányt termesztek rajta, és meghizlalok néhány disznót egy évben, ez a pénz két év alatt kijön belőle. Egyébként pedig: nem akartam én a földemet eladni, véletlenül se. De hall dolgokat az ember. Hogy másvalaki, útépítés mellett, egy összegben egy-két millió forintokat kapott. Ha most ez a föld ennyire kell, akkor megadják az árát. Úgyhogy azt beszéltük meg a többiekkel, ebből nem engedünk.
- De itt nem adásvételről van szó, hanem kisajátításról. Nem fél, hogy a végén rosszabbul jár, mint ha megegyeztek volna?
- Megvárjuk a fejleményeket. Megverni csak nem fognak!