Minden szinten szinte ingyen?

Könnyű dolga van annak, aki ma meg akar venni valamit, bár nincsen rá pénze. A boltok polcairól gyakran kezdőrészlet nélkül is vihetjük az árut - hitelre. Csak aztán győzzük fizetni.

Hazai életTanács Gábor2006. 08. 11. péntek2006. 08. 11.
Minden szinten szinte ingyen?

- Ami a hiteleket illeti, azokat már taníthatnám az egyetemen - meséli János, aki nem egy- és nem kétféle hitelt próbált ki, hanem jóformán az összeset. Házat lakáshitelből, autót gépjárműhitelből, hogy a mosógépre felvett árukölcsönt és a likviditási gondokat fedező személyi kölcsönt ne is említsük. Ebből azt gondolhatnánk, hogy János könnyelmű ember, ám ez nem igaz - egyszerűen csak élete bizonyos szakaszaiban szüksége volt bizonyos dolgokra, és ezeket kizárólag hitelből szerezhette meg. A dolog okozott neki számos kényelmetlen pillanatot, de azért boldogul - és úgy tűnik, a hitelek okozta nyűgökkel együtt is elégedett, amíg törleszteni tud.
Ha lakás kell, az nem tréfa, azt az ember jól megtervezi, és a rendszert úgy építi ki, hogy ha valami nagy baj nem történik, akkor tudjon törleszteni. Az áruhitel ennél alattomosabb dolog. Arra a jelenségre épít, hogy az ember megkíván ezt-azt. Különösen a férfiember ácsingózik drága műszaki cikkekre, a nő meg bútorra - és mivel az önerőt ki is tudja fizetni, az embernek olyan érzése támad, hogy olcsón vásárolt. Pedig az áruhitel minden, csak nem olcsó. A hitel árát divatosan THM-nek, teljes hiteldíjmutatónak hívják, ez mutatja, hogy a kölcsönvett összeg hány százalékát kéri el tőlünk a bank az összeg visszafizetésén túl.
- Ezeknek a hiteleknek a THM-je gyakran a harminc százalékot is meghaladja - figyelmeztet Dietz Gusztávné, az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület pénzügyi szakembere. - Ezért nem árt némi gazdaságossági számítást végezni, mielőtt megterheljük velük a kasszát. Egyszerűen szorozzuk össze a havi részleteket a futamidővel. Gyakran láthatunk olyan hirdetést, hogy "0% kamat" - jó, ha tudjuk, hogy ilyen igazából nem létezik. Azt a kamatot vagy más formában fizetjük meg, vagy valaki más fizeti meg helyettünk.
A más forma lehet valamely belső szabályzaton alapuló költség vagy esetleg a nyilvános hirdetésben nem említett korlátozás. Jánosnak volt ilyen esete, személyi kölcsönnel kapcsolatban.
- Ötszázezer forint személyi kölcsönt akartam felvenni, a nyilvános feltételek szerint simán meg is lehetett volna csinálni - meséli a férfi. - Amikor oda jutottunk, hogy na, akkor hajrá, kiderült, hogy csak négyszázötvenezer forintra vagyunk jogosultak a nejemmel a jövedelmünk alapján. Erre jött az, hogy kezelési díjként még felszámoltak harmincezer forintot, úgyhogy összesen nyolcvanezer forinttal kevesebb pénzhez jutottunk, mint amennyiért indultunk. Nemrég fizettem ki az utolsó részletet. Valami százötvenezer forint nyereséget kaszált rajtunk a bank.
Szerettem volna hitelt nyújtó üzletektől, bankoktól is nyilatkozatot kérni, azonban az évnek ebben a szakaszában ez meglehetősen nehéznek bizonyult. (Lásd keretes írásunkat!) Nem volt más hátra, nyakamba vettem a várost, hogy személyesen érdeklődjem. Végül egy kisebb műszaki üzletlánc boltjában sikerült beszédre bírni a neve elhallgatását kérő üzletvezetőt.
- Szezonja válogatja, hogy éppen mit vásárolnak hitelre az emberek. A mobiltelefonok mindig mennek. Most, nyáron a digitális kamerákra kérnek kölcsönt, a focivébé előtt a tévékre.
- Mekkora az aránya a hitelre vásárlóknak, illetve a készpénzeseknek?
- Nálunk körülbelül húsz százalék a hitelre vásárlók aránya, de más üzletláncokban ez meghaladja az ötven százalékot is. Minél több, annál jobb. Minél többen vásárolnak a boltban hitelre, annál kedvezőbb kamatozású hiteleket nyújt a bolt árucikkeire a bank. Ez bizonyos számú akciós hitel egy hónapban, amelyek csak bizonyos termékekre vonatkoznak. A boltok által hirdetett ingyenhitelek nagy része ebbe a kategóriába tartozik, de amíg mi havonta egy terméket árulhatunk így, addig egy nagy üzletlánc többet, vagy adhatja az összes termékre érvényes hitelt kicsit olcsóbban. Minél több hitelt költenek el nálunk az emberek, annál jobb feltételekkel kapnak hitelt az árucikkeinkre. És annál többet vásárolnak.

El(nem)érhetőség
E cikk írása közben abba az akadályba ütköztünk, hogy az országban működő nagy üzletláncokat, illetve áruhitelt nyújtó bankot telefonon elérni úgyszólván lehetetlen. Az internetes címeken fellelhető központi számokon kezelő nem jelentkezik, az "általános információk" menüpont választása után a végtelenbe csengett a telefon például az Elektro Pont bajai központjában. A tizen-valahány üzlettel rendelkező Media Marktnál feltehetően az egy szem sajtós szabadságát fogtam ki. A Cetelem Bank központi számán csak a bank ügyfeleinek szóló menüpontokat találtam, sem kezelőt, sem más, külsősöknek szóló opciót nem, más telefonszám a honlapon sincs. A Tesco-központ PR-osztályának telefonszámát személyes kapcsolatokon keresztül sikerült megszerezni, egyébként itt sem járhattam volna - relatív - sikerrel. Itt két jobb sorsra érdemes kolléga három munkanapon keresztül próbált számomra választ találni olyan kérdésekre, amelyekre egy véletlenszerűen kiválasztott - más céghez tartozó - üzlet vezetője az utcáról betért embernek minden felkészülés nélkül mondta meg a választ. A lapzárta napján a tescós kolléga szomorúan jelentette, hogy aki segíthetne, az jelenleg szabadságon van, de legközelebb szívesen áll rendelkezésemre.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek