Szemétben a nagy üzlet

A válogatásra épülő, idegen szóval szelektív rendszer lényege, hogy mindazt, amit eddig csak szemétnek neveztünk, legalább három fő alkotóra bontják. Az elsőbe kerülnek a szerves növényi maradékok (ilyen például a nyers konyhai zöldség, de a kertben levágott fű is), a másodikba az úgynevezett újrahasznosítható "száraz" dolgok (papír, üveg, műanyag palack, tejfölöspohár stb.), a maradék pedig maga a szemét - az e téren legfejlettebb országok esetében a teljes mennyiség harmada-negyede. Az első és jelenleg egyetlen teljes válogatásra épülő térségi begyűjtési rendszer eredményei alapján a mi válogatási kultúránk nagyjából Portugáliáénak felel meg, messze előttünk járnak a skandinávok, a németek és az osztrákok. A turai, vácszentlászlói, galgahévízi és zsámboki önkormányzatok alapította Szelektív Hulladékhasznosító és Környezetvédelmi Kft. 2001 eleje óta működik, és a technológia bizony megdolgoztatja a lakosságot is. A falvakba hetene háromféle gyűjtőkocsi megy ki, természetesen az iméntieknek megfelelő megosztásban. A lakosság - ingyen - háromféle kukát kapott, és azokba válogatva önti bele a háztartási felesleget. A beérkező anyagot a Tura határában üzemelő telepen külön rakják le, a zöldhulladékból komposzt készül, az újrafeldolgozható részt kézzel továbbválogatják - tizennyolcféle szempont alapján. Beke Sándor ügyvezető szerint e speciális hulladék mennyisége évről évre növekszik.
Az országban a legtöbb helyen a minden szempontból olcsóbb és egyszerűbb hulladékszigetes megoldást választották és valószínűleg választják is. A baj ezzel főként az, hogy lényegesen nagyobb a szennyezéses keveredés lehetősége (magyarán: sok polgártársunk számára a kitett négy konténer mindegyike csupán egyszerű kuka). Ráadásul oda is kell fáradni a kiválogatott anyaggal, nem lódíthatjuk csak úgy bele a ledobóba.
A turai tapasztalatok mindenesetre azt mutatják, hogy ami eddig egyszerű szemét volt egy kistelepülésen, annak ma nagyjából fele komposztálható. A komposztot pedig - szigorú egészségügyi ellenőrzés után - el is lehet adni. És egyre nagyobb rá az igény. Ez a megállapítás igaz az újrahasznosítható anyagokra is, különösen a műanyagra (főként a pillepalackokra), de ezek felhasználása sem olyan egyszerű. Például - mondta lapunknak Pathó András műanyag-feldolgozó vállalkozó - az egyik legszigorúbb előírás az, hogy a "visszagyártott" alapanyagot élelmiszer-csomagolásra, gyerekjáték gyártására és úgy általában mindenre, ami az egészséget veszélyeztetheti, tilos felhasználni. Kiválóan megfelel viszont ipari termékek csomagoló-tömítő-védő anyagának, miként a kiválogatott papírból készült hullámkarton is. Beke Sándor mindehhez azt is hozzáteszi, hogy a gyártók természetesen nem a zsebük ellenségei, hiszen a hulladéktelepi anyag biztosan olcsóbb, mint az eredeti.
A települési hulladékok égetése az egyik legpazarlóbb és legszennyezőbb hulladékkezelési mód. Több, korszerű hulladékgazdálkodási rendszer kialakítására törekvő ország - tanulva az eddigi gyakorlat hibáiból - igyekszik a kommunális égetők építését elkerülni, és a gazdaságot kevesebb hulladék termelésére ösztönözni. Jelenleg hazánkban egyetlen kommunális hulladékégető üzemel (a rákospalotai hulladékhasznosító mű). Minden jel arra mutat azonban, hogy a hulladékgazdálkodás fejlesztésére fordítható új uniós források jelentős részéből a kormány és több önkormányzati társulás a hulladékcsökkentés helyett települési hulladékégetők építését támogatná. A szövetség információi szerint a következő településeken terveznek kommunális égetőt a 2007-13-as időszakra: Inota, Orosháza, Tatabánya. Ezeken kívül a baranyai térségben is tervezik a lakossági hulladék égetését a Beremendi Cementgyárban és a Pannon Power Erőműben. A fenti helyszíneken túl több más település, illetve hulladékgazdálkodási program kapcsán felmerült már hulladékégető építésének gondolata. Persze az égetés mögé is felsorolhatók észérvek. Például - és főként - az, hogy csökkenteni lehet a fogyó és egyre drágább energiahordozók felhasználását. Hogy hol az igazság, azon még sokáig vitatkoznak majd az illetékesek. De hogy a hulladékunkkal komolyabban kell foglalkoznunk, mint eddig, az biztos.