Turistaroham a könyvtárban

Emlékszem, egy langyos nyárestén bandukoltam haza a lámpák szolid homályában, a gimnázium előtt jártam, amikor Sátoraljaújhely felől egy francia rendszámú autó érkezett, felhevült társasággal. Az egyik utas lehúzta az ablakot, és hevesen integetett: mikor közelebb léptem, azt kérdezte, merre van a centrum? Láttam a bent ülőkön, hogy mozgalmas éjszakai szórakozásra vágynak, a Moulin Rouge forgó vitorláival, zakatoló diszkóval vagy szordínós lokállal, ahol rekedt hangú dizőz énekel. Hála Csajkánénak, franciául tudtam volna a választ, ám kukának tettem magam. Mert mit is mondhattam volna? Hogy ez itt a centrum, az iskola előtti félhomály, a kert Lorántffy Zsuzsanna szobrával. Vagy a vár, netán a Művelődési Ház a tanítóképzővel? Sárospatakon a mozgalmasság a szellem kalandja, és nem a dübörgő diszkó. A turisták csalódottan elrobogtak.
És mennyire így van ez napjainkban is! Most, hogy az utolsó utáni orosz hadifogolyként visszatértek a pataki könyvek, angolok, németek, osztrákok keresik fel a kollégium könyvtárát, hogy megcsodálják a Gutenberg-nyomtatványt, Lorántffy Zsuzsanna bibliáját, a margón a tulajdonos széljegyzeteivel. Az iskola homlokzatán hatalmas molinó hirdeti magyarul és angolul: "Itt az írás, forgassátok! A sárospataki református kollégium nagykönyvtárából elszármazott és Oroszország által visszaszolgáltatott könyvgyűjtemény." És érkeznek a turisták: óránként indulnak a csoportok, szakszerű idegenvezetéssel. A főszezonban, napi kilenc órán keresztül, úgy félezren vonulnak el a tárlók előtt. A magyar szellemtörténet számos szenzációja látható, többek között az első hiteles Buda-látkép a Schedel-féle világkrónikában vagy a színezett német biblia, ám az egyik legértékesebb kincsünknek nyoma veszett - ez pedig a lengyel biblia volt, mely barátaink egyik első írásos nyelvemléke, egy vármegyét ígértek érte annak idején.
Most, hogy némi hiányérzettel ünnepeljük az elvitt 172 kötetből a hazatért 146-ot, számtalan "mi lett volna, ha..." kezdetű kérdést is feltehetünk. Tehát mi lett volna, ha 1938-ban nem pakolják ládákba a legértékesebb darabjait a könyvtárnak, és nem viszik a Nemzeti Múzeumba, majd két fővárosi bank széfjébe? Akkor maradtak volna helyükön a könyvek és az eltűnt érmegyűjtemény is. Újszászi Kálmán professzor ugyanis Jegorov városparancsnokban olyan kultúremberre talált, aki katonáival őriztette a könyvtárat. Mi lett volna, ha két orosz művészettörténész nem tárja a világ elé, milyen elhurcolt műkincseket őriznek orosz múzeumok? A könyvek még mindig ott raboskodnának Nyizsnyij Novgorodban. Kiknek köszönhető a könyvek fellelése? Borisz Nyemcov, Nyizsnyij Novgorod kormányzója könyvtáros feleségének és Jekatyerina Genyijevának, a moszkvai Idegen Nyelvű Irodalmak Állami Könyvtára igazgatónőjének, aki ezért a magyar állam Pro Cultura Hungariae kitüntetését kapta.
Mivel a "ha"-val kezdődő mondatokat értelmetlen feltenni, örüljünk annak, hogy a jó pénzért - a hírek szerint közel másfél millió dollárért - megvásárolt szabadulás békét hozott a Bodrog-parti városba. Most már a könyvek gazdái azon törik a fejüket, miként fogják restaurálni a kincseket azok után, hogy a kormányzat negyven százalékkal csökkentette az egyházi gyűjtemények támogatását. De hát a pataki könyvgyűjtemény már annyi mindent át- és túlélt. Talán túléli a mostani szűkösséget is.