Zöld-fehérben játszó erős emberek

Van abban valami végzetszerű, hogy a Ferencváros, az ország legnépszerűbb klubja éppen az Állami Pénzverdével szemben székel. Ha csak óvatosan számolunk is, ez a klub az egyetlen, amely az elmúlt tíz évben komoly nemzetközi szereplést mondhat magának, legalább tízmilliárd forint támogatást nyelt el - most pedig Jászapáti ellen készül. A hét végén az a futballcsapat, amely soha nem játszott alsóbb osztályban, ezt az egyesületet fogadja a legendás Üllői úton. "Szerettük volna elcserélni a pályaválasztói jogot a zöld-fehérekkel, hiszen Jászapáti kellemes nyaralóhely termálvizes fürdővel, és talán jelentősebb bevételt könyvelhetünk volna el a nyárvégi első fordulóban, mint március 10-én" - ezt Budai István, a Jászapáti VSE elnöke mondta. A cserétől végül azért álltak el, mert a Fradi-szurkolók komoly demonstrációt szerveznek, így akkora tömeg érkezhetett volna a találkozóra, melyet már nem bírtak volna biztonsággal kezelni a 2500 fő befogadására képes stadionban. A fenti mondatokban gyakorlatilag minden benne dübörög, ami ma a Fradi körül van. Népszerű csapat, amíg a Siófok első osztályú volt, mindig, valami véletlen folytán, a Balaton-parti fővárosban kezdte a szezont, és ritkán volt ott tízezernél kevesebb néző augusztusban. Most Jászapátiról szól a nóta. Futballcsapatának szakvezetői azt ígérik, kiütik és megeszik a Fradit a hét végén. Még egyszer: a Jászapáti a Fradit.
E cikk írásakor az utolsó információ az volt, hogy a bő fél éve regnáló új egyesületi elnök, Ináncsy Miklós mégsem mondhat le, megpróbálja megoldani a gondokat. Nem lesz egyszerű dolga, hiszen a korábbi 250 millió forintos T-Mobile-támogatás olvadófélben van, talán ha a fele bejöhet év közben, de az eredeti összeg négyszerese kéne, hogy rendbe tehessék saját dolgaikat. Hogy kifizessék a focistát is meg a takarítónőt is.

Labdazsonglőrök a téeszben
Zárjuk rövidre a dolgot! A Ferencvárosi Torna Club úgy ment tönkre az elmúlt 15 évben, hogy időközben legalább négyszer "konszolidálták". Ez a kifejezés semmi mást nem takar, mint, hogy egy valójában nem jól működő vállalkozást három esetben állami (adó-!) forrásból, egyszer pedig magántőkéből rendbe raktak. Kifizették társadalombiztosítási és adóhátralékát, a szerződő felek "szállítási" tartozásait (2001-ben a ma menedzserként működő Hrutka János esetében ez 91,4 millió forint volt), működőképessé tették a működésképtelent.
A történet valamikor a hetvenes évek elején kezdődik, a főszereplő - mások mellett - Furulyás János. Most nem beszél (felesége szerint annyi támadás érte, hogy már minden megkeresést méltatlannak tart). Ő a rege kezdetén a megyei MSZMP Végrehajtó Bizottságának tagja, Cservenka Miklósné nagy hatalmú országgyűlési képviselő bizalmasa. Egyik helyi (vele nem nagyon szimpatizáló) informátorunk megfogalmazása szerint "az Öreg valódi vezetésre termett alkat, nagyon erős családi háttérrel". Elnökké - nem kis párttámogatással, de végül is szinte egyhangúlag - Vácszentlászlón, 1968 márciusában választották. A hetvenes évek elején tagja lett a megyei pártszervezet végrehajtó bizottságának, s bár mindig magázódó viszonyban, de a térségben egykor mindenható szerepbe került Cservenka Miklósné pártvezető egyik legfontosabb személyes "kapcsolatává" emelkedett parasztember a hetvenes évek elején "felkérést kapott" arra, hogy vállaljon személyes szerepet a Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Minisztérium fennhatósága alatt működő Ferencvárosi Torna Club fenntartásában. Magyarán: vegyen föl téesztagi állományba néhány fradistát, cserébe tisztséget kap a nagy hírű egyesületben. A furcsa lista hét névvel kezdődött, aztán csaknem húszasra bővült. Egykor téesztagként kapott ideig-óráig sportfizetést a Ferencváros KEK-döntőig jutott aranycsapatának több tagja, tornászok, atléták, Rákosi Gyula, a tragikus körülmények között elhunyt Simon Tibor, Ebedli Ferenc, sőt az aranylabdás Albert Flórián, és még hosszasan sorolhatnánk. (A kilencvenkettőben lezajlott vagyonnevesítő közgyűlésen nézték is riadtan a bejáratot: nem jön-e be rajta valamelyik egykori futballsztár - lett volna akkor akkora botrány, hogy még ma is tartana.)
Ez mellesleg nem volt rossz üzlet a téesznek sem. Mert bár a sportolók elvileg vitték a pénzt a gazdaságból, a "bújtatás" meglehetősen kézzelfogható eredményeket hozott az állami támogatásra alapozó üzletmenetben. A Zöldmező - a hetvenes évek közepétől a zsámboki és a valkói téesszel is összevonva - hatezer hektáros nagygazdasággá vált, és később, a melléküzemágas időszakban ezernél több alkalmazottat foglalkoztatott. Furulyás János ebben az időszakban vált mind politikai, mind gazdasági értelemben megkerülhetetlen tényezővé a térségben.

Tejben-vajban fürödtek
És akkor most jön a Fradi... A gazdasági rendszerváltás első éveiben sokan úgy gondolták, hogy a pártállami rendszerhez ezer szállal kötődő Furulyásnak "annyi". Ez a feltételezés nem vált be. Az időközben a Tejipari Egyesülés meghatározó döntéshozójává és ezzel a tejpiac fontos személyiségévé előlépő Furulyás saját gazdaságát a tejipar irányába fordította. Mindeközben, bármilyen fordulatot is vett a nagypolitika, egyetlen pillanatra sem volt megkérdőjelezhető a ferencvárosi elnök vezető szerepe. A 2001-ben megalakult, most éppen felszámolás alatt álló Hajtamenti Rt. elnöke, majd a részvénytársaság felett tavaly döntő befolyást szerző FMK Kft. (a betűszó első tagja őt magát, a másik kettő két, kisebbségi tulajdonnal rendelkező vezető munkatársát rejti) révén immár ténylegesen a falu határát uraló Furulyás egészen speciális tárgyalási technikával nyerte meg vitás ügyeit - akár a munkahelyéről késő tehenésszel, akár Torgyán József miniszterrel, a Fradi "társadalmi elnökével", netán Medgyessy Péter miniszterelnökkel egyezkedett. Egykori jogásza határozottan állítja: a kapcsolatokból a szövetkezetnek nem származott kára, sokkal inkább hasznot hoztak. Konkrétabban: az azóta már tönkrement tejescégének (Elecster Kft.) évekig - benne a 95-96-os Bajnokok Ligája-szerepléssel - a pálya négy sarkában látható táblája egyetlen fillérbe sem került. Hogyan lehet ez? - a válasz egy sokatmondó mosoly.
Furulyás több mint harminc éven keresztül töltött be felelős pozíciót az FTC-nél. Ennek nagyobb része közvetlenül a futballcsapathoz kötődik (szakosztályvezető, szakosztályelnök), 1992 óta pedig a Fradi ügyvezető-elnöki, majd elnöki tisztségét is megszerezte. Fél évvel ezelőtti lemondásáig e szerepben évek óta a focicsapat (nem az egyesület) eladásán fáradozott, s e munkájában kapott ugyan néhány súlyos pofont (Dicobe-ügy, Várszegi-üzlet, majd az azt követő üzleti vita), helyzete mégis megingathatatlannak tűnt. Aztán lemondott. Gyaníthatóan pontosan tudta, miért.
A milliókban mérhető fizetéséről szóló sajtóhírek bizonyíthatóan nem igazak. Máshol ketyeg az óra.
Egy olyan, a személyét közvetlenül igazán érintő pletykáról tudunk, mely szerint több vezetőségi társsal összefogva valójában uzsorakölcsönt adott a futballcsapatnak az 1995-ös, Anderlecht elleni győzelem után - hogy a Bajnokok Ligája-csoportmeccsek előtt motiválja valami a fiúkat. Ezt később sem az adóhatósági ellenőrzés, sem az időközben Fradi-elnökké előlépett Torgyán József megbízottja, Csúcs László 1998 októberében kelt jelentése nem igazolta. Ugyanakkor a lapunknak "bemutatásra" (néhány percre) átadott jelentés szerint tény: az akkori elszámolásból csaknem kettőszázötvenmillió forint hiányzik. Bár a volt gazdasági vezetés pénzügytechnikai okokkal magyarázta a helyzetet, az mindenesetre beszédes, hogy az emlegetett Csúcs-jelentésből éppen ez a fejezet pillanatnyilag "személyiségi okok miatt nem hozzáférhető".

De akkor most nézzük a "boltot"!
A Fradi-ügyben 67 centiméter magas előterjesztést készítettünk. Megmértük, ennyi - ezt Kobicza Sándor ügyészségi vizsgáló mondja lapunknak, aki szerint nehéz lesz az 1998-ban hatalomra került Torgyán-féle vezetést, konkrétabban Szabadi Béla egykori államtitkárt ténylegesen felelősségre vonni azért, mert 2001-ig tartó regnálása alatt, pénzügyi és politikai befolyásolás révén állami pénzösszegeket juttatott a klubnak. Az államtitkár, jórészt ilyen vád miatt, hosszú hónapokat töltött börtönben, most szabadlábon védekezik. Egyre jobb eséllyel. Hiszen ezt az elmúlt tizenöt évben a földművelésügyi tárca már legalább kétszer megtette. Nem egészen úgy, mint Szabadi, de nagyon hasonlóan. Az előttünk fekvő papírok szerint 1996-ban például az FM KSI (Földművelésügyi Minisztérium Kiemelt Sportlétesímények Intézménye) csaknem hétszázmillió forint támogatásban részesült (forrás: az FM akkori költségvetése), s az összeg korábban sem volt számottevően kisebb. A változás akkor következett be, amikor Deutsch Tamás, akkori sportminiszter 1999-ben "üzleti alapokra" helyezvén a labdarúgást, UEFA- és egyéb szabályozásokra hivatkozva vállalkozás rendszerű jogformulákat léptetett életbe, edzői licenccel, pályabeléptető rendszerrel meg még egyéb követelményekkel együtt. A cél egyébként nem volt kifogásolható: legyen a foci, miként a világon mindenütt, valódi üzlet. Nem az lett. Ma a "magyarfoci" (így, egybeírva!) ügyeiben nyomatékosan érvényes a régi szólás: "Hogyan lehet egy kisebb vagyonra szert tenni? Egy nagyobbal kell kezdeni."

Megtépázott "magyarfoci"
A Fradi esetében például jött Várszegi Gábor, a Fotex nagy hatalmú embere, akivel kapcsolatban máig megcáfolatlanul lebeg a hír - mondhatni senki nem cáfolta még ezt a pletykát -, hogy neki esze ágában sem volt Fradit venni, de az éppen kormányon levő hatalom egyik (pénzügyi) nagyembere megüzente neki, mégis meg kéne azt vásárolni. Jobb az, mint az adóellenőrzés. Ez a fura házasság (hiszen miközben a köztudottan az MTK-hoz kötődő Várszegi 2,45 milliárdot költött a Fradira, az úgynevezett szurkolók rasszista feliratokkal, durva rigmusokkal gyalázták) nagyjából másfél évig tartott. Ezután jött egy szűkszavú közlemény. "Az elnökség egyhangúlag elfogadta azt az előterjesztést, amely a Fotex Rt. kivonulásával kapcsolatos, illetve az FTC Rt. jövőjéről rendelkezik - közölte a zöld-fehér klub első számú vezetője, Furulyás János elnök. - A Fotex Rt. kivonulása miatt az FTC egy olyan cégcsoporttal köt szerződést, amely eddig a futballban nem volt jelen. (...) A Fotex az eddig kifizetett 1,85 milliárd forint ellenértékeként megkapja a részleges kereskedelmi jogokat. A részvénytársaság a jövőben támogatói kapcsolatban marad a Ferencvárossal, három évig, idényenként százmillió forinttal támogatja majd a Ferencvárost." A helyzet ma azonban az, hogy a Fradinak egyetlen valódi támogatója az a T-Mobile Rt., amely konkrétan a jelenlegi elnök, Ináncsy Miklós távozásához kötötte a támogatás folyósítását. Ináncsyt viszont nem engedte el az elnökség. Ináncsy Miklóssal kapcsolatban óvatosan kell fogalmaznunk, mert lapunk foglalkozott ingatlanügyeivel (egy nagy értékű budai ingatlan adásvételéről volt szó); azt mindenesetre egyetlen belső ember, Albert Flórián volt hajlandó kimondani, hogy a jelenlegi helyzet kezelésére ő biztosan alkalmatlan. Ezt mondja a Császár.

A Fradi sorsa
A Ferencváros nevű futballcsapat (na jó, részvénytársaság) pénzügyi hátterét a "magyarfoci" befektetési csapdája teszi folyamatosan bizonytalanná. Ennek lényege, hogy ha mégis akadna olyan valódi vállalkozó, aki komolyan és hosszú távon gondolkodik a Fradiban, az két-három éven belül bizonyosan súlyos százmilliók elköltésére kényszerül. A csapat ugyanis komoly, kimondottan a futballból származó bevételre csak akkor számíthat, ha sikeresen szerepel valamelyik európai kupasorozaton, erre pedig a mai társasággal, különösen a második osztályból, vajmi kevés az esély. A siker reményéért tehát be kell ruházni egy olyan hihetetlenül bizonytalan területen, mint a játékosvásárlás. Van azonban más szempont is - és ekörül meglehetősen érdekes hírek keringenek az úgynevezett bennfentes körökben. A csapaton kívül ugyanis még két olyan értékhordozója van az egyesületnek, amelybe érdemes lehet pénzt fektetni. Az egyik a "rajongóbiznisz": az egyesületi hírnév, a címer, a honlap, az újság, a Fradi-sör, és még sorolhatnánk. A fradisták most is sorban állnak a bérletekért. Ezt a rendszert azonban még most is gyakorlatilag Várszegi Gábor birtokolja. (Az üzletember lényegében bizonyos kifizetett százmilliók ellenében megkapta ezek használati jogát. Valószínűleg megéri neki: a Fotex-vezér meglehetősen jól szokott számolni.)
A másik pedig maga az intézmény, a stadion, a telek. Csaknem nyolc hektár, Pesten. 2001 elején az államtól a Fradi jelképes összegért megszerezte a létesítmény használati jogát, de ez persze azt is jelenti, hogy elvileg továbbra sem adhatják el. Viszont - és ez sem mellékes körülmény - a sokat emlegetett, de mostanra kissé lelassuló állami stadionfejlesztési program jövőbeli kereteit valószínűleg egyáltalán nem feszítené szét, ha a pálya és a lelátók puszta felújítása mellett mód nyílna "külső vállalkozó bevonásával egy családbarát sport-, szabadidő- és kereskedelmi központ kialakítására". (Ez utóbbi kitétel idézet egy 2001. február 26-án kelt sportminisztériumi előterjesztésből.) Ezt akár mondhatjuk úgy is: a nagy európai stadionok mintájára épülhetne netán a pálya köré afféle Fradi-plaza is. Akkor szállongó hírek szerint megjelent a színen Demján Sándor, akinek annak idején (Várszegi előtt) már megfordult a fejében, hogy Fradit vegyen. Erősen tartja magát az a pletyka is, hogy az OTP Bank elnök-vezérigazgatója, az utóbbi időben agrárberuházásokban utazó Csányi Sándor is "tapogatózott" ez ügyben. Hogy mindebből hogyan lehetne üzlet, azt alighanem Furulyás volt, Ináncsy jelenlegi elnök sem tudja. A legfrissebb hír így szól: a hatvanmilliós beruházásban gondolkodó spanyol befektető elállt az üzlettől. Vajon miért?