Boldog Sára

Kilencszáz év elteltével vasárnap ismét boldogot avatnak Magyarországon. Salkaházi Sárát, a Szociális Testvérek Társaságának tagját a nyilasok 1944. december 27-én hatodmagával elhurcolták, s a Dunába lőtték. A nyilasok haragját az váltotta ki, hogy a nővér zsidókat rejtegetett.

Hazai életHardi Péter2006. 09. 15. péntek2006. 09. 15.
Boldog Sára

- Jó, hogy jött, éppen egy fűtőre van szükségem - e szavakkal fogadta Hagymási Józsefet 1944 novemberének utolsó napjaiban Salkaházi Sára a Bokréta utcai rendházban.
A 17 éves fiú ugyancsak meglepődött. Hiszen hányszor elgondolta magában, hogy mit fog majd mondani, amikor Sára testvér fogadja. Először is azt, hogy őt Ikvay László atya, a Katolikus Munkás Ifjak Országos Egyesületének főtitkára küldte. Róla persze nem is kell többet mondania majd, Sára testvér bizonyára ismeri, hiszen ő meg a mozgalom női tagozatának, a Dolgozó Lányok Egyesületének az elnöke.
Aztán azt, hogy ő most bujkál: behívót kapott a nyilasoktól, de nem jelent meg a megadott időpontban a Budaörsi úti Károly laktanyában. Otthon nem maradhatott egy percig sem, bizonyára ott keresik majd először.
- A fejeddel játszol, ha elkapnak - figyelmeztette az apja.
A fiatalember a nővérénél húzódott meg, Kőbányán. Onnan meg a sógora nézte ki, amit meg is értett egy kicsit, hiszen már a hatodik gyereket várják, persze, hogy nincs hely számára.

*

- Ne mondjon semmit - szólt Sára testvér, amikor a fiatalember a mondókájába akart kezdeni -, mert amit nem tudunk, azt nem mondhatjuk el másoknak sem. Különben is, láthatja, hogy szükségem van egy fűtőre...
Biztosan szólt neki az atya, könnyebbült meg József. Most már csak az a baj, hogy a fűtéshez ő nem ért. Az esztergáláshoz, ahhoz igen, az apja bevitte segédnek a Hoffer mezőgazdasági gépgyárba, ahol acélöntő, s ahol most persze traktorok helyett agyúkat gyártanak, hadiüzemmé is nyilvánították az egészet; szóval az esztergálással nem volna baj, de a fűtés, az nem megy.
- Olyat én sohasem csináltam - nézett ijedten a nővérre. Jobb, ha most megmondja, mintha aztán később derül ki, s azért kell mennie innen is.
- Nem baj, majd megmutatom, miként kell.
S valóban, másnap Sára testvér lejött a kazánházba, kezébe vette a piszkavasat, és mutatta, hogy tolja először hátra a parazsat, aztán húzza előre, rakja a szenet hátra, aztán rá a parazsat.
Személyesen nem is igen látta többet a fiatalember, legfeljebb reggelente a kápolnában az áhítatokon. De nem is igen bánta, örült, hogy meghúzhatta magát biztos rejtekén.
Arról pedig, hogy nem csak vidéki dolgozó lányok laknak a házban, fogalma sem volt. Illetve... Amikor lejöttek hozzá a ház lakói meleg vízért a kazánházba, látta, hogy némelyik arc nem olyan, mintha vidékről érkezett dolgozó lány volna a gazdája... De evvel nem foglalkozott, megtanulta a leckét Sára nővértől: amit nem tudhatunk, azt nem mondhatjuk el másoknak sem.

*

Így érkezett el december 27-e, amikor délelőtt nyilas különítményesek szállták meg az épületet. Akkor már néhány napja egy fiút kapott maga mellé segéderőnek. Amikor az meglátta az érkezőket a kapura néző ablakon keresztül, megdermedt. De csak egy pillanatra. Mire benyitottak a kazánházba a nyilasok, már sehol sem volt. Talán a lichthofba húzódott, gondolta később József, onnan menekült tovább. Most azonban nem volt ideje gondolkodni.
- A papírjaidat! - nézett rá az érkező.
A fiúnak voltak papírjai, még ha nem is teljesen tiszták. Ikvay atyától kapta őket, s csak egy szépséghibájuk volt: 1927 helyett 1929 szerepelt a születési éveként. Vagyis a papír szerint még csak tizenöt éves volt, tehát túl fiatal volt ahhoz, hogy bevonuljon. Ha azonban nem elég egy papír a nyilasnak, s más okmányt is kér, amin javított az évszám... Belegondolni is rossz.
Igazoltatója azonban most nem katonaszökevényeket keresett.
- Te is zsidó vagy?
- Nem vagyok.
- Mutasd meg! - nézett a nadrágjára.
József látta, itt nincs helye az ellenkezésnek.
- Most már örülsz? - kérdezte a nyilast.
Az meg csak legyintett, visszaadta a papírját, ment tovább.
Nem egyedül távozott a házból, társaival együtt néhány zsidót is magukkal hurcolt.
- Sára testvér elkísérte őket - terjedt a hír délután.
József pedig jobbnak látta, ha innen is lelép. Végül Kőbányán kötött ki, a nővérénél, ahol ezekben a nehéz napokban mégiscsak szorítottak neki helyett.
Csak később tudta meg, hogy arról a helyről, ahová Sára nővér kísérte a menedékeseket, nem volt visszatérés.

*

Hagymási József ma már egy híján nyolcvanéves. Amikor a telefonban a beszélgetésre kérem, készséges.
- Lehet, hogy én vagyok az utolsó élő személy, akit Sára testvér menekített.
Hozzá azonban nem mehetünk, százegy éves anyósa gyengélkedik. De veszi a fáradságot, s beutazik Kispestről Józsefvárosba, ahol az egyik plébánián találunk helyet.
- Mit mondjak még Sára testvérről? - kérdi, inkább önmagától, a többórás emlékezése végeztével. - Klassz csaj volt, tipp-topp, temperamentumos. És nagyon megértő. Neki köszönhetem az életemet. De nemcsak én, hanem vagy százan.

Miért éppen most?
Hosszú folyamat a boldogok és a szentek avatási eljárása, nem volt ez másként Salkaházi Sára esetében sem. Éppen tíz esztendeje, 1996-ban indult meg a folyamat. Tisztelete ugyan már közvetlenül halálát követően egyértelmű volt, a vértanúságával kapcsolatos adatok összegyűjtéséhez azonban II. János Pál pápa buzdítására is szükség volt. Az adatokat a szociális testvérek már 1946-ban elkezdték gyűjteni, ám azok nagy része otthonaik 1951-es államosításakor megsemmisült. Ennek ellenére elegendő emlék maradt a vértanúság bizonyítására. Fennmaradt például a népbírósági jegyzőkönyv, amely szerint Dömötör Erzsébetet, a Bokréta utcai ház egyik alkalmazottját tíz év fegyházbüntetésre ítélik azért, mert a nyilasoknál beárulta Salkaházi Sára zsidómentését. Tettének indítéka az volt, hogy Salkaházi Sára egy másik házba akarta helyezni, mivel összeszűrte a levet egy beszállásolt katonával. Ugyancsak utal Salkaházi Sára kivégzésére az 1967-es zuglói nyilasper egyik vádlottja.
Salkaházi Sára tevékenységét igazolják azok a zsidók is, akiket menekített. Emlékére a jeruzsálemi Yad Vashem intézetben fát ültettek, s 1972-ben felvették a világ igazai közé.
Kivégzésének helyére 1989 óta márványtábla emlékeztet. A táblát eddig kétszer összetörték, de 2002-ben harmadszor is felavatták.

Életfelajánlás Istennek
"Klassz csaj volt" - jellemzi Hagymási József a vasárnap boldoggá avatandó Salkaházi Sárát.
Hangjában a legnagyobb tisztelet, az egyházi személyekre szokatlan kifejezést csak azért használja, hogy a fiatalabbak is fogalmat alkothassanak róla, milyen is lehetett.
Bizonyára olyan volt, ahogyan a vele találkozó idős férfi emlékezik rá, gondolom, amikor leteszem a róla szóló emlékezéseket. Bennem is hasonló benyomás alakul ki róla.
S még valami: Salkaházi Sárát leginkább a szenvedélyesség jellemezte.
Szenvedélyesen kereste élete értelmét. Úgy is, mint nő. Hogy honnan származhatott ez a jellemvonása, csak találgatom. Talán édesanyjától, aki férje korai halálát követően egyedül vitte a kassai Schalkház Szállodát s tartotta el jövedelméből három gyermekét.
A szálló akkoriban a város művészeinek találkahelye volt. Velük megismerkedve alakulhatott ki a fiatal lányban, hogy nem a főzőkanál mellett van a helye. Igazi szüfrazsett lehetett, olyasvalaki, aki a századelőn a női egyenjogúságért harcolt.
De nemcsak szenvedélyes volt, hanem a saját törvényei szerint élő is - legalábbis addig, egészen addig, amíg le nem tette az örök fogadalmat a Szociális Testvérek Társaságának tagjaként.
S ezek a törvények szigorúbbak voltak, mint amit a társadalom elvárt tőle.
Esküt kellett volna tennie a Kassát is birtokló csehszlovák államra. Megtagadja, jóllehet tudatában van annak, hogy evvel a tanítói állását is elveszíti, s polgári származása, diplomája ellenére kétkezi munkát kell végeznie. Kitanulta a könyvkötészetet, majd nővére kalaposüzletében helyezkedett el.
Többre vágyott, újságíró lett. Írásaiban persze ismét csak szenvedélyes. Szenvedélyesen harcol az igazságtalanság ellen, akár szociális, akár a magyar kisebbséget érintő az. S közben éli az újságírók akkori életét: "Önállóság, cigaretta, kávéház, csavargás a nagyvilágban hajadonfőtt, zsebre dugott kézzel, friss vacsora egy kiskocsmában, cigányzene..." - írja naplójában az ekkori életmódjáról.
Hogy is mondta Hagymási József?
Klassz csaj.
Az marad később is, ám szenvedélyeit elhagyja, hogy újakra váltsa fel. 1927-ben megtelepszik Kassán a Szociális Testvérek Társasága, amelynek szellemisége Sárára akkora hatással van, hogy a következő évben jelentkezik a szociális testvérek közé. Írói, szerkesztői képességeit az egyház szolgálatába állítja, s közben tanít, szervez, szociális munkát végez.
Salkaházi Sára azonban még többre vágyott, Brazíliába szeretne kerülni misszionáriusnak. Rendi elöljárója engedélyezte is az útját. S mégsem szállt hajóra, a háború megakadályozta benne. Marad, és folytatja munkáját. Szervez, utazik, s közben írja a cikkeit a háború embertelensége ellen, az üldözöttek védelmében.
Ő azonban még nagyobbat akar tenni. A rend budapesti anyaházának kápolnájában 1943 őszén az egyházüldözés, a rend vagy a testvérek üldöztetése esetére felajánlja az életét.
A keresztény ember számára nemcsak azok testvérek, akik ugyanazt a hitet vallják, mint ő, s nemcsak azok, akikkel egyezik a származása. Ezért a szociális testvérek számára természetes, hogy mentik az üldözött zsidókat. A rend maga ezret, közülük százat Salkaházi Sára.
Életfelajánlását hite szerint Isten elfogadta, 1944. december 27-én a nyilasok rajtaütnek a Bokréta utcai rendházon. Salkaházi Sára éppen nem tartózkodik a rendházban, s amikor befordul az utca sarkán, látja, hogy idegenek járnak a házban. Menekülhetne, de nem teszi. Négy zsidót, valamint Bernovits Vilma hitoktatót és őt őrizetbe veszik, a Ferenc körúti nyilas házba hurcolják, s még aznap este a Dunába lövik.
Mielőtt a lövések érnék, a gyilkosai felé fordul, s egy nagy keresztet vet. A rá jellemző szenvedélyességgel.

Fidel Castrót is mentették
De kik is azok Szociális Testvérek, akik közé Salkaházi Sára is tartozott? A kérdést Németh Emma szociális testvérnek, a boldoggá avatási ügy felelősének tettük fel.
- A Szociális Testvérek Társasága magyar alapítású rend, amelynek három ága van. A budapesti ág hazánkon kívül Romániában, Szlovákiában, Kubában és az Egyesült Államokban van jelen, a kaliforniai ág az Egyesült Államokon kívül Mexikóban, Tajvanon és a Fülöp-szigeteken, egy harmadik pedig Kanadában.
- A térképre tekintve mintha nem tudatosan építkezne a társaság...
- A történelem hozta így. Kubába például az egyik tagunkat a fivére hívta meg, aki szintén szerzetes volt.
- S nem kellett mennie, amikor Fidel Castro átvette a hatalmat?
- Nem, mert a kubai kommunisták nem tiltották be a rendeket, csupán a külföldi szerzeteseket űzték el, ezért neki is mennie kellett, de hét "bennszülött" kubai testvér maradhatott. Érdekességként említem, Castrót a hatalomra kerülése előtt a társaságunk menekítette.
- Annak ellenére...?
- Annak ellenére. A szociális testvérek ugyanis nem vizsgálják, hogy ki milyen nézeteket vall. Aki bajban van, nálunk menedéket talál.
- Ilyen céllal is jött létre a társaság?
- A társaságot Slachta Margit alapította 1923-ban. A XIX. század végén XIII. Leó pápa nagy szociális megújulást kezdeményezett a társadalomban, ennek a gyümölcse a társaság megalapítása is. Egyébként Margit testvér volt az első női képviselő a magyar parlamentben.
- Mikor kezdték meg az üldözöttek menekítését?
- Azonnal, amint a németek bevonultak az országba. De cikkekben már ennek előtte is, a munkaszolgálat elrendelése idején felemelte a társaság a szavát az embertelen bánásmód ellen. A szlovákiai zsidóság életben maradt tagjai pedig Slachta Margitnak is köszönhetik az életüket.
- Hogyan lehetséges ez, hiszen Slachta magyar állampolgár volt?
- Ő maga kassai származású, s a rendünknek már 1927 óta volt háza a Felvidéken, tehát kaptunk híreket az ottani állapotokról. Margit testvér kihallgatást kért XII. Pius pápától, beszámolt neki a szlovákiai állapotokról. A pápa utasította a szlovák püspöki kart, hogy emelje fel a szavát az üldözés ellen.
- A társaság Magyarországon keresztleveleket is kiadott a zsidóknak. Mennyire jelentette ez a valóságos áttérés megkívánását?
- Semennyire. Margit testvér csupán javasolta nekik a katolikus hit alapjainak elsajátítását, mégpedig azért, hogy ha belekérdeznek a nyilasok, tudjanak mit mondani.
- A rendeket néhány kivételtől eltekintve 1951-ben feloszlatták. Mi történt önökkel?
- Slachta Margit a második világháború után szót emelt az iskolák államosítása ellen, ezért hamarosan menekülnie kellett. Az itt maradt tagok illegalitásban dolgoztak. Ne gondoljon azonban valamiféle összeesküvésre, csupán arról van szó, hogy ki-ki a maga helyén hirdette az evangéliumot életének példájával. Én például 1983-ban léptem a testvérek közé.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek