Félelemhez vezető feszültségek

A múlt héten állítólag elfogytak a baseballütők a boltokból, budapesti középiskolások azon versengtek, melyiküknek jutott több könnygáz, a randalírozók hátizsákban vitték a kőmuníciót, a Kossuth-téren zsebkéseket osztogattak, másutt autóból kínáltak vasrudakat, a lovasrendőröknek azt kiabálták: csináljunk lókolbászt!
- Mire gondolt e hírek hallatán az agressziókutató?
- Számomra ezek ellenőrizhetetlen, feldobott hírek. A futballszurkolók balhéból mindig hatalmas fegyverarzenálokkal jártak mérkőzésekre, ám soha semmit nem használtak. Megkérdeztük őket, miért "fegyverkeznek", azt mondták, hátha verekedés lesz. E híresztelések némelyikét talán üzletet szimatolva terjesztették, egy-két őrültről lehetett szó, de jelenségről nem beszélnék.
- Mindenesetre az MTV székházát ostromlókról készült felvételek nem egy-két őrültet mutattak.
- E hírek az események után keltek szárnyra. A történteknek ma még ismeretlen a szociálpszichológiai háttere, nem az történt, hogy néhányan kimentek az utcára és elhatározták, autókat gyújtanak fel. Mintákat követtek, látták a híradókban, hogy gyakran másutt is ezt teszik a tüntetők. Egyeseknek ez az életformájuk, oda mennek, ahol balhét sejtenek, és törnek-zúznak. Mindegy nekik, hogy ezt futballpályán teszik vagy politikai tüntetésen. Nincs feltérképezve, kik ők, miért csinálják, mikor és mitől robban pusztítani akaró indulatuk.
- Önnek mi a válasza arra, hogy a résztvevők egy részének miért a vandalizmusról szóltak azok az éjszakák? Egyszerűen csak lábra kapott a tömegpszichózis?
- Az első éjszaka vandáljainak egyetlen mozgatórugója a pusztítás, a botránykeltés. Megjegyzem, engem is érdekelne kutatóként, ki engedte, hogy ezek az indulatok ennyire elfajuljanak. Ne felejtsük el, a teljes erkölcsi kultúra felbomlása kezdődött el a rendszerváltással. Minden megváltozott: érdek- és erkölcsi ellentétek kialakulásától egészen odáig, hogy utcanévtáblák cserélődtek ki, ami az egyik embernek tetszett, a másiknak nem. Fellazultak a morál kérdései. Megtörtént, hogy egy diák megverte a tanárát. Melléállt az osztály és az összes szülő is... Próbálok én agressziókutató lenni, de hát vannak korlátaim. Hiszen amiről beszélünk, egyszerre társadalomfilozófia, antropológia, kultúrák közötti harc.
- Nem tudom, a futballhuligánok mit gondolnak a kultúrák közötti harcokról, de velük is összefüggésbe hozták a köztévé épületének megtámadását. Ön sokáig dolgozott pszichológusként futballisták mellett, bizonyára a futballhuliganizmus mibenlétét is "kitanulta". Agresszivitásuknak miféle fejlődési íve az, amely a stadionok légkörének terrorizálásától eljut egy közintézmény lerohanásáig?
- A szurkolók egy részét felhergelte, ami a Ferencváros futballcsapatával történt, emiatti frusztrációjuk indokolná is, hogy balhékba keveredjenek. Más típusú feszültségek érezhetők az Újpest szurkolóinál is, akik agresszívabbak, mint a fradisták, de ők is oda mennek, ahol kedvükre balhézhatnak. E szurkolók nem ilyennek születtek, előtörténetük van, és abban, hogy ilyenné váltak, a társadalomnak is szerepe van. Lehet őket kezelni: egy angol kisváros korábban garázdálkodó motoros bandájának tagjait azzal bízták meg, hogy ők szállítsák a sürgősségi vért a kórházakba. Az egyik legszebb példa a balhézók leszerelésére.
- Ami a társadalom felelősségét illeti, gyakran hangoztatja, hogy valóságos agresszióipar telepszik rá a mai gyerekekre: agresszió van a családban, agressziót közvetít a tévé, a mozik, az interaktív játékok. Sőt, úgy véli, agresszív szülőnek agresszív lesz a gyereke is.
- Ez utóbbi csak lehetőség, de hát olyan családban, ahol az agresszivitás norma, a gyereknek sem lesz más esélye. Sokszor éppen a szülő hiánya a gond. Veszélyesek az interaktív videójátékok, amelyek gyilkosságokat képesek szimulálni a velük játszók saját hangján. Arról szólnak, ki tudja gyorsabban megölni, elgázolni a másikat. Plusz ponttal jutalmaz, ha az áldozat terhes anya... E játékok nyomán a fantázia és a valóság átjárhatóvá válik. A média is mintákat ad az agresszióhoz, így kialakulhat egy kultúra, melyben elfogadottá válik az agresszió. Akkor van baj, ha az agresszió, mint konfliktusmegoldási technika sikeresnek bizonyul, és nem tudjuk ellenőrizni, ellenpéldákkal tompítani hatását.
- Van-e a múlt héten történt agresszióknak feszültségkeltő hatása? Kell-e félnünk?
- Az agresszió látványa egyesekben fokozhatja az indulatokat, de kelthet félelmet is, amely elfojthatja az indulatot. Nem tartok attól, hogy elharapózik, amit a múlt héten láttunk.
- Néhány éve kitalálta a Szelídebb Magyarországért Mozgalmat, aminek napjainkban lenne igazán keletje. Miért maradt abba? Talán megmosolyogták?
- A filmekből áradó erőszak ösztönzött arra, hogy elindítsam ezt a társadalmi mozgalmat, főleg női újságírók segítettek, javasolták, vonuljunk ki az utcára. Nem tehetem, mondtam, hogy nézne ki, ha egyetlen férfiként ott sétálgatnék magukkal... Óriási szervezésre, hatalmas támogatásra lett volna szükség az induláshoz, de egyik sem jött össze. A női újságírók kevésnek bizonyultak mindehhez.
- S miért főként a férfiak az agresszív hősök? A nők kevésbé találnak maguknak utánzásra késztető agresszív modelleket?
- Ne gondolja: ma már egyre több filmben feltűnnek a nők is gátlástalanul agresszív szerepekben. A nők sem, miként a férfiak sem csak agresszióból állnak. Az emberi természet egyetlen szelete csak az agresszió, amely gondot okozhat, de kezelhető is. Az életünk szerencsére bonyolultabb érzelmeket kínál és jóval színesebb.