Forró ősz előtt

Mióta a Sorbonne diákjai 68-ban lángba borították fél Párizst, s a lázadás tüze szerteszaladt Európában, az egyetemek rettegett politikai tényezővé váltak mindenütt. Forró ősz elé nézünk. Ahol a diákok mozdulnak, ott transzparenseket írnak a szakszervezetek, civil szervezetek.

Hazai élet2006. 09. 15. péntek2006. 09. 15.
Forró ősz előtt

A Gyurcsány-csomag több évtizedes társadalmi közmegegyezést bolygat. Magyaroszág szegény ország, ha Nyugatra tekintünk, s gazdasági nagyhatalom, ha költekezését nézzük. Ma már nincsen európai ország, ahol teljesen ingyenes az oktatás, mindenki számára egyenlő az egészségügyi ellátórendszer, s évről évre emelkedő a nyugdíj. Ezekhez a dogmákhoz a renszerváltás óta nem mert egyetlenegy kormány sem nyúlni. A Gyurcsány-csomag igen. Bizonyosan: nem jószántából. A szociális költségeket a kabinet évek óta csak hitelekből tudja fedezni. Meg is tette volna még ki tudja, meddig, ha az európai uniós csatlakozásunk nem rótt volna az országra kötelező, megkerülhetetlen pénzügyi szabályokat is. Nincs tovább! El kell dönteni, miből, mikor kell elvenni ahhoz, hogy egyensúlyba jusson a költségvetés, megőrizzük jó karban levő forintunkat, s növekvő, épülő gazdaságban éljünk. A Gyurcsány-csomag fájó, kényszerű megoldás. A Fidesz által ajánlott adócsökkenés és soha meg nem nevezett kiadásmérsékelés olyan recept, amelyet néhány évig valószínűleg nem főznek meg. Európa - a közgazdászok túlnyomó részének olvasatában - is elveti. Pedig volt már rá példa Európában, hogy ez volt az orvosság. Nekünk ez most nem adatott meg. Az Európai Unió nem hajlandó éveken keresztül finanszírozni a magyar szociális hálót. Ránk vár a megoldás. A képlet kész, a fogadtatás bizonytalan. Nem lehet reformokat egy ország akarata ellenére keresztülvinni. S nem tud az ország továbbélni reformok nélkül.
Forró ősz jön. Utcára mennek, utcára hívnak százakat, akik tudják, miért s mi ellen tiltakoznak. S mennek ezrek, akiket csak feltüzeltek, s mást nem, csak tüntetni akarnak.

Ezek is érdekelhetnek