Grízes tészta őzpörkölt helyett

- Melyek voltak Kádár pályafutásának legkritikusabb pontjai?
- Az első ilyen pont 1949, a Rajk-per. Az utóbbi időben előkerült dokumentumokból kiderült, hogy Kádár János is megpróbálta rávenni az őrizetben lévő Rajk Lászlót, akivel éveken keresztül jó barátok voltak, hogy vállalja el a koholt vádakat, majd pedig belügyminiszterként jelen volt Rajk László kivégzésénél. A második pont: 1956. Kádár a forradalmi napokban előbb kiállt Nagy Imre mellett s maga is forradalomként értelmezte az eseményeket, majd november első napjaiban elfogadta a szovjetek által felkínált szerepet. A forradalmat követő megtorlás során szabad kezet adott az erőszak-apparátusnak, 229 embert kivégeztek, több mint húszezren kerültek börtönbe, ugyanennyi volt az internáltak száma, több tízezer embert bocsátottak el a munkahelyéről, kétszázezren emigráltak. Kádár János személyesen sürgette Nagy Imre és társai kivégzését, ezzel kapcsolatban több dokumentum is nyilvánosságra került az elmúlt években, nyilvánvalóan egyszer s mindenkorra meg akarta szüntetni a politikai ellenpólus kialakulásának lehetőségét. A harmadik időpont: 1968, amikor előbb támogatásáról biztosította a prágai tavasz vezetőit, majd, szembefordulva velük, hozzájárult ahhoz, hogy magyar katonák is részt vegyenek Csehszlovákia megszállásában.
- Ezerkilencszázötvenhat után az volna a természetes, hogy a nép meggyűlölje a forradalom eltipróját. Kádárt azonban a többség kifejezetten megszerette.
- Ez többé-kevésbé így volt. Az orosz tankon Budapestre érkező "muszkavezetőből", a forradalom kíméletlen megtorlását vezénylő kommunista politikusból fokozatosan "jó király" vált.  A közutálattól az elfogadásig azonban igen hosszú volt az út. Tény, hogy Kádár a konszolidáció időszakában és a nyolcvanas években egyre kevésbé viselkedett úgy, mint egy klasszikus diktátor, ami persze nem jelentette azt, hogy a vezető szerepe megkérdőjelezhető lett volna.
- Jól működött a propaganda?
- A róla kialakított képnek szerves része volt, hogy ő is szenvedett Rákosi börtönében, majd szembefordult a "személyi kultusszal", s annak "hibáit kijavította". A közgondolkodásban "Kádár apánk" a "közülünk" való, puritán kisemberként jelent meg, aki az általa igen kedvelt vadászatokon is képes volt grízes tésztát enni őzpörkölt helyett. A pártpropaganda mindezt a legendagyártásra, a látszatlegitimáció fenntartására használta fel. Ennek átmeneti sikerét többek között az tette lehetővé, hogy a meglévő és növekvő társadalmi egyenlőtlenség ellenére a magyar társadalomban kialakult egy létbiztonságtudat, s ennek a nagyon viszonylagos biztonságnak az emléke sokakban, érthetően, felerősödött a rendszerváltással együtt járó konfliktusok során. Ugyanakkor arra ma már kevesen emlékeznek, mekkora erőfeszítéseket és áldozatokat követelt az egyes emberektől életkörülményeik gyakran a hatalmi szándékok ellenében kiküzdött javítása.
- Emelnek szobrot Kádár Jánosnak?
- Úgy vélem, hogy egyhamar biztosan nem. A Kádár-kor értékelése egyre reálisabbá válik, fokozatosan feltárulnak a sajátosságai és az ellentmondásai. A történelmi tények ismeretében joggal feltételezhető, hogy a közgondolkodásban belátható időn belül nem változik meg ennek a kornak a megítélése, és hogy az MSZMP egykori első titkárának szobrot emelnének.
- Mit kezdjünk a vele kapcsolatos túlzó jelzőkkel?
- Kádár János a XX. századi magyar történelem alakulásának meghatározó személyisége volt, de képtelen volt kilépni a gondolkodását meghatározó politikai és ideológiai korlátok közül. Az MSZMP első embereként jól eligazodott a párton belüli hatalmi játszmákban, de a történelmi helyzetekben ez a realitásérzék nem volt jellemző rá. Történelmi mércével mérve nem vált államférfiúvá. Ezért aztán finoman fogalmazva is erős túlzásnak érzem őt "a magyar nép egyik legnagyobb fiaként" vagy a "XX. század legjelentősebb magyar politikusaként" emlegetni.
- Miként lehet elfogulatlanul vélekedni a közelmúltról?
- Kádár és a szocialista korszak a magyar történelem részévé vált, bármennyire gondolják is sokan úgy, hogy jobb lenne ezt meg nem történtté tenni. A sematizáló, nosztalgiázó múltértelmezések helyett hasznosabbnak tartom, ha megpróbáljuk értelmezni és elemezni a különböző folyamatokat. Hiszen a történelmet megérteni kell, nem szabad személyes vagy politikai érdekekből egyoldalúan ábrázolni a múltat.

Kádár-invázió
Valuch Tibor Hétköznapi élet Kádár János korában című képes albumában a korról ad áttekintést az élet különböző területeinek tárgyait és szokásait felidézve.
Az idei könyvhétre jelent meg Csaplár Vilmos Igazságos Kádár János című kötete, melynek most adták ki hangoskönyv-változatát.
Az angol történész, Roger Gough Kádár János, a jó elvtárs? címmel jelentette meg tanulmányát.
És itt van Moldova György könyve...
Aki mindegyiket birtokolni szeretné, legalább húszezer forintot vigyen magával a könyvesboltba...