Messze még a csúcs

- Csúcson van?
- Nagyon remélem, hogy még nem. Negyvenkilenc éves vagyok, úgy érzem, még sok a dolgom. Egyébként feljutni a csúcsra egy pillanat műve, de ugyanolyan gyorsan le is lehet onnan zuhanni, különösen az üzleti életben.
- Megélte a zuhanást is?
- Persze. Aki az elmúlt tizenöt évben érdemben foglalkozott különféle vállalkozásokkal, az nem mindig magasról nézte a világot, hanem kudarcokkal, hullámvölgyekkel is számolnia kellett.
- Melyik volt a gyakoribb: siker vagy kudarc?
- Tanulni a kudarcból lehet a legtöbbet. A sikert soha nem szabad magától értetődőnek tartani, az senkinek sem jár, meg kell érte küzdeni, és nem biztos, hogy huzamos ideig megmarad. Ha az embernek fejébe száll a dicsőség a csúcson, sokkal hamarabb jön a bukás.
- Megtehetné, hogy innen, a magasból nézi a csodálatos panorámát, élvezi a gazdagságot, és ül a babérjain. De hallom, keveset tartózkodik itt. Számítógép sincs az asztalán.
- Hogy nézne ki, ha az irodámban üldögélnék? Én tevékenyen részt veszek a cégeim életében. Tapasztalatokat csak a helyszínen szerezhetek, úgy, ha elbeszélgetek a munkatársaimmal.
- Mindig jár az agya? Hol találják meg az ötletek?
- Szinte mindig külföldön. Minél távolabb vagyok Magyarországtól, annál kreatívabb vagyok.
- Milyen messzire utazik?
- Háromhavonta legalább Svájcig elrepülök. De nem passzióból. Bizonyos dolgok értékeléséhez, lezárásához, új tervek létrehozásához elengedhetetlen a környezetváltozás. Kell egyfajta nyugalmi állapot ahhoz, hogy tiszta fejjel tudjak gondolkodni és az engem ért impulzusokat hasznosíthassam. Egy ekkora vállalatcsoport irányításában nem az operatív jelenlét a fontos. Nekem sosem telik le a munkaidőm, valójában az év 365 napján készenlétben kell lennem.
- Mit lehet még kitalálni?
- Két dolog izgat: hogyan tehető még komplexebbé a Kogart tevékenysége, illetve milyen új elemekkel bővíthető. Most egy olyan sztárkiállítást szeretnék rendezi, amilyen még nem volt Magyarországon.
- Azért volt már néhány - ahogyan ön fogalmaz - sztárkiállítás, hogy csak Monet, Dali, Picasso, Rembrandt nevét említsem. Létezik még különlegesség?
- Igen, egy frenetikus anyag a XX. század elejéről, amit 2007 végén mutatnánk be a Kogart Házban. Biztosítási értéke százmilliárd forint. Javában tartanak a tárgyalások, ennél többet nem is árulok el róla.
- Hogyan teremtette meg hárommilliárdos magángyűjteményét?
- Londoni éveim után hazatérve, 1991-ben megnyitottam a Bankár Kft.-t, s hogy ne legyenek üresek az iroda falai, apróhirdetés alapján vettem nyolc festményt. Amikor az ügyfeleim felkerestek, előbb a képeket dicsérték, és csak aztán tértek rá az üzletre. Végül is hobbi alapján nőtt egyre nagyobbra a gyűjteményem.
- Degeszre tömött pénztárca kell hozzá.
- Ma már remekműveket valóban sok pénzért lehet megszerezni. Egy 1992-es aukción háromszázezer forintért megvásárolt, védett Paál László-festmény most legalább harmincmilliót ér, az 1993-ban rekordáron, ötmillióért elvitt Csontváry pedig százmilliót. Tehát tizenöt évvel ezelőtt a XIX-XX. századi magyar műtárgyak hihetetlenül olcsón forogtak a piacon. Ha akkor tisztában lettem volna ezzel, minden pénzemet műtárgyba fektetem. Egyébként inkább a kortárs művekre esküszöm, hiszen elfogadható áron hozzáférhetők, és megalapozható velük egy komoly gyűjtemény. Jövőt építhetek velük.
- Mennyit költ egy aukción?
- Keveset. Én egy racionális, bankár hátterű vásárló vagyok. Nem akarok beleszeretni egy képbe, amíg meg nem vettem. Azt is tudom, hol a határ. Előbb-utóbb megtalálnak a műtárgyak.
- Az orosházi-kakasszéki tanyavilágból indult. Visszajár a szülőföldjére?
- Egyre többet. Kevés rokonom él már ott, édesanyám is hozzám költözött. De nagyon kötődöm a vidékhez. Másfél éve egy orosházi kistérségi egyesület létrehozásában is részt vettem.
- Ahogy halad az idő fölöttünk, keressük a gyökereinket?
- Is. Az én életemben még nem jött el az idő, hogy azért menjek vissza Kakasszékre, hogy alkotó módon gondolkozzam az ottani helyzetről. Szerteágazó munkáim és feladataim egyelőre a fővárosba és a nagyvilágba szólítanak.
- Más az, ha valaki tanyasi gyerekből lesz bankár?
- Soha nem vizsgáltam úgy a bankszakmát, hogy ki jött vidékről és ki jött a budapesti belvárosból. Ennek nem is lenne értelme. Azzal, hogy vidékről kerül valaki felelősségteljes vezetőpozícióba, sokféle kockázatot másként értelmez a szakmában, például a földet, a mezőgazdaságot illetően. Nekem sokat jelent a vidéki ember tisztessége, becsülete, megbízhatósága és szavahihetősége.
- Szereti, ha a tizenhatodik leggazdagabb magyarként emlegetik?
- Nincs jelentősége. Nem tartom számon az ilyen, mesterségesen összeállított rangsorolásokat. Ami fontos lehet belőle, hogy jegyeznek azok között, akik sikeresek voltak az elmúlt tizenöt évben.
- Adakozó mecénás hírében áll.
- A hírnév, a vagyon kötelez. A magyar arisztokrácia ebben példát mutatott a múltban. Szerencsére az utóbbi időben ismét egyre komolyabban vesszük a gazdagodó emberek társadalmi felelősségvállalását, melynek egyik formája a mecenatúra. Én a kortárs képzőművészet ügyét vállaltam fel.
- Kedvelik vagy támadják?
- Úgy gondolom, senkinek nincs oka a támadásra. Barátaink száma folyamatosan gyarapszik, s egyre szélesebb művészeti kapcsolatokat alakítunk ki hazai és külföldi alkotókkal is.
- Azzal kezdtük, hogy messze még a csúcs. Mi az álma?
- Életem következő nagy vállalkozása az egészségügyet fogja érinteni. Ezen a területen kaotikus állapotok uralkodnak, senki nem akar tisztán látni, elképesztő érdekek és ellenérdekek működnek. Szeretnék kiépíteni egy speciális vertikumot a megelőzés és gyógyítás égisze alatt.
- Művészet után egészségügy...
- Nem teljesen idegen számomra, hiszen a telki magánkórházat én alapítottam. Amúgy pedig a gyógyítás is művészet. Lássuk be végre, hogy felelősek vagyunk önmagunkért.

Ki ő?
Kovács Gábor 1957-ben született Orosházán. 1975-ben érettségizett az orosházi Táncsics gimnáziumban. A moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Főiskoláján diplomázott 1980-ban, ekkortól a Magyar Nemzeti Bank devizagazdálkodási főosztályának munkatársa, 1985-től a Citibank Budapest Rt. ügyvezető igazgatója, 1989-től Londonban a Citibank alelnöke, 1991-től a Bankár Kft. ügyvezető igazgatója, majd a Bankár Holding Rt. elnök-vezérigazgatója. A Bankár cégcsoporthoz tartozik a Sasad Rt., a Bakony Művek, az Agárdi Mezőgazdasági Rt., valamint az általa alapított első hazai magánkórház Telkiben. A Kogart-ot, a Kovács Gábor Művészeti Alapítványt 2003-ban jegyezték be. A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének társelnöke 1998 óta.