Mit kezdjünk Kádárral?

- Mi a műfaja a Kádár-könyvnek? Életrajz? Monográfia? Történelmi esszé?
- A műfaja: Kádár János. Ez egy nagyon jó műfaj, bárcsak sok lenne belőle! Ha mindenáron a műfajhoz ragaszkodik, akkor ez egy olvasókönyv. Egyszer már el kellett mondani az igazat. Eljött az idő, amikor Kádár János visszatér.
- Hogyhogy visszatér?
- Életem nagy büszkesége, amikor látom a könyv címlapját a Kádár-fotóval, meg a címlapplakátokat Budapest falain. Ő onnan figyeli, mi folyik itt, és meg kell hogy mondjam, nem boldog attól, amit lát. És elindult egy folyamat a Nagy Imrével való összehasonlításban.
- Mire gondol?
- Mindig azt terjesztették, hogy Nagy Imre volt az igazi, Kádár meg egy mocskos, véres hóhér. Tizenhét éve halt meg az Öreg, azóta én mindig azt mondom, hogy a magyar nép egyik legnagyobb fia volt, a XX. század legjelentősebb magyar politikusa. Büszke vagyok rá, hogy ismerhettem, és életem nagy megtiszteltetése, hogy ezt a könyvet megírhattam.
- Pedig nem akarta megírni, hiába kapacitálták a Kádár-hívek, nem tartotta magát alkalmasnak rá.
- Ma is alkalmatlannak tartom...
- Akkor miért vállalkozott rá mégis?
- Mert nincs és nem lesz senki, aki felvenné a kesztyűt Kádár védelmében.
- Tucatnyi tárgyilagosságra törekvő Kádár-monográfia után volt értelme egy dicsőítő megközelítésnek?
- Nézze meg, milyen hülyeségeket írtak róla össze. Hazugságokat...
- A legutóbbit, Huszár Tibor egy évtizeden át készült monográfiáját azért durva rágalom lenne hazugság-gyűjteménynek nevezni.
- Érdekes dolgok ezek. Huszár Tibor július elsején egy nyilvános beszélgetésen azt mondta, hogy Kádárnak nem volt köze Nagy Imre halálra ítéléséhez. Aztán július 18-án már az volt a véleménye, hogy köze volt, ahogy Péter György, Erdélyi Károly és a többiek gyanús kivégzéséhez is. Kéthetes terminusban változott a véleménye. Van itt egy alapvető dolog: Kádár őt nem szerette.
- Ez miért zárná ki azt, hogy tudósként elfogulatlan legyen?
- Kádárral háromszor beszélt életében.
- Ugyanezt veti egy másik életrajzíró, Gyurkó László szemére is.
- Amikor Gyurkó a könyvéhez gyűjtötte az anyagot, háromszor találkozott Kádárral; kultúrpolitikusként persze többször is... Huszár egy huszadik beosztott volt Hollós Ervin keze alatt. Ő rosszindulatú elfogultsággal ítélte meg Kádárt. Az októberi felkelés csúcspontjának, a Köztársaság téri pártház ostromának mindössze öt sort szentelt kétezer oldalas könyvében.
- Komoly fenntartásai és kifogásai ellenére azért bőven idéz Huszár, Gyurkó és mások könyveiből, hogy aztán rögtön megcáfolja, kioktassa őket.
- Én Gyurkótól is, Huszártól is engedélyt kértem ehhez. És például Puja Frigyes is, aki a munkás-paraszt kormányban volt egykor külügyminiszter, hozzájárult, hogy felhasználhassam a visszaemlékezéseit.
- Könyvéből kiderül, hogy Puja kritikusabb Kádárral szemben, mint ön. Felemlegeti hibáit is.
- Például az egyik nem igazán dicséretes tulajdonságát, hogy proli volt. Közülünk való. Az egyetlen olyan magyar politikus, aki az ország alapvető rétegeiből jött.
- Végül is sok olyan kommunista jött onnan azok közül is, akiket Kádár felakasztatott a forradalomban való részvételük miatt. Prolisorból érkezett Angyal István, a felkelők egyik parancsnoka is.
- Ki az az Angyal István? Mikor volt ő az ország első embere?
- Esélye sem volt rá, hogy az legyen, mert Kádár, akivel pedig nemcsak elvtársak, de barátok is voltak, nem kegyelmezett meg neki.
- Nem voltak baráti viszonyban. Angyal tisztelte Kádárt. Én az előbb azt akartam mondani, hogy az ország első embere sohasem került ki az alapvető osztályokból, a munkásságból és a parasztságból. Se Horthy, se Rákosi, se Horn Gyula...
- De az önmagában miért érdem, hogy valaki honnan jött?
- Hát mert mi teremtettük ezt az országot, nem pedig a nagydumás politikusok. A mi vérünk meg a verejtékünk van benne. Ezért jogunk van, hogy azt szeressük, aki olyan, mint mi. Kádár emlékét nem tudták kitépni az emberek lelkéből aljas, mocskos hazugságokkal sem.
- Kik azok, akik aljas, mocskos módon hazudnak?
- Van egyfajta értelmiségi fölény, amit elviselek, mert ismerem őket. Kádár egyszer azt mondta nekem: "Tudja, a magyar értelmiség olyan, mint a zsoldos katona, aki bármikor hajlamos az egyenruháját felcserélni, ha megfelelő pénzt vagy elismerést kap."
- Akadnak azért ebben az országban olyanok is szép számmal, akik nem értelmiségiek, mégis emlékeznek arra, hogy Kádár a kivégzésekkel kezdte.
- Született nem kevés halálos ítélet...
- Éppen 229.
- Nem kevés. De Szent István hány embert öletett meg? Az ország egyharmadát. Azt gondolja, Kádár azt csinált, amit akart? Gúzsba kötve táncolt. Nem véletlenül nevezték a kompromisszumok robotosának.
- Nem érzi cinikus túlzásnak Kádárt zseninek nevezni?
- Jobb szót nem tudok, azért mondtam a zsenit.
- Bartók Béla vagy Puskás Öcsi a maguk területén tényleg zsenik voltak.
- Puskás tényleg egy híres politikus! Legalább a saját mondataira figyeljen, ha már az enyémre nem képes.
- Megpróbálok, de sehogy sem sikerül elhinnem egy meglehetősen ellentmondásos politikusról, hogy zseni lett volna.
- Miért, Adenauer is zseni volt, Churchill is. Az a baja magának is, hogy nem tud mit kezdeni Kádárral.

Ki ő?
Moldova György Budapesten született 1934. március 12-én. A Színház-és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakán végzett 1957-ben. 1957-64 között volt fűtésszerelő, konzervgyári és építőipari munkás, filmgyári alkalmazott. Szabadfoglalkozású író 1964 óta. Az irodalmi orgánumok és könyvkiadók 1955-től közlik, adják ki elbeszéléseit, regényeit, szociográfiáit, riportjait. Művei több millió példányban keltek el, némelyik három-öt kiadást is megért; 1967-ben SZOT-díjas lett, József Attila-díjat kétszer kapott (1973-ban és 1978-ban), 1983-ban Kossuth-díjjal tüntették ki.