Víz kell a zöld Nyírséghez

Nem rendkívüli jelenség ez amúgy Szabolcsban. Öt-hatévente rendszeresen előfordulnak ilyen homokviharok - ám majd' mindig kora tavaszszal. Amikor még csupasz a táj, még földben szunnyad a mag, s nincs, ami a szelek útját állja. Most viszont már embermagasságú volt a kukorica, kilevelesedtek a fák, a bokrok, és mégsem bírtak a széllel. Elgondolkodtató.
 Néhány tudós ugyan még vitatja, de sokasodnak a jelek, amelyek azt mutatják, az Alföldön egyre több vidéket fenyeget a kiszáradás réme. Közéjük tartozik a Nyírség is, amit pedig száz éve, a nagy lecsapolások előtt még az ezer tó hazájaként is emlegettek. De aztán sokasodott az ember, egyre nagyobb igényei lettek. Meg akart menekülni az árvizektől, több termőföld kellett neki, utakat, vasutakat épített - ez bizony mindenütt kikényszerítette a területek lecsapolását. Szabolcsban a századfordulón kezdődtek meg a nagy munkák. Szinte minden mélyedésből kivezették a vizet, s a tórendszereket a völgyekben kiépített gyűjtőcsatornákkal kötötték össze. A munkálatok a negyvenes években fejeződtek be, s következményeként az állóvizekben gazdag Nyírség területén csak néhány, viszonylagosan állandó jellegű tó maradt, azonban az aszályosabb időkben azokat is a kiszáradás fenyegeti. Az emberi beavatkozás következményeként a talajvíz szintje jelentősen, helyenként több méterrel süllyedt. A dombhátak termőképessége ezzel nagymértékben megcsappant, tehát hiába nyertek a lecsapolással több ezer hektár termőföldet, csaknem ugyannyit el is veszítettek.
Van azonban más gond is.
- A területre évente átlagosan 576 milliméter csapadék hull - mondja Vácz Sándor, a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi és Környezetvédelmi Igazgatóság szakembere, aki hosszú ideje kíséri figyelemmel a Nyírség vízháztartásának alakulását. - Az átlag azonban száz év alatt hatvan milliméterrel csökkent, ami százhúszmillió köbméter vízzel egyenlő. S ezt mind megérzi a táj növényvilága.
A Nyírségben nagy hagyománya van a zöldség-, gyümölcs- és dohánytermesztésnek, ám mindegyik igen vízigényes. Jelenleg a terület két százalékának, négyezer hektárnak az öntözésére van lehetőség. A felszíni készletekből azonban nagyobb terület már nem locsolható, s a felszín alatti vízkészletek veszélyeztetése nélkül a kutakkal sem vehető ki a jelenleginél sokkal több öntözővíz. A nyíregyházi szakemberek szerint azonban van megoldás: vissza kell tartani a csatornákon lefolyó vizek egy részét.
- Az egyre romló helyzetet látták már elődeink is, dolgoztak is a javításán - folytatja Vácz Sándor. - A Nyírségben például hét állandó víztározó létesült, melyek ma már a vidék szerves részeivé, kedvelt kirándulóhelyeivé váltak. A leveleki vagy a szabolcsveresmarti tó évről évre ezreket vonz, és a gazdálkodókat is segíti. Ezt a hagyományt kellene folytatni. Az akkori szemléletet kell kiterjeszteni szélesebb területre: üzemi, önkormányzati szinten se engedjük a csapadékot lefolyni. Lehetőleg minden vizet helyben, a talajban vagy mély fekvésű helyeken, tározókban tartsunk vissza.
A vízügyi igazgatóság szakemberei nemrég tették le az asztalra azt a tanulmányt, melynek alapján ki lehetne zöldíteni a Nyírséget. Elvileg két megoldás lehetséges. Az egyik szerint északról, a Tiszából, vagy délről, a Keleti-főcsatornából juttatnának vizet a száraz vidékekre, ám ez igen költséges. Onnan csak többszöri átszivattyúzással lehetne kiemelni a vizet, így aligha jöhet számításba.
A másik elgondolás kicsit bonyolultabb ugyan, de sokkal olcsóbb, s talán ésszerűbb is: az esős időkben vissza kell tartani a vizet. A tározásra alkalmas területek lehetnek természetes mélyedések, melyekben a talajviszonyok lehetővé teszik a tározást, de lehetnek a belvízcsatornák völgyében fekvő, mélyebb fekvésű részek is, amelyekben a víz visszaduzzasztható.
A szakemberek tizenöt település határát vizsgálták át, hogy ilyen természetes tározóhelyeket keressenek. Több mint háromszázötven mélyedést találtak, melyekből száznegyvennégy tűnt a célra alkalmasnak. Az alapos ellenőrzések után végül hatvan olyan területet rögzítettek, ahol a vízkészletek kellő biztonsággal rendelkezésre állnak, s ahol állandó tározók létesíthetők. Minden település határában találtak ilyet, de például Balkányban akár negyvenhét, Kállósemjében pedig tizenkilenc mesterséges tó is kialakítható. Pontosabban fogalmazva kialakítható lenne, mert létrehozásuk bizony költséges mulatság. Ráadásul a kiválasztott földek ma már szinte teljes egészében magánkézben vannak, így a munkálatok megkezdése előtt a tulajdonosokkal is meg kell egyezni. A szakemberek mindenesetre reménykednek benne, hogy az adminisztratív akadályok elhárulása után megkezdődhet a Nyírség kizöldítése.