Hatan vittük apánk koporsóját

- Mindig mondta Gergely, hogy jaj, mennyi verést kaptam én az én bátyámtól - meséli Pongrátz Ödön, aki az '56-os múzeum vezetését, illetve az '56-os Történelmi Alapítvány elnöki tisztét is átvette öccsétől annak tavaly bekövetkezett halála után. - Erre azzal válaszoltam neki: látod, használt a sok verés, azért lett belőled a főgóré, és nem belőlem.
Az '56-os múzeum fagyos termeiben ücsörgünk. Ödön bácsi legényesen a széktámláján hagyja a kabátját, pedig kutya hideg van az öreg tanyai iskolában. Hat Pongrátz fiú vett részt a forradalomban, mindannyian ott voltak a Corvin közben, és végül mindannyian az Egyesült Államokba távoztak. Ahogy sorra járjuk a múzeumot, Pongrátz Ödön minden papírt és minden tárgyat kézbe vesz;  ezek a puskák és stencilezett ficfecnik semmit sem mondanának a forradalomról, ha eredeti funkciójukat nem nyernék vissza mindjárt az öreg kezében. A paradicsomosüveg halálos fegyver lesz, a stencil pedig az életet jelentő igazolvány - a kiállítás ilyen tárlatvezetés nélkül nem sokat érne.
- Csak azért jött vissza Amerikából, hogy az öccse hagyatékát kezelje? - térek jövetelem tárgyára.
- Igen - biccent szűkszavúan Pongrátz Ödön.
- Mikor?
Az öregember azonnal átad három fecnit: az egyik egy '89-es vízum fénymásolata, amelyre az van írva, hogy "Közp. Engedély Alapján".
- Úgy féltek tőlem, hogy már mindenki mást beengedtek az országba, csak nekem kellett Bécsben várakoznom. A Párt Központi Bizottságának kellett összeülnie, hogy eldöntsék, átléphetem-e a határt.
- De nem maradt itthon, úgy, mint az öccse?
- Nem, de utána is jöttem, minden évben. Mikor egy hónapot, mikor kettőt, mikor hetet. Amikor a gyáli házát építette, abban is segítettem neki. Azután amikor idejött Kiskunmajsára, és itt vett tanyát, mindent egy arasz vastagon borított a kacsaszar. Vásárolt ezer libát, és felvett valakit, aki korvinistának mondta magát. Csakhogy az illető ivott, és eladta a tápot, azután az eperfát rázogatta, hogy valamit mégis egyenek a libák. Azoknak meg ment a hasuk, mint a Murányi kutyájának - meséli derűsen az '56-os veterán. - Ezután vette meg a várostól ezt a tanyai iskolát, és kilencvenkilencben nyitotta meg a múzeumot.
- Ön mivel foglalkozott Amerikában? - próbálom a szót Ödön bácsi dolgaira terelni. Az öregből azonban megállíthatatlanul szivárognak a mesék jogvégzett testvérükről, Ernőről, majd Gergőről, majd Bandi testvérükről, akinek a neve tulajdonképpen Kristóf. Végül azért kiderül, hogy Pongrátz Ödön elsősorban háztartási gépeket szerelt, később árult is testvéreivel közösen. Amikor kikavarodtak az Államokba, kezdetben a kukákból szedték ki a rossz kenyérpirítókat, szárítókat, hogy rájöjjenek, hogyan működnek, rengeteg munkával küzdötték fel magukat odáig, hogy a Whirlpool gépeit árulhatták. Egészen addig, amíg a Martin Luther King halála miatt felbolydult fekete bőrűek fel nem gyújtották a Pongrátz testvérek üzemét. A biztosítási díjból vettek négy mosodát, abba azután belebuktak. A továbbiakat nem sikerült kideríteni, mivel még Ödön bácsi titkára és mindenese, Juhász Pintér Pál sem tud ennél sokkal többet. Lényeg, hogy Pongrátz Ödön nyugdíjasként járt haza öccsének segíteni.
- Segítettem neki a múzeumban, a tárlatvezetésben, itt voltam az '56-os táborokban - meséli Pongrátz Ödön. - Adtam neki pénzt az építkezésekre. Nem mondhatom meg, mennyit hoztam ide, de palotát vehettem volna abból, amit itt, ahogy a családban néhányan mondják, a Gergő bácsi bogaraira elköltöttem. Mert egymásra voltunk utalva mindig. Hatan vittük édesapám koporsóját. Ő korábban azt mondta: "Az én koporsóm fog összekötni benneteket. Nekünk össze kell tartanunk."
- A család többi tagja nem tervezi, hogy hazatér?
- Az egyik unokaöcsém itt volt két évig, hogy a gyerekei megtanuljanak magyarul. A felesége meg is tanult. De a fia mindig csak gitározott a barátaival, basszgitáron... - mosolyodik el Pongrátz Ödön, majd hirtelen el is komorul. - Száztíz unokaöcsém, illetve unokahúgom van. Heten beszélnek közülük magyarul.

Múzeum
A kiskunmajsai '56-os múzeum Pongrácz Gergely tulajdona volt, a hagyatéki eljárás még nem zárult le. Előreláthatólag az '56-os hős Amerikában élő fiai öröklik, tudtuk meg Juhász Pintér Páltól, aki titkári és egyéb szervezési feladatokat látott el a múzeumban már Pongrácz Gergely életében is. A múzeumot az '56-os Történelmi Alapítvány tartja fenn, fizeti a gondnokot, illetve a rezsit. Az Alapítványnak két társelnöke van: Kozma Huba, illetve Pongrácz Ödön. Az '56-os táborokat, illetve az '56-os kápolnában rendszeresen tartott istentiszteleteket érintő szervezést Juhász Pintér Pál végzi. A hagyatéki eljárás lezárása sem jár majd zökkenővel a múzeum működésében, hiszen a leszármazottak nem tartanak igényt az épületekre, azok fenntartását pedig az alapítvány eddig is meg tudta oldani.