Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
A múlt hét elején még abban sem voltunk biztosak, hogy csetepaték nélkül megússza a főváros az Országház előtt tartott hétvégi nagygyűlést, s hogy mi történik az utak egy részét elálló gazdálkodókkal. Ma már tudjuk: megúsztuk a demonstrációkat fizikai erőszak nélkül.
Azt is tudjuk, hogy a parlamenti képviselők jóvoltából Gyurcsány Ferenc továbbra is miniszterelnök maradt, hogy kormánya programján sem változtat. Tudjuk azt is, hogy Gyurcsány - jó két hét késéssel ugyan, de mégiscsak - bocsánatot kért az országtól a balatonőszödi beszéde miatt. Azt is tudjuk, hogy ellenzékének ez kevés, továbbra is távozását követeli egyrészt a parlament falain belül, másrészt azon kívül. A Fidesz-KDNP vezető politikusai péntek óta délután öttől nap nap után a Kossuth térre hívják híveiket, s ott hol laposabb, hol gyújtó hangú szónokok ismételik el követelésüket: "Gyurcsány távozzon!" Ahogy ezt követelték a Magosz szervezésében az utak egy részén tiltakozó gazdák is. Akik viszont nem akarnak már tovább tüntetni, mert itt a vetés ideje.
A Fidesz-KDNP döntött: képviselőik elhagyják az Országház üléstermét, ha Gyurcsány az előre bejelentett napirend szerint szólal fel. Egy nappal később rácáfolt a parlamenti demokráciában furcsa magatartásra a két párt: a miniszterelnök beszélt, s ellenzéke ülve maradt. Kint a téren viszont napról napra emelik a tétet, a sajtó egy része "lakájmédiává" vált, ahová nem megy az ellenzék szerepelni.
Vasárnaptól már azt is rögzíthettük, hogy önkormányzati minisztere, Lamperth Mónika sem megy. Reflektorfénybe került ugyanis: a Magyar Rádió egyik munkatársa, hogy, hogy nem, belopódzott a szocialisták zártnak vélt választmányi ülésére, és ott hangfelvételt készített. Eszerint Lamperth biztosítja társait arról, hogy az MSZP nem engedi át a regionális és megyei területfejlesztési intézmények irányítását az önkormányzati választásokon nyertes ellenzéki pártoknak. Ezen aztán lett olyan felháborodás, hogy Lamperth leváltását is felvette követelései közé a Fidesz és a KDNP. A miniszter asszony persze rögtön talált egy megfelelő választ: ő nem mondott mást, mint összefoglalta a most követett gyakorlatot, azaz a Fidesz kormányzása óta mindig is a kormányzat küldöttei voltak többségben a sok ezermilliárd forint sorsáról határozó testületekben.
Aztán - a változatosság kedvéért - előkerült még egy hangfelvétel. Ebben Szekeres Imre, az MSZP alelnöke fejti ki, hogy a koalíciós partner, az SZDSZ mennyire elvesztette vidéki bázisát, s egy budapesti párttá vált, miközben vidéken kispárttá erősödött az MDF, úgyhogy "újra kellene gondolni" az MSZP viszonyát a két politikai szervezettel.
A hangfelvételek készítését, majd napvilágra kerülését előbb titkosszolgálati módszereknek minősítő szocialisták körülnéztek házuk táján, s kiderült: Simon József, a párt társadalompolitikai tagozatának ügyvivője vitte be az újságírót az ülésre, amiről persze Simon nem tudta, hogy zárt, de azért, rövid elbeszélgetést követően, biztos, ami biztos, lemondott választmányi pozíciójáról és tagságáról.
A kialakult helyzetben sokunkban felmerülhet a kérdés, vajon mit is takar e szó: demokrata.
Ludassy Mária filozófus:
- Kétféle módon lehet képviselni a népakaratot: vagy közvetlenül, mint a hellén demokráciában, vagy közvetve, mint a modern időkben. Közvetlen demokrácia ma csak olyan, kis létszámú közösségekben képzelhető el, mint például egy lakóhelyi, szakmai vagy munkahelyi közösség. Sokfajta érdeket azonban nem lehet közvetlenül képviselni, ezért alakultak ki a képviseleti demokráciák. Történtek ugyan kísérletek a modern időkben is a közvetlen demokrácia kialakítására - ennek Rousseau dolgozta ki az elméletét -, ám a kísérlet a jakobinus diktatúrába torkollott. Nézetem szerint tehát az a demokrata, aki a népakaratot a közvetett demokráciában gyakorolja.
Katona Tamás történész:
- Demokrata az, aki megtartja a törvényeket. Dicséretes, hogy ma Magyarországon mindenki hisz a saját igazában, de nem helyes, ha a másik igazát ki akarja irtani, s a sajátjától eltérő véleményt hangoztatót lebanditázza, lekommunistázza, lenyilasozza. Nem árt, ha a demokrata szavahihető. De nem csak cselekedetben kell demokratának lenni. Nem véletlen, hogy a katolikus misében azt mondjuk, sokat és sokszor vétkeztem gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással. A demokrata nemcsak a rosszat tartja távol magától, hanem cselekszi is a jót.
Buda Ferenc költő:
- Demokrata az, aki meggyőződéséből fakadóan törekszik a magánérdek és a közérdek egyeztetésére, a szabadság és az önkorlátozás egymást feltételező egyensúlyára. Demokrata az, aki tulajdon céljai megvalósítása során tiszteletben tartja a mások, elsősorban a szűkebb, illetve tágabb közösség szempontjait. Demokrata az, aki tekintet nélkül a maga társadalmi, gazdasági, szakmai vagy politikai tekintélyére a tőle telhető legnagyobb türelemmel meghallgatja a mások véleményét. Demokrata az, aki társadalmi, gazdasági, szakmai illetve politikai tekintélyekkel szemben sem fél kifejteni a maga nézeteit. Demokrata az, aki őrizkedik az erőszak, a megfélemlítés, illetve a manipuláció eszközeinek alkalmazásától. A megfélemlített, illetve a manipulált tömeggel ugyanis a demokrácia eszményei megvalósíthatatlanok. Demokrata az, aki kész szembenézni az igazsággal, kész kimondani az igazságot, de legalábbis nem hazudik. Nem szeretek jelzőt - népi, szabad, szociál-, magyar, fiatal, keresztény- - tenni a demokrata elé. Tudom és belátom, hogy vannak ilyen nézetű demokraták, de tartok tőle, hogy minden megszorítás elvesz valamit a demokrácia teljességéből, holott inkább hozzá kellene tenni valamit.
Elek István közíró:
- Legszívesebben azt mondanám, amit Bibó István: demokrata az, aki nem fél. Nem fél állást foglalni, nem fél kiállni a nézeteiért. A demokrata a ma érvényes liberális demokrácia szabályai szerint küzd a saját értékrendjéért. Úgy küzd, hogy közben tiszteletben tartja a mások értékrendjét. Vagyis a demokratikus politikai kultúra szabályai szerint. S ez több, mint a leírt törvény. Ez vonatkozik ugyanúgy a nyelvhasználatra, mint arra, hogy tiszteli a másikban az embert. Aki nem eszerint küzd, az nem demokrata.
Romány Pál volt agrárminiszter:
- A demokrata mindenekelőtt tisztességes. Tisztességes a saját fölfogásához, környezetéhez, családjához, a körülményeihez, a vállalt feladataihoz, ígéretei teljesítéséhez. Ebben hiány van nálunk, a szólamok, a nagyotmondások elfoglalták a tisztességes cselekvés, a teljesítés helyét. Ez nem most kezdődött, jó ideje folyik már. A tisztesség nem parcellázható fel politikai nézetek, irányultság szerint.
Dés László zeneszerző:
- Demokrata az, aki ragaszkodik a szabadsághoz, de nem él vissza vele.
Akinek a szabadság fontosabb, mint az apanázs.
Aki nemcsak eltűri a másságot, hanem próbálja megérteni is.
Aki tudja, hogy jogos vágyainak a biztonság és az elégedettség után - ára van.
Aki sosem kelt félelmet másokban.
Aki sosem gondolja, hogy letéteményese az egy és kizárólagos igazságnak.
Aki sosem beszél a nép nevében, legfeljebb azokéban, akik felhatalmazták rá.
Akiben vannak kétségek saját magával szemben is.
Aki nem hazaárulózza le embertársait, csak mert mást gondolnak az országról, a világról, mint ő.
Aki nem téveszti össze a társadalom érdekeit a sajátjaiéval.
Aki nem hatalomvágyó.
Aki elhiszi magáról, hogy ugyanolyan fontos tagja a társadalomnak, mint bárki más, és nem gondolja azt, hogy kár a szóért, úgyis mindegy.
Demokrata az, aki nemcsak dumál róla, hanem úgy is él, mint egy demokrata.
Pekár István gazdálkodó:
- A demokráciáról az embereknek általában a pártpolitizálás, a nagy tömegrendezvények - nagygyűlések, tüntetések - jutnak eszükbe. Pedig demokratának lenni személyes dolog. Intellektust, jellemszilárdságot, biztos erkölcsi értékrendet jelent. A demokrata szelíden, de határozottan vállalja világnézeti, vallási beállítottságát, nem kérkedik vele, és így azt nem is kell soha megtagadnia. A demokrata nem hazudik, nem rágalmaz, nem lop, és nézeteit megélhetési szándékból nem bocsátja áruba. Nem igazodik szolgai módon felsőbb politikai, hivatali potentátokhoz, nem követ politikai divatokat, nézeteit nem igazítja a kormányváltási ciklusokhoz. A demokrata tiszteli polgártársait, tiszteletben tartja a demokrácia játékszabályait, tudomásul veszi, hogy az övétől merőben eltérő, olykor szélsőségesen radikális nézetű emberek is vannak, és ők is részei a társadalomnak. A demokrata nem fél, nem riad meg, nem hunyászkodik meg, és nem tűri a méltatlanságot.
Kállai Ferenc színművész:
- Egy ember öklének a szabadsága a másik ember orráig tart. Aki betöri a másik orrát, az már nem demokrata. A mai helyzet alapjául a szólásszabadság szent jelszava szolgál, ám a helyzet már csaknem abszurddá, sőt szinte lélegzetelállítóvá vált, olyannyira, hogy már nem elég a tüdő a lélegzetvételhez, lassan kopoltyúra is szükség lesz. Nagyon rossz kilátásokat érzek abban, ami kialakult. Több szakaszon is támadás indult a demokrácia ellen, és sehol sem érzem a jó szándékot.
Győri-Nagy Sándor kultúrökológus:
- A demokratának a nyelvet kell legelébb is komolyan vennie, hogy az abban magát kifejező embert komolyan vehesse. A nyelv félreérthetetlenül "népuralmista"-ként fogalmazza a demokratát. Ez ellenőrizhető a görög szó két összetevőjének jelentése alapján (démosz - nép, krata - valamely uralom híve, gyakorlója). Lehet persze a népre és a demokráciára hivatkozva a népet és a népfelséget lábbal tiporni, ahogy azt a huszadik század számtalanszor példázza. Lehet átértelmezni is, a "mai viszonyokra alkalmazni" a demokrata szót. Ám evvel épp a demokráciától kerülünk egyre messzebb. S egyre közelebb a környezet összeomlásához, amely az emberek egymás közötti érintkezésének az összeomlását is jelenti. Ezzel lehetetlenné válik a tisztességes értelem segítő beavatkozása e végzetes folyamatba. Demokrata az, akinek füle van a társak mint társadalom meghallására. Akinek szeme van a szenvedő és kilátástalanságba taszított élet panaszának meglátására, a látottak-hallottak megszívlelésére. A többiről már beszélni sem érdemes, mert az maga a mind szélesebb körben, mind változatosabb formákban terjedő általános környezeti fasizmus.
Kapronczai István agrármérnök-közgazdász:
- Demokrata az, aki a saját érdekeit vagy szűkebb közösségének érdekeit alárendeli egy nagyobb közösség érdekeinek. Tevékenységét elsősorban szolgálatként, a többségi véleménynek alávetve, nem pedig hatalmi vágyaitól vezéreltetve végzi. A rábízott közösség véleményét manipuláló, erkölcstelen eszközök felhasználásával nem befolyásolja. Ez azt jelenti, hogy mindig igazat mond, bár - a közösség valós érdekét szem előtt tartva - nem feltétlenül mondja meg mindig az igazat. Vetélytársait, ellenfeleit is tiszteli, ebből adódóan nem megosztó, hanem összefogó személyiség.
Varnus Xavér orgonaművész:
- Demokrata az, aki betartja a demokrácia szabályait.
Szentesi Emil sajtólevelező:
- Demokratának azt tartom, aki megtiszteltetésnek veszi, ha önzetlenül, sőt áldozatkészen szolgálhatja faluját, városát, országát - a népet. Tevékenységét a többségi népakarat szerint végzi, vagyis minden alapvető kérdésben kikéri a választók véleményét, s döntéseit annak figyelembevételével hozza meg. Az öt parlamenti pártból négynek a nevében is szerepel a demokrácia szó, igazi demokratát mégis lámpással kell keresni soraikban. Nem tartom demokratának azt, aki tülekszik képviselői mandátumért vagy bármely tisztségre, testületbe, s célja nem a szolgálat, hanem a meggazdagodás, a hatalom vagy a kettő együtt. A politika legfelsőbb szintjén tevékenykedő képviselők többsége nem demokrata, hanem fizetett (párt)bérszavazó. Igazi demokratát csak egy új választási törvény alapján lehetne felkutatni s bármilyen szintű testületben képviseletre választani.
Mérlegelnek
Családi asztalnál ülünk. Érdekeink összeérnek. Szoros dolgokról beszélünk. Aztán másnap reggel már a szomszédtól halljuk, mi is történt, mi hangzott el nálunk. Szivárog a mi dolgunk valahová a semmibe, vagy nagyon is a valóba, és ez ma Magyarországon természetesnek számít. Pártok ülnek beszédekkel teli gyűléseket, aztán szóvivőik mondanak mást, mint ami ott elhangzott. Mindegyik. Kibeszélni mást, az olyan könnyű dolog. Rátenni egy lapáttal pláne.
Pedig súlyos ügyek vetülnek itt a közbeszédbe.
A konvergenciaprogram például, amelyről így, ebben a szövegkörnyezetben úgysem tud senki semmit, pedig elfogadták Brüsszelben; de talán száz hivatalnok ismeri igazából, miről is szól valójában. Vagy hogy az önkormányzati miniszter asszony mit is mondott igazából a vasárnap közreadott felvételen. Vagy hogy az agrárminiszter mit is ért a hazai piac védelmén, egy szintén titkosan rögzített felvétel tanúsága szerint.
Ma senki sem ért semmit, de mindenki mindenről beszél. Van, aki ezt szólásszabadságnak hívja, más az elszabadult elmék "forradalmáról" beszél. Most, úgy nagyjából, divat tiltakozni minden és mindenki ellen, legyen bár a célszemély kormányzati vagy ellenzéki. A lényeg: valaki mindig hibázik, bármit is csinál.
Szivárognak a dolgok. Innen is, onnan is. A normális ember - szerintem - az egészre laza vállrándítással válaszol, s azt mondja: "Tesókám! Ez az egész szemfényvesztés, nem több. Politikusok ők; mérlegelnek, és azt mondják a füledbe, amit hallani akarsz. Néha jólesik. Néha nem."
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu