Mentsétek meg Bang-Jensent!

- Vannak még feltáratlan részletei forradalmunknak?
- Sok történetet lehet még elmondani ötvenhatról, különösen annak nemzetközi visszhangjáról. Sorra nyílnak ki a levéltárak, és mind szabadabban emlékeznek a résztvevők.
- Hogyan találta meg Bang-Jensen históriája?
- Engem csakugyan a téma talált meg: az ötvenhatos események iránti érdeklődésemet kiegészítette az egzisztencializmus dán örökhagyója, Kierkegaard iránti érdeklődésem, s egy megkeresés nyomán egyszer csak találkozott a kettő, éppen Bang-Jensen történetében.
- Mi izgatta legjobban? A diplomata titokzatos halála?
- Természetesen a "krimi" felderítése éppolyan izgalmas folyamat volt, mint ennek a moralitásnak a megismerése, tragikus bukása, amiért szinte még a mai napig senki nem vállalja a felelősséget: Bang-Jensen meghurcoltatásáért, az egész pokoljárásért, amelyből akár még a halál is kiútnak tűnhetett.
- Mivel ártott saját magának?
- Elsősorban konok következetességével. Semmi áron nem adta fel meggyőződését. A gyarapodó számú bizonyítékok nyomán méltán érezhette úgy, hogy az ENSZ nemcsak hogy nem segít a magyar ügyben, inkább árt annak. Borzalmas felismerés ez annak, aki hisz az ENSZ alapelveiben; és persze a világszervezet vezetői sem ismertek kíméletet vele szemben, létkérdésük volt, hogy Bang-Jensennek ne legyen igaza.
- Kik és mire kényszerítették?
- Amikor megparancsolták neki, hogy adja át az ENSZ különbizottsága előtt tanúvallomást tett magyar forradalmárok listáját, akkor adott szavát kellett volna megszegnie. Ugyanis ő ígérte meg ezeknek az embereknek, hogy senki nem tudhatja meg a nevüket. És elsősorban neki vallottak ezek a tanúk, akik csalódtak az ENSZ ötvenhatos szereplése miatt. Az utasítás azért is döbbenetes volt, mert hosszú hónapokig fel sem merült, hogy efféle lista egyáltalán létezik; míg Bang-Jensen egyre bizonyosabb volt abban, hogy a szovjetek befolyása az ENSZ vezetésére jóval nagyobb a "megengedettnél", vagyis a névsor egyáltalán nem lesz biztonságban a világszervezetben. Itthon ekkor zajlott a vérbosszú: nyomozás, ítéletek, kivégzések.
- Miként jött rá, hogy az ENSZ szerepvállalása nem a legtisztább?
- Különös volt már a világszervezet "passzivitása" is a forradalom során és közvetlenül utána. A tanúkihallgatások nyomán egyre több gyanús jelre figyelt fel, a Jelentés írása során mind erőteljesebben szabotázsra gyanakodott. Rájött: főnökei és a világszervezet vezetése nem figyelnek az életbevágó kérdésekre. Fontosabb számukra a bürokratikus működés, az ENSZ jó híre, a feltétlen engedelmesség; fenntartásait nemcsak hogy lesöpörték, de egyenesen visszautasították. Mulasztásaik emberéletekben mérhetők.
- Mikor pecsételődött meg végleg Bang-Jensen sorsa?
- Amikor nem adta fel. Amikor eltávolítása, az ENSZ-ből való "kirúgása" után, megalázó és elhúzódó meghurcoltatása során is küzdött azért, hogy bizonyítsa igazát, és ezzel segítsen a magyaroknak, segítsen mindazoknak, akik még hinni akarnak az ENSZ-ben.
- Miként sodródott a diplomata egyre közelebb a halálhoz?
- Már két évvel halála előtt megírta, hogy soha nem lesz öngyilkos. Ugyanakkor kedélye, folyamatos vereségei nyomán, elborult. Élete utolsó hónapjaiban befolyásos amerikai barátai védőőrizetet javasoltak számára, egy újságíró egyenesen azt írta cikke címéül: "S. O. S.! MENTSÉTEK MEG BANG-JENSENT!" Semmi nem történt. De ő még elment egy legutolsó találkozásra is, igaza végső bizonyítékaiért. Vitte magával fegyverét. Azt találták meg holtteste mellett.
- Öngyilkosság vagy gyilkosság?
- Mindkét feltételezés úgyszólván "levezethető" a történetből. Nem akartam állást foglalni mindaddig, amíg bizonyítékaim nem lesznek. Még nincsenek. De lehetnek. Szerintem a tragédia lényege a történetben van, nem lezárulásának módjában.
- Vaskos könyvet írt erről. Hogyan sikerült egyre mélyebbre ásnia?
- Rengeteg segítséget kaptam szakemberektől, történészektől, politikusoktól, kortársaktól. Levéltárakat, könyvtárakat, tanúkat látogattam, végül egy hatalmas archívum gyűlt össze, amelyet az Országos Széchenyi Könyvtárnak ajándékoztunk. A többes szám itt Per Bang-Jensenre, a diplomata legidősebb fiára utal, aki a legtöbb segítséget nyújtotta a kutatás során.
- Akadtak-e ellenzői?
- Igen. Egyes levéltárak nem nyíltak meg, fontos iratok maradtak "zárolva", politikusok, kortársak gurultak dühbe Bang-Jensen nevének hallatára. És nemcsak volt szovjetek, egykori kommunisták, de ENSZ-alkalmazottak, dán és amerikai kollégák is.
- Most már mindent tudunk Bang-Jensenről?
- Sokat, de sok még a rejtély. Egészen megfejteni aligha fogjuk a titkokat, de közelebb vagyunk már a történet mélységéhez, mint voltunk.
- Találkozott a diplomata családtagjaival?
- Özvegyét nem ismerhettem meg, Helen Bang-Jensen néhány évvel ezelőtt hunyt el, de Amerikában élő gyerekeit, illetve Dániában élő rokonait igen. Először akkor találkozhattunk, amikor Göncz Árpádtól kitüntetést kaptak apjuk érdemeiért, illetve amikor dokumentumfilmet forgattunk erről a történetről.
- Bang-Jensennek jelképes kopjafát állítottak a 301-es parcellában. Ő tehát egyértelműen a mi hősünk?
- Azt hiszem, elsősorban a mi hősünk. Hiszen tragédiájában a mi forradalmunk játszott döntő szerepet, ugyanakkor Dánia és Amerika hőse is, második világháborús szerepéért, az ellenállásban, az antifasizmus feltétlen vállalásában, és bizony az ENSZ hőse is, mert alapelveit fontosabbnak tartotta, mint kompromisszumait. Ennek igazát előbb-utóbb majdcsak felismeri a világszervezet is.

Rejtélyes körülmények
Per Bang-Jensen, a diplomata egyik, Amerikában élő fia részt vett az '56-os forradalom ötvenedik évfordulójának ünnepségein. Találkozásunkkor elmondta: mindig szomorúsággal tölti el, ha édesapja mártíromságáról hall, ugyanakkor büszke arra, hogy sokakat érdekel a története és méltóképpen őrzik emlékét. Számára az a legmegdöbbentőbb, hogy még ma sem lehet pontosan tudni, milyen körülmények között halt meg az édesapja. A moszkvai levéltárak nem nyílnak meg a kutatók előtt, pedig lehet, hogy ott találnák meg a választ a rejtélyre.

Két dán hős
Dokumentumfilmet forgatott Budapesten a dán TV2-es csatorna az '56-os forradalomban résztvevő Ole Lippmannról, aki vöröskeresztesként egy korabeli dzsippel járta a fővárosi utcákat. Az Ortopédsebészeti Klinikán sajátos "guruló kórházat" rendezett be, ahol ellátta a sebesülteket. A filmet a kecskeméti Dán Kulturális Intézetben is bemutatják majd, ahol jelenleg dániai magyar menekültek emlékeit feldolgozó dokumentumokból látható kiállítás, és tisztelegnek a forradalom két dán hőse, Ole Lippmann és Povl Bang-Jensen előtt is.