Országszerte árad a rettenet

A borzalom vasárnap délután négy óra körül történt. A tiszavasvári tanár egy közeli faluban vendégeskedő legnagyobbik lányáért ment, amikor elé került a helybeli lány. Egyesek szerint a biciklijével kanyarodott a kocsi elé, mások szerint a házukból kiszaladva lépett elé. A tanár lassan, negyven kilométer körüli sebességgel haladt, amikor az autó jobb oldali visszapillantó tükre megcsapta a lányt, és az az árokba esett. A férfi megállt, kiszállt az autójából, hogy segítsen neki, de az sikítva elrohant.
- Elgázoltak! - kiabálta.
A visításra kiszaladtak a testvérei meg az apja, s pillanatok alatt vagy húszan vették körbe az autót. A tanár a kocsiba menekült, de az őrjöngő emberek betörték az ablakokat, s kirángatták. A halálos csapdába került férfi pillanatok alatt a földre zuhant, záporoztak rá az ütések, rúgások. Már csak merő húscafat volt az ember, de még könyörgött: legalább a bent ülő kislányainak kegyelmezzenek.
A két, sokkos állapotba került gyermek is rimánkodott: "Ne bántsák aput! Ne öljék meg aput!", de őket is megfenyegették: hallgassanak, mert őket is megerőszakolják, megölik! Az öt- és tizennégy éves kislányokat végül egy helybeli asszony menekítette ki a dühöngő tömegből.
 A szemtanúk szerint a dráma pár perc alatt lezajlott. Mire a rendőrök és a mentők a helyszínre értek, már halott volt a tiszavasvári Kabay János Általános Iskola tanára. A negyvennégy éves férfi három lányt nevelt szintén pedagógus feleségével, országosan ismert ornitológus volt. Elnöke a Környezetvédelmi, Természetvédelmi Oktatóközpontok Országos Szövetségének, aki minden szabad idejét a madarak életének tanulmányozására szentelte. A korán kelők gyakran látták őt távcsővel a nyakában a szabolcsi, hajdúsági mezőkön, nádasokban, egyik legnépszerűbb embere volt a városának, ahol halálhírére sok helyen kitették a fekete lobogót.
Olaszliszka is a döbbenet faluja. A Tokaj és Szegilong felőli faluvég tökéletesen kihalt, a központig tartó majd' egy kilométeres szakaszon egyetlen embert se látni. Tegnap játszódott le a tragédia, de a döbbenet nem múlik. A nagytemplom előtt végül két idős asszonyra lelünk. Miről is beszélgetnének, mint a vasárnap délutánról? A hátuk mögött négy ódon, üresnek látszó ház, majd' mindegyik ablaka beverve.
- Ebben a faluban azt csinálnak a cigányok, amit csak akarnak - legyintenek. - Ha cigány kölykök mennek hazafelé az iskolából, mi már húzzuk is le a rolót, mert azzal szórakoznak, hogy kaviccsal dobálják az ablakokat. Ha szólnánk, nem biztos, hogy nem támadnának ránk. A tanároknak se szólunk már, hiszen meg vannak félemlítve szerencsétlenek. Pedig abban a korban egy nagy pofon még helyes útra lökné a kölyköt. De nem a tanár, a rendőr sem mer azokkal ujjat húzni! Persze, most megszeppentek, bezárkóztak, azért üresek az ő utcáik. Jöjjenek azonban vissza egy hét múlva! Ugyanolyan nagy lesz a szájuk, mintha mi sem történt volna...
A templom mögül, a komp felől egy biciklis horgász jön, mellénk érve megáll. Szikrázik a szeme a dühtől.
- Ami ebben a faluban van, az minden, csak nem rend! Mert miféle rend az, hogy az öregasszonyoknak délután három órakor be kell zárkózniuk!? Valamikor Liszka volt a környék legmódosabb, legdolgosabb faluja, rangot jelentett itt letelepedni. Most? A házak félannyit érnek, mint a legrongyosabbnak mondott környékbeli falvakban. Nézzék meg, én megmosakszom, s indulok Újhelybe a délutáni műszakba. Mert kerítettem munkát, pedig nekem sincs szakmám. De járjon csak utána, hány cigány dolgozik ma az ötszázból Liszkán! Legfeljebb tíz. A többi kint ül a kiskapuban vagy elmegy lopni. És persze várja a segélyt, ami két-háromszorosa például az én fizetésemnek. Kérdezze csak meg, miből élnek például a helyi kisebbségi önkormányzat tagjai, vezetői... De ha mi ezt ki merjük mondani, mindjárt rasszisták leszünk.
A kisebbségi önkormányzat elnökét mi is megpróbáljuk szóra bírni. De elhárítja az érdeklődésünket. Amikor pedig a megélhetési lehetőségekről próbálnánk faggatni, kikapcsolja a telefonját. Bármerre menjünk, a községben szinte tapintható a helyi cigányok iránti düh, megvetés. Sokan a helyi kisebbségi önkormányzatot meg annak az elnökét hibáztatják, pedig hát őket - egyikük kivételével - aligha lehet okolni a történtekért, hiszen pár napja lettek képviselők.
A falu polgármesterét, Fekete Gyulát most választották meg ötödször a község élére, de ma már aligha indulna neki a választásoknak. Mert ami most meg az elkövetkező időkben rá vár, cseppet sem irigylésre méltó.
- Rettenetes sebet ejtett rajtunk, liszkaikon is a tragédia - sóhajt. - El nem mondhatjuk, mennyire sajnáljuk... Már ott tartunk, hogy nem merünk egymás szemébe nézni. Hogy ez nálunk megeshetett... Felfoghatatlan. Már az elmúlt órákban is tömérdek üzenetet kaptunk telefonon, e-mail-en, hogy miféle dolgok történnek Olaszliszkán!? És sokaknak hiába mondom, higgyék el, a mi falunk nem gyilkosok faluja. Nem hiszik. Sajnos Liszkát azonosítják azokkal a gazemberekkel. Félek, ezt a bélyeget sokáig kell hordoznunk, vétlenül.

Gázolások
Borsodban több mint két évtizede történt, hogy szárnyra kapott egy utóbb valótlannak bizonyult rémhír. Eszerint a Miskolchoz közeli Alsózsolcán a romatelep mellett áthaladó autós elütött egy, az úttesten társaival focizó gyereket, aki meghalt. A szocpolos lakásokból kirajzó felbőszült emberek szabályosan lefejezték a sofőrt. Mindez nem volt igaz. Az akkori szűkszavú újsághírek szerint gázolás valóban történt, mi több, retorzió is, ám a súlyosan sérült gyerek és az agyba-főbe vert gépkocsi vezetője egyaránt életben maradt. Mindez azonban sokáig félelmetesen intő jel volt az arra járó autósoknak, hogy azon a bizonyos, a rendre kicsúzlizott lámpák miatt éjszaka sötét, romák által csoportos korzónak használt útszakaszon csak lépésben szabad haladniuk.
Nem egészen egy éve viszont valós tragédia helyszíne volt a tornanádaskai vasútvonal lámpával ellátott átjárója Boldván. A piros jelzés ellenére a sínekre hajtott egy autó, amit egy sebesen érkező szerelvény mozdonya valósággal széttrancsírozott. Két roma férfi, a gépkocsi vezetője és a mellette ülő, a helyszínen szörnyethalt. A vasúti forgalom leállt, az átjárót pedig perceken belül elözönlötték a településen élő cigányok, hogy meglincseljék a szörnyű baleset vétlen "elkövetőjét", a mozdonyvezetőt, akinek életét csak a rendőröknek sikerült megmenteniük.
Feszült állapotok uralkodnak újabban Szendrőlád térségének éles kanyarokkal szabdalt útvonalán is. Egy autóval Miskolcról naponta Bódvaszilasra hazajáró olvasónk telefonon arra panaszkodott, hogy az úttestre gyakran kifekszenek roma férfiak, akik ilyen trükkel akarják az útpadka híján lelassításra, lépésben közlekedésre vagy éppen megállásra késztetni és azután kifosztani az autósokat. Mostanig csak a jó szerencsének, a vezetői manőverezésnek köszönhető, hogy rablás nem történt - a gázolástól pedig mentsen az Isten mindenkit!

Mi van itt?!
Az olaszliszkai nem egyedüli eset volt a múlt hét végén: Tiszacsegén, illetve Bácsalmáson szintén abba halt bele valaki, hogy agyonverték.
Tiszacsegén egy 22 éves jászberényi fiatalembert vert meg botokkal egy kocsmai társaság. A bűne az volt, hogy társával egy helybeli lánnyal beszélgetett. A rendőrök egy 24 éves tiszacsegei férfit vettek őrizetbe.
A másik eset szombaton történt. Egy 16 éves fiú társával együtt vert meg és rugdosott halálra egy 44 éves férfit Bácsalmáson. A fiút hétfő este vette őrizetbe a rendőrség.