Őskövület Veresegyházon

- Mi a túlélés titka? Megorrol rám, ha azt mondom, az ön személye szinte "őskövület"?
- Valamiért megtartottak, ennyi az egész. Az őskövület meg szerintem manapság pozitív jelző. Különösen Veresegyházon, ahol tősgyökeres sem vagyok. Szüleimmel és öcsémmel a szlovákiai Ipolybalogról telepítettek át minket 1946-ban. Azóta Erdőkertesen lakom, amely önállósulásáig peremkerülete volt Veresegyháznak. Édesapám fiatalon uradalmi napszámosként dolgozott. Itt földet is kaptunk, de alapvetően kétkezi munkás maradt, édesanyám pedig háztartásbeli volt. Gyula öcsémmel szakmát tanultunk. Ő lakatosnak, én, a változatosság kedvéért, szerszámkészítő lakatosnak. Aztán elvégezte a hittudományi főiskolát, hittant tanított; de üzemvezetőként ment nyugdíjba.
- Az ön élete viszont meglepő fordulatot vett, amikor hadiüzemi diszpécserként beiratkozott egy fővárosi színi és rendezői tanodába.
- Fontos, hogy az ember új dolgokkal ismerkedjék. A tapasztalás a legnagyobb tanító. Kemény két év volt. Kezdtük ötvenen, végeztünk tizennégyen. Schütz Ilából színésznő lett, engem a tévéhez hívtak, de inkább Veresegyház kultúrházi igazgatója lettem 1964-ben. Az üzemben megbecsültek, 3200 forint volt a fizetésem. Kultúrosként a felét se kaptam, kollégáim a távozásomat "orvosi esetnek" tartották. De szerettem, ez a lényeg! Mozgalmasságát, nyitottságát, az emberekkel való állandó kapcsolattartást.
- Huszonhét évesen, majd' két év után mégis továbblépett.
- Pardon, léptettek! Éppen dolgoztam, amikor magához hívatott az akkori tanácselnök, aki téeszvezető lett a szomszéd faluban, hogy úgy döntöttek: ha már tanácstag vagyok, legyek én a tanácselnök. Nem akarok az lenni, mondtam. Szeretem a kultúrházat, egy település vezetése nagy felelősség, nem értek hozzá. "Majd belejössz! Punktum! Csak a hajad vágasd le, túl jampeces."
- És levágatta a haját?
- Mint tetszik látni, azóta sem. És bár nem ez volt az egyetlen ellenszegülésem a "felsőbb utasításokkal" szemben, a következő negyvenegy évem eldőlt. Amihez temérdek muníciót kellett összegyűjtenem. A tanácsakadémia, politikai főiskola mellett beletanultam mindenbe, ami egy 4600 lakosú nagyközség, 1999-től már több mint 13 ezres lélekszámú város életéhez szükséges. Az elektromos hálózattól kezdve a geodéziáig, vízelvezetéstől a csatornahálózatig, csak párat említve. Megvalósító típus vagyok, nagyon élveztem. A gyakorlat teremti meg az elméletet, és nekünk akkoriban különösen, de most is, volt és van mit tennünk! Egyetlen kövesút, gyér közvilágítás, közintézmények hiánya, ez jellemezte 1965-ben a Budapesttől 25 kilométerre lévő Veresegyházat.
- Ma pedig építészeti Hild-díjas, termálkút fűti a közintézményeit, amire nagyszabású idegenforgalmi terveket épít. Minek köszönhető ez? Negyvenegy év bizalmi folytonosságának?
- Egyrészt az adottságainak, melyekkel bárki élhetett volna. Legfőképpen pedig a település közösségének. Ma már csak fekete-fehér híradós filmkockákon látni akkora vehemenciát, ahogy társadalmi munkát végeztek a veresegyháziak. Építettünk új iskolát, óvodát, gyógyszertárat, postát, élelmiszerboltot, sportpályát; nem sorolom mindet. Orvosi rendelőt például egy hét alatt az első kapavágástól a kőporozásig. Benzinkutat ötven nap alatt. Rákospalotán fellépő peront piacozó asszonyainknak, Lábatlanban hiánycikk palát gyártottunk. Szívvel-lélekkel, a siker táplálta bennünk a lelkesedést.
- A szocializmus nosztalgiája. Ma már ez nem divat. Önnek ebben mennyi volt a szerepe?
- Dehogynem divat! Csak nem ilyen szinten, mivel a megélhetés sokat kivesz az emberekből. Az én szerepem egyértelmű volt, mert Veresegyház nekem a második családom a feleségem, a fiaim, az unokáim mellett. Hála az otthon frontot tartó nejemnek.
- Családi élet sincs konfrontáció és elszürkülés nélkül. Önről például köztudott, hogy sohasem volt párttag. Hogyan tudott a Kádár-korszakban "káderkapcsolatok" nélkül, a rendszerváltás után pedig örök függetlenként fejleszteni?
- Elszürkülés? A településfejlesztés gyönyörű lehetőségek tárháza, ami megunhatatlan! A párttagságom? Győzködtek engem eleinte, majd beletörődtek, hogy baloldali szemléletem ellenére katolikus hitem tiltja, hogy párttag legyek. Ma is szabadgondolkodó "rendpárti" vagyok. Híve a közösség önzést száműző erejének, a reformok szükségességének. Annak, amit Széchenyi István mondott: "Csak a hitvány él önmagának. A nemes százak, ezrek sorsát hordja szívén."

Mamutcégek
Pezsgő életet varázsolt Veresegyházra dr. Somody Imre, amikor 1988-ban, 31 évesen, svájci tőke bevonásával, fiatal társaival létrehozta a nagyközségben a Pharmavit Rt.-t, melynek hosszú ideig a településen élő vezérigazgatója is volt. Bár a cég részvényeit 1995-ben tulajdonostársaival 110 millió dollárért eladta egy amerikai gyógyszerkonszernnek, az időközben Chinoin-tulajdonba került és továbbfejlesztett gyár jelenleg már közel félezer embert foglalkoztat, és jelentős iparűzési adójával hozzájárult ahhoz, hogy Veresegyház az ország tíz leglendületesebben fejlődő települése között legyen. Pásztor Béla szerint az év emberének többször kikiáltott marketing-szupersztár veresegyházi tevékenységének nagyon sokat köszönhetnek, amit ő itt megteremtett, rendkívüli módon megbecsülhető. Ma már óriási szerepe van a város határában évekkel ezelőtt megtelepedett General Electric cégcsoportnak, amely több mint 130 millió dolláros beruházással egy komplett gázturbinagyárat, 15 millió dollárból pedig repülőgép-hajtómű alkatrészjavító üzemet telepített ide.