Áll az utcabál a Vasútalján

A Vasútalja csendes, családi házas zöldövezet volt a város szélén, szép nevű utcákkal, mígnem hat éve ipari park települt a lakóövezet tőszomszédságába. Az ipari park hasznos, mondják ma is, hiszen rengeteg embernek ad munkát. Az itt lakók helyzete viszont mára szinte elviselhetetlenné vált, mivel nem gondoskodtak külön oda vezető útról, ami tehermentesítené a környék utcáit.
A terjeszkedő iparterület többszörösére növekedett teherforgalma most szó szerint az utcáikon, a szemük előtt zajlik. A súlyos járművek az ablakaikat, a házfalaikat rengetik, az emberek szívják kipufogóik bűzét, s a töredezett járda miatt utcán araszolni kénytelen öregek, bicikliző gyerekek rettegnek a balesetektől. Ahol hajnalok hajnalától napestig konténerek, erőgépek, vasakat, betonlapokat szállító teherautók, teljes úthosszat befedő kamionok döngetnek a sebességkorlátozó táblákra fittyet hányva, ott nem csoda, hogy épeszű ember nem vesz házat, pláne nem építkezik! Nem véletlenül maradt csak foghíjasan beépített az ettől talán legtöbbet szenvedő Eper utca egyik oldala. De a Lövői útiak sem könnyebbülhettek meg, amikor tavaly augusztusban átadták a 2,3 milliárdért megépített, a városnak az autópályára felvezető délnyugati elkerülő útját. Pedig volt szalagátvágás, csinnadratta - a Vasútalján azonban minden maradt a régiben.

Pár száz méter nyugalom
Napsütéses őszi délelőtt. Legalább harmincan állnak Gáspár András háza előtt. Lövői és Eper utcaiak, töredékeként azoknak, akik az áldatlan állapotok miatt évek óta teljes nevükkel vállalt kérelmekkel bombázzák a városházát. Most "a sajtótól" várják a segítséget. Hónom alatt a Svédországból nyolc éve hazatelepült, gyermekkorának színhelyén, az Eper utcában nosztalgiából építkező nyugdíjas vasmunkás, Gáspár András előzetesen elpostázott vaskos dossziéjával sok újat már nem tudok meg az ügyről sem Gáspár Andrástól, sem a szószóló Sáth Andrástól vagy éppen Zelei Istvántól. Abban mindenki egyetért, hogy a hibásan ide felépített ipartelepet eltüntetni már nem lehet, szükség is van rá. Ám nincs olyan hiba, amit ne lehetne orvosolni - már ha a szándék mellett forrást is kerítenének hozzá. Pénz viszont nincs.
- Az lenne a megoldás - mondja Sáth András -, hogy mielőbb építse meg a város az ipari parkot a város tavaly átadott déli elkerülő szakaszával összekötő, mintegy 150 méteres utat. Erre két lehetőség is kínálkozik. Vagy a Kertész utat hosszabbítják meg 150 méterrel, összekötve az Asztalos úttal, vagy az Eper utca folytatásaként a már meglévő poros útszakaszt kiépítve kapcsolnák az ipari parkot a várost elkerülő déli útszakaszhoz. A teherforgalom így megszűnne az Eper és Lövői úton. Már most megjegyzem: erre a célra az annyit emlegetett pályázati lehetőség évek múlva teremtene csak pénzt. Az itteni üzemek jelentős iparűzési adót fizetnek a városkasszába. Miért nem lehet ebből valamicskét visszajuttatni hozzánk? Elvégre több százan vagyunk, ráadásul ugyanolyan adófizető polgárai a városnak, mint a díszburkolatos belvárosban élők.
- Az előző és a jelenlegi polgármestertől is ígéretet kaptunk a tehermentesítő út létesítésére. Őt most nem véletlenül választottuk újra, mindenki látja, hogy teljes erőbedobással végzi a munkáját - folytatja Zelei István. - De, a csuda vigye el, mi valahogy mindig kikerülünk a látókörből! No és a pénz... Az első változat, a Kertész út 150 méteres meghosszabbítása állítólag már 41 millióba kerülne, holott egy éve még 15 millióra becsülték. Nem tudom felfogni, hogy hat év alatt nem jutottunk semmire.

Hajnalban dübörög az első
- Drága hölgyem! Tegnap éjjel 2 óra 19 perckor, ezt pontosan tudom, mert láttam az óra világító számlapján, dübörgött el a házunk előtt az első kamion. És mindig itt váltanak sebességet a kanyar miatt, felbőgetve a motort; gyakran még szombaton és vasárnap is járnak. Könyörgöm, csak egyetlen éjszakát töltene el nálunk egy városatya vagy a polgármester úr, biztosan beindulna az agyuk, kifundálnák, mit lehetne tenni.
- Fekete bárány lettem a városházán, pedig én is elismerem Tállai András érdemeit - morogja elkeseredve Gáspár András. - De felróják nekem, amiért évek óta nyüzsgök olyan csekélység miatt, ami csak bennünket nyomaszt, a város általános érdekeit tekintve csepp a tengerben. Csak bizony azok a cseppek már annyira felgyűltek, hogy túlcsordult tőlük a pohár! A legutóbbi, szeptember 15-én keltezett kérelmünkre, amit öt vállalkozó és 108 lakos írt alá, már válasz sem érkezett. Negyven évet húztam le '56-os disszidensként gyári munkával Svédországban. Aztán hazavágytam. És itthon mit kapok, amikor emberi jogokra hivatkozom? Hogy mit jártatom én a számat "uniós állampolgárként" az óriási nyugdíjammal! Ha nem tetszik a helyzet, költözzek vissza a "nyugati demokráciába".

Nyitott kapukat döngetnek
- Pedig válaszoltunk - mondta Tállai András polgármester. - Már korábban írásban közöltük a lakókkal, hogy az általuk felvetett megoldások közül a Kertész út 150 méteres meghosszabbítását, ami nem 150 méter, hanem legalább a duplája, a kisajátítási huzavona és a költségek miatt sem tartjuk reálisnak. Van viszont egy kész út, ahol elvileg ki lehet menni a déli elterelő irányába. Ez tulajdonképpen az Eper utca folytatása, tehát a második verzió. De egyelőre nem szerepel a földhivatali nyilvántartásunkban, bár a valóságban még híd is van rajta. Tulajdonosai magánszemélyek voltak, mezőgazdasági területként volt bejegyezve. Nemrég kezdtük meg a földhivatali átvezetését, s ha a dolog jogi része rendeződik, mihelyt városi tulajdonba kerül, a burkolására tervet készíttetünk, kivitelezőt keresünk. Mivel megépítésére a költségvetésünkben valószínűleg nem lesz fedezet, pályázni kívánunk. Vagyis nyitott kapukat döngetnek az Eper és a Lövői útiak, szerencsés esetben nyertes pályázatunk lesz. Hogy mikor, azt valóban nem tudom megjósolni, de addig azért a forgalmi rend szigorításával enyhíteni próbálunk az ott élők gondjain.