Leáldozóban a lomizás

Zsúfolásig tele limlommal a városba bevezető út két oldalán lévő házak udvara. Van itt minden: a szemmel láthatóan jó állapotban lévő vagy éppen leharcolt televíziótól az autógumin, ruhákon és csillárokon át a legkülönbözőbb hi-fi hanghordozókig. Annyi bicikli, ahányat a devecseri udvarokon látni, alighanem Budapest összes kerékpárboltjában sincsen. A kétkerekűeknél csak a sítalpakból van több, jelezve, hogy a fölhalmozott használt cikkek származási helye több olyan, tőlünk nyugatra fekvő ország, ahol nagy kultusza van a téli sportoknak.
Alkudni itt is lehet, mi több, majdhogynem kötelező. Feltéve persze, ha közben nem derül ki a cuccokat mustrálóról, hogy csak egy kíváncsi firkász. Ha ráadásul a fotós is szeméhez illeszti a kameráját, akkor aztán végképp elszabadul a pokol.
- Na menjenek innen isten hírével, mert baj lesz! Nem akarunk semmit mondani - kiabál felénk ingerülten egy fiatal cigánylány, amikor észreveszi, mit akarunk. - Ha benne leszünk a tévébe', akkor maguknak annyi!
Tanácstalanul tipródunk a járdán, amikor egy vékony asszony lép hozzánk: - Félnek az emberek, azért ilyen gyanakvóak. Elegük van már abból, hogy zaklatja őket a sajtó meg a hatóság - magyarázza Tóth Mária, a cigány kisebbségi önkormányzat képviselője. - A múltkor is azt adta le az egyik tévé, hogy itt csak szemét van az udvarokon meg rendetlenség. Azt is felhozták, hogy nem fizetünk adót.
Tóth Mária szerint errefelé nincs munkalehetőség, az emberek az államra nem nagyon támaszkodhatnak, így aztán kevéske pénzüket a lomizásba fektetik be. - Az sem igaz, hogy csak a cigányok foglalkoznak ezzel, csinálják a parasztok is - utal a nem cigány magyarokra. - Tőlünk vették át, és a lomizóknak már legalább a fele magyar.
Az út túlfelén álló ház udvarába éppen egy áruszállító kocsi érkezik. A házigazda álmosan, gyűrött arccal lép ki a konyhából. Ő nem ellenséges, mindazonáltal arról szó sem lehet, hogy az üzletmenetbe beavasson. Annyit azért sikerül megtudni a tetovált felkarú, atlétatrikós férfitól, hogy a lomtalanítás helyszíneit az internetről veszik le a lomizók. - Lassan tíz éve csinálom, van egy állandó listám azokról a  városokról, ahova járok, csak az időpontokat kell pontosítani félévente. Vannak kint lerakatok is, ahova érdemes benézni.
- Én Klagenfurtig szoktam felmenni, messzebbre nem bírok a drága gázolaj miatt - csatlakozik hozzánk egy középkorú férfi, aki a nevét is hajlandó elárulni. Kalányos György arról panaszkodik, hogy élettársa 67 százalékos rokkant, de nyugdíjat nem kap, sőt szociális segélyt sem az önkormányzattól: - Azért nem, mert azt mondják, jól mehet nekünk, ha lízingelni tudok egy kisbuszt. De hát, könyörgöm, én ezzel dolgozom! Lovas kocsival mégse mehetek Ausztriába...
Lassan húsz éve a lomizók paradicsoma Devecser, a legtöbb kereskedőnek állandó ügyfelei vannak, akiknek megrendelésre szállítanak. Általában hetente egyszer indulnak begyűjtő útra Ausztriába, Németországba, Olaszországba, Svájcba.
- Mindegyik panaszkodik, hogy így nem éri meg, úgy nem éri meg, hát akkor miért csinálják? - mondja a Béka csárdába igyekvő helyi fiatalember.
Az utcasarkokon fémtáblák jelzik az irányt a használt cikkekkel teli udvarokig.
- Vonattal jönnek vásárolni a fiatalok, mert azon haza tudják vinni a biciklit - meséli Horváthné Piczinger Mónika, azon kevés használtcikk-árus egyike, aki bizalmába fogad. - Amit itt lát, az már a végkiárusítás - mutat körbe az udvaron, amelynek közepén a rengeteg gumiköpeny mellett egy rendszám nélküli autó a legfőbb látványosság. - Azt hallani, hogy az unióban nem engedik sokáig a lomizást. Nyugaton az égetőbe viszik a rosszabb állapotú használt holmikat, a jobb cuccokat pedig már ma sem dobják ki, inkább eladják. Egyre messzebbre kell elmenni, gyakran már-már többe kerül az üzemanyag, mint amit ki tudunk aztán árulni. A férjem ezután már csak autókat, motorokat hoz majd be, mert a lomizásnak befellegzett.

Szakma
Csak kisebb része űzi legálisan tevékenységét a lomizóknak. Az egyéni vagy gazdasági társaságba tömörülő "ószeresek" általában kereskedelmi (boltvezetői) vagy hulladékgyűjtői szakmunkás végzettséggel rendelkeznek. Ez utóbbi szakmára a Veszprém Megyei Foglalkoztatási Központ indított tanfolyamot néhány éve. A hulladékgyűjtői képzés beindítását a devecseri cigány kisebbségi önkormányzat kezdeményezte. Németh Józsefné, a kisebbségi önkormányzat elnöke szerint Devecser város polgármesteri hivatala elnézően viszonyul a lomizáshoz, azokkal szemben is megértést igyekszik tanúsítani, akik nem adóznak a használtcikk-kereskedésből befolyt jövedelmük után. Mindemellett a városi önkormányzat szeretné központosítani a devecseri lomisokat. Az udvarokon való raktározás és árusítás helyett az egykori laktanyában kíván létrehozni egy használtcikkpiacot. Ilyen több helyütt is - Celldömölkön, Tapolcán, Pápán - működik már a térségben. A devecseri lomisok eddig sem jártak piacozni, és ezután sem szeretnének.