Nem látszott a roma egység

- Micsoda? Van vajdánk? - kacag a telefonba cigány ismerősöm, akinek húsz jó éve ment rá a romák felzárkóztatására vidéken. - Hírét se hallottam semmi ilyesminek.
Kocsival zötyögök Budapestre, ahol a népligeti FTC-sportcsarnok előtt álldogál négy-öt lovas kocsi - ezzel meg egy hosszú limuzinnal vonul majd az újdonsült vajda végig a városon. Ismerősömet pusztán azért hívtam fel, hogy kiderítsem, amit a szűkszavú közlemények nem tartalmaztak: mégis kik és mi célból választották Magyarország vajdájává Kállai Csabát, felélesztve ezzel egy százötven éve halott hagyományt? Az udvaron két ökör sül, plusz vagy tízméternyi csirke vasrúdra fűzve. - A cigányok összetartanak, mint az indiánok - nyilatkozza éppen a vajda a tévének, erre a házigazda, Rostás-Farkas György (József Attila-díjas író) arca megmerevedik, majd magához inti főnökét.
A résztvevők lassan felülnek a hintókra, illetve helyet foglalnak a busznyi limuzinban. Rostás-Farkas György beszállás előtt még rögtönöz egy beszédet. - A huszonnegyedik órában vagyunk, hogy megmentsük a cigány nyelvet és kultúrát. Egymás ellen akarnak uszítani minket, de mi nem hagyjuk. Történelmi pillanat ez a mai, amikor a cigányság összefog.
A visszatérő menet nem talál sokkal nagyobb nyüzsgést, mint távozáskor. Mivel a vajda az este nagyobb részét a kamerák előtt tölti, Rostás-Farkas Györgyöt kérdezem, miért is kell most Magyarországra cigányvajda.
- Nem kell, csak van. Kormányok jönnek-mennek, mi meg maradunk, a problémáinkkal együtt. Régen meg kellett volna csinálni intézményeinket, múzeumunkat, kulturális központunkat. Én rengeteget tettem azért, hogy egy asztalhoz ültessem a cigányokat, hiába. Amióta van vajdánk, a cigány vállalkozók is adakoznak, segítik a többieket. A vajda majd létrehozza az országos hálózatát, kinevez kisebb vajdákat. Ez nem önkormányzat lesz, hanem tekintélyen alapul.
- Azért az nem világos, kik és hogyan választották meg Kállai Csabát.
- Engem megkerestek sokan, mivel régről ismernek már, és megkérdezték, hogy mit gondolok a vajdarendszerről: legyen vagy ne legyen? Azt mondtam, próbáljuk meg. Ha beválik, jó, ha nem, megszűnik.
- Kállai Csaba haláláig vajda lesz. Miért ő a legalkalmasabb?
- Csaba IQ-jától nem kell elájulni, de nem is az a szerepe, hogy előadást tartson a katedrán. Elkötelezett és jó szándékú, nem akarom kimondani a bűvös szót... szóval vállalkozó. Eddig is segített, és ezután is fog.
Az avatásból szinte semmit sem látni a felsorakozott kamerásoktól. Kállai Csaba kap három pásztorbotot, majd az újdonsült vajda szólásra emelkedik: köszöni a bizalmat, majd színpadra hívja feleségét, illetve gyermekeit. A ceremóniamester Rostás-Farkas azonban leinti a színpadra törekvő rokonságot: a vajdának előbb át kell ültetnie egy facsemetét egy műanyag edényből egy másikba, majd azt zöld kannából meglocsolnia, ennek végeztével kezdődhet majd a műsor.
A sportcsarnok kong, öt-hat asztaltársaságnyi roma meg körülbelül ugyanannyi újságíró néz egymással farkasszemet. Roma vállalkozó mellé ülök, alkarján tetoválás: "MERCI." Mit fog majd tenni a vajda, kérdezem.
- Segít, ha baj van - vigyorog a férfi, aki nem úgy tűnik, mintha segítségre szorulna. - Lehet hozzá fordulni. Képviseli az érdekeinket.
- Nincsenek megelégedve a politikai érdekképviseletükkel?
- Ez nem olyan politika - magyarázza a vállalkozó -, hanem cigánypolitika. Ha egy cigány lány férjhez megy, és... hát... - erre kitör az asztalnál a röhögés -, szóval az cigánypolitika. A magyar politika, az meg a magyar politika. Az nem érdekel bennünket. De hogy százötven év után lett vajda, az mindenképpen jó dolog.
Az előtérben üvegedény, abban gyűjtenek a szolnoki gyermekkórház alapítványának. Eddig egy darab ezres meg néhány húszas fityeg benne. Gáspár Laci és a vajda is fellépnek a színpadon; a műsor valóban remek, kár, hogy nem nézi senki. A szervező cég emberei feszülten szaladgálnak: a belépő ára ötezer forint, és eddig még senki nem vett jegyet. Bangó Margitot már le is mondták; fél tízkor kartonokkal viszik a bontatlan söröket kifelé a büféből. Az ökrök egyben maradtak. Egy fáradt és szomorú vajdával ülhetek asztalhoz tizenegy óra tájt, a vendégek egy része már távozott.
- Az első dolgom az lesz, hogy kiépítsem a vajdahálózatot, kinevezzem a vajdákat. Nem volt lehetőség eddig, hogy a cigányok és a magyarok megismerjék egymás kultúráját, és ezért most elszabadult a pokol. Ide sem mert eljönni senki.
- Mit tud tenni azért, hogy a helyzet megváltozzon?
- Ehhez idő kell. Addig semmit nem tudok mondani.
A sportcsarnok előtt egy részeg újságíró menekül a halott buliból egy üveg méregdrága whiskyvel.