Ökölrázó nemzet lettünk?

- Annak idején, 1995 és 2000 között néhány egyszerű történetről csak a Szabad Földből értesülhettem - emlékszik vissza az igazságügyi tárca miniszteri főtanácsadója azokra az évekre, amikor az állampolgári jogok fölött őrködött. - Jól emlékszem például egy Fejér megyei kéményseprő esetére. A fiatalembert leszállították a buszról, mert az utasok attól tartottak, hogy bemocskolja őket a kormos ruhája. A kéményseprő emberi méltóságában sértve érezte magát. Egyezkedtünk, s az a mentő ötlet támadt, hogy a kéményseprők húzzanak esőköpenyt a munkaruhájuk fölé, amikor autóbuszra szállnak.
- Néha nem ilyen egyszerű az ellentétek oldása. Bizottságukat a miniszterelnök kérte fel, ám az ellenzék a koalícióhoz közeli arcokat fedezett fel benne, akiktől nem várható elfogulatlan vélemény...
- A kilenc tagból heten akadémikusok, egyetemi tanárok, akiknek sokkal fontosabb a szakmai presztízsük s az, hogy tiszta lelkiismerettel taníthassanak tovább, mint az, hogy mit mond róluk a politika. Ha én a tanítványaim szemébe merek nézni, az annál is többet jelent, mint ha tükörbe nézek. Ugyanazon folyamatokat, eseményeket elemzi a történész, a tömeglélektannal foglalkozó, a jogász, az alkotmányjogász, a pszichológus, a rendőrségi szakértő. E sok igazságból remélhetőleg kikerekedik a tanulság, és megfogalmazhatóak lesznek a szakmai tanulságok is.
- Milyen kézzelfogható haszna lesz hatvannapos munkájuknak? Ami az események hátteréről eddig kiderült, azt részint nyolcvan évre titkosították, részint csak messziről mutatták meg a sajtónak, mint a 110 oldalas rendőrségi anyagot.
- A mi jelentésünk nyilvános lesz, ugyanazt olvashatja majd a közvélemény, mint a miniszterelnök. Többféle szakmának és tárcának fogalmazunk meg ajánlást, s biztosan lesznek jogszabály-módosítási indítványaink is. Fontos, hogy közérthetően fogalmazzunk, nem menekülhetünk a szakmai zsargonba a valóság elől.
- Milyen adatok alapján nyomoznak?
- Többek között a vágatlan filmanyagok és az egész sajtóarchívum. November 30-áig megkapjuk a rendőrség és az érintett rendészeti szervek szakmai jelentését, valamint a legfőbb ügyész is megküldi az egyedi ügyek nyomozati tapasztalatai alapján készült összesítő anyagát. Emellett levélben együttműködésre kértük a Helsinki Bizottságot, az Amnesty Internationalt, a Nemzeti Jogvédő Alapítványt és a Társaság a Szabadságjogokért nevű civil szervezetet, tehát mindazokat, akik egyedi vizsgálatokkal foglalkoznak. Ugyanis arra is kíváncsiak vagyunk, arányosak voltak-e a rendőri intézkedések a rendet fenyegető cselekményekkel. Ha szükséges, engedélyt kérünk, hogy a titkos dokumentumokba is betekinthessünk.
- Milyennek látta a csatározásokat az erőszakot kutató kriminológus?
- Ennyire közelről még nem érintett meg a tömeges erőszak. Pedig szemtanúja voltam a nyolcvanas években Los Angelesben a szegénylázadásnak, majd Németországban is láttam demonstrációkat. Külföldön sokkal tudatosabban viselkedtek az emberek és a hatóságok, mint nálunk. Az amerikai polgár pontosan tudja, hogy a testi épségét kockáztatja, ha a műveleti terület közelébe megy. Ilyen esetekben a rendőr ott nem kérdez, hanem a felhívás után a leghatározottabban intézkedik. Nyugaton nemzedékek óta "gyakorolják" a gyülekezési jogot. Itthon viszont, s ezt meglepve fedeztem fel, a rendőrökkel csatába bocsátkozó tüntetők harmadik sora mögött már "majálisozó" fiatalok bámészkodtak. S teljesen váratlanul érte őket, amikor a rendőrhálóba kerültek.
- Akkor válunk erőszakossá, ha kifogyunk az érvekből, ha elszakad a cérnánk. Mint a holtfáradt sebészorvos, akinek a lábára léptek a villamoson, ő pedig megpofozta az illetőt...
- Ez egy valóságos eset volt, jó példa arra, hogy az ember fáradtan, feszülten tőle teljesen szokatlan reakciókra képes. Összehasonlító kutatásaim szerint mi, magyarok a konfliktusaink megoldásához ritkábban alkalmazzuk a "többet ésszel, mint erővel" elvét. Elég, ha autóba ülünk... Egy egyszerű szabályszegésért az öklünket rázzuk a másikra. Ilyen temperamentumos reakciót csak a szicíliaiaknál tapasztaltam, de ott is csak húsz évvel ezelőtt, mostanában már nem. Pedig néhány hete megfordultam arrafelé. Az erőszak rossz kommunikáció. Jobban tennénk, ha számolnánk háromig, mielőtt felemeljük a kezünket.
- Hogyan látja mindezt az Országos Bűnmegelőzési Bizottság elnökeként?
- A bűnügyi statisztikák szerint minálunk is egyre súlyosabbak az erőszakos bűncselekmények. Főleg az aggaszt, hogy gyerekek támadnak egymásra, például mobiltelefonért, s nem is tudják, hogy ezzel rablást követnek el. Ha ezekre a jelenségekre nem figyelünk oda, akkor mindaz, ami szeptember-októberben az utcán történt, nem marad egyedi történet. Ezért soha vissza nem térő alkalom a vizsgálódás. Legalább a saját kárunkon tanuljunk, ha nem tettük meg korábban.