Tanárverés Hadházon

Hajdúhadházon a minap falba verték egy fiatal tanárnő fejét egy kisgyerek szülei. Más településen egészen biztosan hetekig ez lenne a beszédtéma, itt, ebben a Debrecen melletti kisvárosban legfeljebb két-három napig morgolódtak miatta az emberek. A legközelebbi balhéig. Ami történetesen egy tömegverekedés volt, nem sokkal a tanárverés után. De ez is lecsengett hamar... A hadháziak várhatják a folytatást.
Mindkét ügy főszereplői cigányok voltak. Ha magyarok tépik meg azt a szegény pedagógust, egészen biztosan felzúdul a város. De hogy cigányok voltak, az egész már nem is annyira érdekes. Hiszen Hadházon hosszú évek óta mindennaposak a cigányok körüli cirkuszok.
Közönséges iskolai összeakaszkodással kezdődött a két eset, a verés, illetve a verekedés. Két kisfiú a szünetben birkózni kezdett, s amikor kezdett eldurvulni a játék, az ügyeletes tanárnő szétválasztotta őket. Sikerült is, hanem egy mellettük éppen akkor elrohanó legényke véletlenül összeütközött az egyik birkózóbajnok-jelölttel. A bajnok húzta a rövidebbet: szeme alatt egy kék monoklival tért haza. Szülei azonnal vendettára kaptak. Az ugyan egy kissé elbizonytalanította őket, hogy a megszeppent fiúcska végül már összevissza beszélt - de az iskolához érve már megérlelődött bennük, hogy a tanárnő ökölcsapásaitól született a kék folt a gyermekük arcán. Ők is azzal vettek elégtételt - ökölcsapásokkal. Hál' istennek csak az aszszony ütött. De a tanárnő fejének falba verésében a tanúk szerint, rendes férjként, már az apa is segédkezett.
Aztán megnyugodva tértek haza.
Nem sokáig nyughattak. Három nap múlva megint róluk beszélt a város. Pedig a hírek igen szűkszavúak voltak. A települést kettészelő vasút mentén összeverekedett két társaság, s négy embert kórházba kellett vinni - ennyi. Ám az a verekedés nem akármilyen verekedés volt. Hanem egy igazi tömegbunyó, rendőrökkel, kommandósokkal és kaszára, ásóra kapott - talán nem túlzunk, mikor azt mondjuk - eszementekkel.
A két kisgyerek családja csapott össze. Vagy negyvenen ugrottak egymás torkának. Állítólag a tanárverő család emberei támadták meg a fiúknak nekirohanó legényke családtagjait. Azok persze nem hagyták magukat... De az is lehet, hogy fordítva történt mindez, a rendőrség meg a bíróság majd tisztázza. És talán helyreáll a béke, a nyugalom. Bár ez utóbbiban sokan kételkednek, még a rendőrök közt is vannak szkeptikusok. "Ami Hadházon van, az tarthatatlan!" - nyilatkozták még ők is a tömegverekedés után, amelyet a helyi rendőrkapitányság emberei nem is tudtak felszámolni, ezért kellett kommandósokat hívni.
- Mélységesen szégyelljük, ami történt - kínál hellyel a helyi cigány kisebbségi önkormányzat városi irodájában a szervezet alelnöke, Bernáth Bálint. - A tömegverekedést is, de főleg a tanárverést. Én nem tudom megmondani, hogy ez volt-e az utolsó csepp a pohárban, de abban biztos vagyok, ebben a városban rendet kell tenni. És ebben a kisebbségi önkormányzatra is számíthat mind a rendőrség, mind a polgármesteri hivatal.
A környéken közismert építési vállalkozó szerint már maguk a hadházi cigányok is nagyon unják néhány kebelbelijük randalírozását. Hajdúhadháznak 13 500 lakosa van, csaknem harmaduk cigány. De, mint az alelnök mondja, ez nem azt jelenti, hogy négyezer gazember él a városban. Szerinte tizenöt-húsz családból kerülnek ki a bajkeverők. Igaz, azok a családok tíz-tizenöt főt számlálnak egyenként, és ha csapatba állnak, valóban veszélyesek.
A kisebbségi önkormányzat persze nemigen tudja egyedül megakadályozni a bűncselekményeket, de annak a négyezer embernek a hártyavékony értelmisége megpróbál valamiféle kiutat mutatni. Egyik ilyen kiút a vallás. A pünkösdistáknak - ők csak egyszerűen keresztényeknek mondják magukat - már három erős gyülekezete is működik a településen, és az oktatásban is szeretnének előbbre lépni.
- Egy ipari szakmunkásképző intézetet szorgalmazunk már jó ideje - mondja Bernáth Bálint, aki a legutóbbi választásokon került az önkormányzati testületbe. - Már korábban is megpendítettük ezt, de sajnos az akkori városi, illetve kisebbségi önkormányzat tagjainak nagyobbik része, érthetetlen módon, nem támogatta az elképzelést. "A cigányoknak középiskola? - néztek ránk megütközve. - Hiszen a mi gyermekeinknek sincsen hová menniük!" Pedig dehogy akarunk mi roma intézetet! Tanuljon együtt a roma meg a magyar fiatal. Aztán majd az élet eldönti, ki mire viszi.
Tetszetős ötlet. De a hadháziak szerint nagyon nehezen kivitelezhető. Ráadásul roppant időigényes. Az nem megoldás, hogy majd nyolc-tíz év múlva, amikor a fiatalok végeznek, feloldódnak a feszültségek. Most kell lépni. A munkahelyteremtés mellett a legtöbben a felnőttoktatást szorgalmaznák. Hogy az együttélés elemi szabályaira is megtaníthassák a tanárverésre bármikor kapható felnőtteket.
Kérdés persze, ők elmennének-e a foglalkozásokra akkor is, amikor üres a fazék, mert elfogyott a segély.