A lélek ködében

Mármost a születés - csakúgy, mint az elmúlás - mindig alkalmat teremt arra, hogy eltöprengjünk az emberi lét nagy, végső kérdésein. Mi végre vagyunk a világon? Mi következik a földi életünk után?
Vajon a végső kérdéseket illetően kell-e, lehet-e jobb eligazító, mint Jézus? Aligha. Ő eleve bizalmat kelt azzal, hogy istenként ideszületik, a földre, vagyis: bár isten, mégis emberré szegényíti magát. Kisgyerekként nyilván olyan, mint bármelyikünk. Ijedtében bepisil, felsebzi a térdét, akármelyik nagyobb fiú vagy részeg útonjáró lecsavarhat neki egy pofont.
Az, hogy a Mindenség Ura védtelen gyermekként kiszolgáltatja magát, olyan gyönyörű paradoxon, hogy a hitetlenek is megrendülnek tőle.
Ha jól meggondoljuk, mindig a végső kérdésekről beszél - többnyire példálózva, képletesen, hiszen másképpen nemigen érzékeltethető a rejtély, a misztérium, ami minden nagy létigazság mögött meghúzódik. Itt van például az elmúlás kérdése. Vélhetjük úgy: élünk, ameddig élünk, ám egyszer csak vége, végérvényesen megsemmisülünk, mint karácsonyfatűzben a papírdísz. Ám alighanem több annál az ember, hogy csak úgy semmivé váljon. Mi következik tehát a földi életünk után? Egyfajta átlényegülés, valamiféle újjászületés egy másik létformában? Jézus mindenesetre szelíd ajánlatot tesz a végtelen szeretettől áthatott újjászületésre és életre - képletesen persze.
Mégis, mi volna a módja, hogyan tudnánk kivitelezni az újjászületést, hogyan kaphatnánk új életet? "Vegyétek, egyétek, ez az én testem!" "Igyatok ebből mindnyájan, ez az én vérem!" - mondja a Megváltó. Azaz: építsetek be magatokba mindenestül, mert örök életet nyertek általam.
Előszeretettel használják az újságírók az újjászületés fogalmát a sikeres szervbeültetések, a transzplantáció kapcsán. Jézus magunkba fogadása egyfajta misztikus transzplantáció, és aki ezt hittel átéli, attól elvehetetlen az érzés, hogy új életet nyert.
Ugyanakkor az üzleti világ arra próbál nevelni, hogy ne tegyünk fel nagy, végső kérdéseket, mert a rajtuk való töprengés megzavarhat bennünket a fogyasztásban. Elvégre üresfejűekkel, talmi értékekre mozdulókkal mindig könnyebb volt "bizniszelni", mint azokkal, akik szerettek gondolatokkal töltekezni. Csak hát minden évben eljön egyszer karácsony, amikor Jézus születésére emlékezünk. Jézuséra, aki úgy nemesítette az embert, hogy az olcsóságok, a semmirevalóságok helyett létünk lényegére irányította a figyelmet. A végső kérdések istenembere volt - és mint ilyen, már kétezer év óta megkerülhetetlen.