Dolgozz tovább?

Bő egy év múlva ugyanis életbe lép az új nyugdíjszámítási rendszer, ami az egyik hír szerint nyolc, a másik alapján tíz, a harmadik nyomán pedig tizenkét százalékkal lenne nekem rosszabb, mint az, ami ma van. Most azt mondják a mindent előrelátó okosok, hogy jövőre tömeges nyugdíjazási kérelemmel kell számolni a feltételek szigorítása miatt, holott az állam célja éppen ennek az ellenkezője lenne: dolgozz tovább!
Hogy az elgondolás fordítva sül el, azt egy elsőre hihetetlen, de némi utánajárás után mégiscsak valósnak bizonyult statisztikai kimutatás bizonyítja: tavaly az összes jóváhagyott öregségi nyugdíjazási kérelem háromnegyede (!) az úgynevezett biztosan aktív dolgozói korcsoportban, vagyis 25 és a 44 évesek körében született meg. A hivatalos besorolás szerint a "2005. évi hatállyal megállapított öregségi ellátások szolgálati idő szerint" elnevezésű kategóriáról van szó, de emögött csaknem nyolcvanezer polgártársunkról beszélünk. Fiatalokról, akik, alighanem komoly indokok miatt, de mégiscsak kiszakadtak a munka világából (többségük persze csak a papíron), és inkább a rendszeres járandóság csendes biztonságát választották.  Bizonyos vagyok benne, hogy többségük ma is dolgozik: legálisan, szürkén vagy fehéren. De nem ők a hibásak. Maga a rendszer rossz.
Talán akkor romlott el az egész, amikor, úgy tizenöt éve, a gazdasági rendszerváltással járó elbocsátásoktól százezrek menekültek előnyugdíjba vagy leszázalékolásba. Igazuk volt, más út hirtelen nem kínálkozott, és a folyamatot az állam, ha nem is segítette, de tűrte. Ám ez a rengeteg ember mind új kifizetési jogcímmel terhelte a már a Németh-kormány idején is megrendült nyugdíjkasszát. A mai helyzet lényege világos: egyre kevesebb befizető egyre több járadékost tart el. Most nagyjából ott tartunk, hogy minden százforintos járulékbefizetés után százharmincat fizet ki a nyugdíjbiztosító. Az állam persze - mivel úgynevezett garantált alapellátásról van szó - minden lehetséges eszközzel igyekszik betömni az évről évre szaporodó költségvetési lyukakat. Hol befizetendő járulékot emel, hol a behajtást szigorítja, hol a nyugdíjemelést igyekszik visszafogni, de a végén mindig oda jut, hogy a nagy kasszából, az ország költségvetéséből kell odaadni, ami kell. Az uniós csatlakozással azonban a hiány korlátozása kötelező feladattá vált, és számos egyéb mellett a nyugdíjrendszerhez is hozzá kellett nyúlni. Felemás döntés született. A tehetetlen hajó sodródik tovább, legfeljebb néhány alkatrészt cseréltek a motorban. Mindeközben tudjuk, hogy az átlagéletkor - ezt azért jó leírni - emelkedik, így a jövőben több lesz a nyugdíjas, üzenjen nekik "tovább dolgozást" bármelyik kormány is.
A nyugdíjbiztosítás egész rendszere azért recseg-ropog saját súlya alatt, mert Magyarországon mindenki természetesnek veszi, hogy egyrészt a kifizetés mindenkinek jár, másrészt az államnak csak azt fizetjük, amit nagyon muszáj, harmadrészt pedig ennek az egésznek a rendbetétele olyan súlyos politikai teher, amelynek magára vállalását eddig egyik kormány sem merte megkockáztatni. Csaknem hárommillió aktív szavazóról van szó ugyanis, akiket a többletfizetés terhe sújt.