Hebehurgya hitelek

Ilyen például az ingyenhitel, a nullaszázalékos kamat és a többi mézesmadzag. Sorozatunkból kiderülhetett - s mellesleg a józan ész is ezt mondja ki fejünkben -, hogy ilyen nincs! Ki az, aki ingyen ad pénzt nekünk, hacsak nem valamelyik jó ismerősünk, rokonunk? De bank, amely éppen a pénz kamataiból él?! Mégis ilyen plakátokkal van tele az ország. És sok százezren be is dőlünk e reklámoknak. Elég csak meglátni a nagy NULLÁT a plakáton, a bevásárlóközpontokban, s máris elcsábul az ember. Pedig ezek az áruhitelek a legdrágább kölcsönök közé tartoznak. Igaz, igénybe venni is a legegyszerűbb őket: az ember fogja a személyi igazolványát, és ott, helyben, a boltban már alá is íratják a szerződést, s nekünk csak fizetnünk kell a részleteket, máris vihetjük a tíz- és százezreket érő tévét, mosógépet. Csakhogy ezek a holmik, mire kifizetjük az egészet, az áruknál általában húsz-negyven százalékkal többe kerülnek nekünk. Az áruhitelek éves kamatai ugyanis évek óta nem csökkenek, már-már az uzsoraszintet érik el.
Főként akkor érezhetjük ezt uzsorakamatnak, ha a bankban szeretnénk fialtatni pénzünket: jó, ha nyolc-tíz százalékot kapunk érte egy év alatt, de általában ennél jóval kevesebbet.
Az ország lakóinak többsége az utóbbi hat-hét évben megrészegült. Döntően nagyjából négyfajta hitelt veszünk fel: áruhitelt, személyi kölcsönt, folyószámlahitelt, továbbá hitelkártyát használunk. Kezdetben voltak az ingatlanok vásárlásához, építéséhez felvehető, az állam által támogatott személyi kölcsönök, melyek valóban vonzó kamatokkal jelentek meg. Ezek ma is a legalacsonyabb kamatokkal elérhető pénzforrások közé tartoznak. Igaz, az emberek többsége ma már a külföldi valutához - svájci frankhoz és euróhoz - kötött formát választja, mely veszélyt hordoz: az utóbbi hónapokban megtapasztalhattuk, akár néhány tízezer forinttal is növekedhet a havi törlesztőrészlet a forint gyengülése miatt. Autót is döntő többségben hitelre vagy lízingre veszünk, s ezek szinte kizárólag svájci frank vagy euró alapú kölcsönök, melyek az előbb említett veszélyt hordozzák. Az utóbbi években pörgött fel a főként tartós használati cikkek vásárlásához biztosított áruhitelek piaca. Ez óriási csábítás: 12, de akár 36 havi részletet lehet vállalni, s egy-egy részlet első pillantásra vállalható összeget, néhány ezer vagy tízezer forintot tesz ki. Az ember csak ezt nézi a boltban, katalógusban, és nem figyel az apró betűs részre: harminc-negyven százalékos kamatot kell fizetnie. Hasonló csapda a legtöbb ember számára a hitelkártya. E sorok íróját a minap hívta fel telefonon az egyik bank ügyintézője, hogy havi félmillió forintos hitelkeretet biztosító hitelkártyát sózzon rá, mellyel szabadon vásárolhatna, s kamatot sem kell fizetnie, ha 51 napon belül visszapumpálja az ember az elköltött pénzt.
- S ha nem? - tettem fel a kérdést.
- Akkor 2,69 százalékos kamatot kell csupán fizetni - jött a válasz.
Fejem számológéppé változott, s a szorzás után kibukott belőlem a kérdés:
- Havonta vagy évente? Mert ha évente, akkor a hülyének is megéri.
- Havonta, de...
- Akkor az testvérek között is harminc százalék - vágtam rá (a valós kamatot jó két százalékkal alulbecsülve), majd folytattam: - Tudja, ennyi pénzért pénzt venni nem érdemes, ráadásul, ismerve magam, tudom, hogy kimegy a fejemből az ötvennapos határidő, úgyhogy köszönöm az ajánlatát, de nem élek vele.
Letettem a telefont, de a kisördög csak nem hagyott békén. Ha történetesen tényleg óriási szükségem lenne most félmillióra, vajon nem kockáztatnám meg a hitelkártyát? Aztán valahogy csak kifizetem 51 napon belül, s utána nem engedek a kísértésnek, nem vásárolok vele, így nem kerül semmibe... A telefonos ügyintézőnek nem én voltam az első, sem az utolsó kuncsaftja. Bizton sikerült valakit becserkésznie. Hisz karácsony közeledtével a boltokat járva láthatjuk, az emberek sorban állnak a vásárlási hitel intézésére létesített pult előtt...

Átverhetnek bennünket!
Mikor vegyünk föl hitelt? Csak akkor, ha feltétlenül muszáj. Vagyis ne engedjünk a csábításnak: egy új tévé árát érdemesebb akár fél év alatt összekuporgatni, mint drága áruhitelből hipp-hopp megvenni. Ha nagyobb összeget akarunk több évre felvenni, csináljunk otthon kasszát - s érdemes pesszimistán számolni. A mai világban bárki utcára kerülhet egy pillanat alatt vagy legalábbis csökkenhet a fizetése. Ezért nem érdemes kockáztatni s a családi kasszát túlterhelni! Milyen hitelt vegyünk fel? Természetesen a legolcsóbbat! Ezt kiválasztani nem túl nehéz, ha időt szánunk rá. Egyrészt magunk kutakodhatunk, érdeklődhetünk, mérlegelhetjük a teljes hiteldíjmutatót (a titokzatos THM-értéket), emellett figyelni kell a futamidőre, a kezdőrészletre, a hitelbírálati összegre és más költségekre, másrészt jól leinformált hitelközvetítők segítségét is igénybe vehetjük. Azért kell e cégek körmére nézni, mert bizony akad néhány az országban, amely átverhet bennünket, s nem biztos, hogy a mi igényeinknek legmegfelelőbb hitelt vetetik fel velünk. A megbízható hitelközvetítők éppen azért jók, mert a lehetőségeinket leginkább alapul vevő konstrukciót dolgozhatják ki, hiszen egy jó cég legalább tucatnyi pénzintézet szolgáltatásait ismeri.