Röppenjetek fel agyaggalambok!

- Mennyire volt az ókori kultúrák, vallások része a gyermek kultusza?
- Szinte semennyire. A gyerekeket az ókorban közel sem tartották akkora értéknek, mint manapság. A zsidóság is a felnőttet tekintette teljesnek, a gyermeket nem.
- Ézsaiás próféta mindenesetre megjövendöli, hogy egy szűz fiat fog szülni, aki szabadító lesz.
- Megjövendöli, de itt korántsem a gyermeken van a hangsúly, hanem a szabadításon. A kereszténység megjelenése előtt leginkább talán Vergilius negyedik eklogája emeli ki a gyermek fontosságát. Arról ír, hogy a vaskor vége s az aranykor kezdete egy gyermek születéséhez köthető. Vele érkezik el a gazdagság ideje, amikor a föld termőképessége minden korábbit felülmúl, s a jólétből mindenki részesedik. Az egyházatyák szerint az utalás Jézusra vonatkozik. Más, a gyermek fontosságáról szóló utalást azonban nemigen találunk abból az időből.
- Ezek szerint a kereszténység e téren teljesen újat hozott.
- Teljesen, de még e vallásban is csak fokozatosan növekszik a születés jelentősége. Nem véletlen, hogy amíg Jézus haláláról, feltámadásáról a kezdetektől fogva megemlékeztek, addig a születését csak a IV. századtól kezdve ünnepelték. Jellemző, hogy két evangélista, Márk és János annyira sem tartja fontosnak Jézus születésének körülményeit, hogy egyáltalán lejegyezze.
- Máté és Lukács viszont annál részletesebben szól róla.
- Számukra valóban fontos, ám az ő esetükben sem tudjuk pontosan, mennyi benne a történeti hűség, s mennyi a tanítói szándék, amely a korabeli zsidó szentírási szövegértelmezés sajátja volt, s Midrás-műfajnak nevezik. Az apokrif evangéliumok, amelyek be sem kerültek a Bibliába, már szinte meseszerű történeteket kanyarítanak a gyermek Jézusról.
- Ezeket dolgozta fel Zelma Lagerlöf.
- Így van. A legszebb talán az, amely arról szól, hogy a gyermek Jézus agyagból galambokat formáz, de a gonosz Júdás arra ólálkodik, s egy óvatlan pillanatban a botjával kezdi szétverni a kis szobrokat. Jézus ijedten pillant oda, tapsol egyet, s huss, a megmaradt agyaggalambok elröppennek.
- Érdekes Jézus viszonya a gyermekekhez.
- Gyökeresen új ez is, amit talán az a történet szemléltet leginkább, amikor az apostolok el akarják zavarni a fáradt Mesterhez érkező, zsivajgó gyerekeket. Jézus nemhogy megköszönné nekik, hanem figyelmezteti őket: ha nem lesznek olyanok, mint a gyermekek, nem jutnak be a mennyek országába.
- Fordítsuk meg a kérdést: mi az oka annak, hogy egyáltalán jelentősége lett Jézus születésének?
- Az egyházatyák közötti viták során végül az a nézet kristályosodott ki, hogy Jézus nemcsak teljes mértékben Isten volt, hanem teljes mértékben ember is. Akkor pedig gyermek is volt, s meg is kellett születnie, úgy, mint egy embernek.
- A gyermekek értékének a növekedése tehát a mi kultúrkörünkben karácsonyhoz köthető?
- Bizonyos mértékig mindenképpen, még ha nagyon lassan terjedt is el. Elég, ha néhány száz évvel ezelőtt született festményeket nézegetünk, sejthetjük, hogy a gyermeket még akkor is kis felnőttként kezelték. Ezt bizonyítja, hogy felnőttruhákba öltöztették őket.
- Mára viszont annál nagyobb kultusza lett a gyermeknek.
- Olyannyira, hogy a modern ember vallása, a New Age is egy születéshez köti az aranykor eljövetelét, akárcsak Vergilius, csak éppen ezt Vízöntőnek nevezik. A világhírű musicalben, a Hairben a kórus így énekel az aranykorról: "A harc és minden rossz felhő elszáll, / S helyére a szeretet áll. / Szeretetet hoz a földnek, / Meleget oszt / S olvad a jég. / A hazugok a ködbe vesznek, / Tiszta álmot a gyermekeknek".
- A Hair által megjövendölt aranykor mostanság azonban igen távolinak tűnik...
- Nem is ilyen formában reménykedünk benne mi, keresztények, hanem úgy, ahogy azt az evangéliumok ígérik nekünk: Jézus második, immár végleges eljövetelének beteljesedésében.

Névjegy
Giczy György a fővárosi Piarista Gimnáziumban érettségizett, majd az ugyancsak budapesti Római Katolikus Hittudományi Akadémián szerzett diplomát. Doktori értekezését - Törvénytisztelet és messianizmus a Talmudban és a középkori zsidó-keresztény disputákon - 1982-ben védte meg. Az Új Ember című katolikus lapnál helyezkedett el, majd a rendszerváltás után a politikai pályát választotta. A Kereszténydemokrata Néppárt országos listájáról jutott a Parlamentbe 1990-ben. Öt évvel később már pártjának elnöke. A tisztet 2001-ig töltötte be, azóta visszavonultan él Nagykovácsiban, bár - amint mondja - készül visszatérni a közéletbe.