Szeretetáram

Karácsony legörömtelibb és legszórakoztatóbb produkciója a betlehemezés volt. E sorok írójának szerencséje, hogy gyerekként még eredeti, szinte középkori formájában láthatta nyírségi szülőfalujában a hittől átforrósodott, egyszersmind vaskos humorral fűszerezett népi játékot. Emlékezetemben leginkább a betlehemi pásztorokkal együtt érkező, öreg, rosszul halló figura maradt meg, aki kolbászért, borért kuncsorgott, egyébként pedig nem akart semmit, csak aludni meg henyélni. Miközben az ifjú pásztorok a Kisjézus születését hírelték, az öreg ledőlt a szoba közepén, ám horkolása előtt még tett egy rosszmájú megjegyzést: "Szemetes a házatok! Nincs eladó lányotok?"
"Kelj fel, öreg, kelj fel, ne aludjál, mert a kis betlehem nagy tűzben áll!" - énekelték a pásztorok a kifordított bundában alvó vénembernek, aki persze a füle botját sem mozgatta. "Csapófát az öreg alá!" - kiáltotta kisvártatva az egyik pásztor. "Csapófát az öreganyád valaga alá!" - mordult fel az öreg.
Szép volt ez a játék, egyszerre nevetés és imádság. Közösség-összetartó ereje volt. Akik együtt jártak betlehemmel, azok évtizedek múltán is emlegették, mint akik együtt katonáskodtak.
Karácsonykor bizony a betlehemezők vezették a szeretetáramot a Kárpát-medence magyar falvaiban. Számos helyen elvitték az éjféli misére a betlehemet: óvatosan vitték, és még ha véletlenül borgőzösek voltak is addigra a pásztorok, finoman, vigyázva helyezték az oltár elé, mert valamiképpen tudták, hogy a betlehem a szeretetáram nagy generátora.


Korniss Péter felvételeit a most megjelent Betlehemes című albumából válogattuk