Újraosztják az ország területét

Az év végén lejár a társaságoknak a földtulajdonosokkal a vadászterületekre még 1996-ban kötött, tízéves bérleti szerződése. December 30. az érvényes földtulajdonosi közgyűlések végső határideje. A tulajdonosok döntenek a vadászterületek újabb tíz évre szóló kialakításáról, amelyeket aztán vagy maguk hasznosítanak, vagy bérbe adnak valamely vadásztársaságnak. Mint a fejtegetésből is kitűnik: a vadászati jog a törvény szerint a földtulajdonosokat illeti. Ők döntenek hát, hogy mihez kezdenek ezzel a vagyoni értékű jogukkal - tájékoztat Pintér István, az FVM főosztályvezető-helyettese, majd hozzáfűzi: a vadászati hatóság a jogszerű előkészítést és döntést követően veszi nyilvántartásba a vadászatra jogosultakat.
Nem kevesebb hát a tét, mint a legalább háromezer hektáros vadászterületek fölötti jogosultság megszerzése. Kevés helyen megy ez viták nélkül. Az ország legtöbb vidékén - mint Egercsehi térségében is - nagy erők csapnak össze, mint szarvasbőgés idején a bikák között szokásos. Csakhogy amott a tehenek kegyeiért, esetünkben a vadászati jog hasznosításáért dúl a harc.
Ha nem is kulcs-, de fontos szerepet játszanak a mérkőzésben a polgármesteri hivatalok jegyzői. Ők e közgyűléseken - más meghatalmazott híján - automatikusan képviselik a távolmaradókat és a harminc hektár alatti kistulajdonosokat, akiknek a vadászati törvény szerint nincs önálló szavazati joguk. A jegyzők a települések lakóinak tartoznak felelősséggel, természetesen az ő érdekeiket kell, kellene képviselniük. Hírlik, hogy egynémely jegyző az általa képviseltek nevében a földtulajdonosoknak kevesebb bérleti díjat ajánló vadásztársaságra szavazott. Kivételesen ugyan, de akadnak olyanok is, akik nem élnek e jogukkal.
- Milyen alapon tegyek én igazságot két ellenérdekű fél között? - teszi fel a költői kérdést Dobosné Kvesztár Henrietta, Csernely és Bükkmogyorósd körjegyzője -, amikor mindegyik ugyanazt, vagyis a kistulajdonosok szavazatát kéri tőlem. Ebben az ügyletben semmilyen módon nem kívánok részt venni. Enyhén szólva is elégtelennek tartom a vadászati törvény azon passzusát, miszerint a földtulajdonosi közgyűlések időpontját a hivatalok faliújságjain egy hónapig hirdetni kell. Kevés olyan önsanyargató honpolgárt ismerek, aki azzal kel és fekszik, hogy megtekinti, mi van éppen a polgármesteri hivatalokban kifüggesztve. A vadásztársaságok zöme pedig még arra sem veszi a fáradságot, hogy felkeresse a kistulajdonosokat, s a lehetőségekről tájékoztatást adjon.
Találkoztam egy még nevenincs, alakulóban lévő vadásztársaság vörös szakállú, zöld öltözéket viselő, tipikusan vadászos megjelenésű emberével is. Kiderült: Mikó Károly kétdiplomás vadgazdasági szakmérnök. Nekik már megvolt az érvényes földtulajdonosi közgyűlésük, amelyen határoztak: mintegy 3200 hektáron maguk veszik kézbe a vadgazdálkodást. Ám a megyei FM-hivatalhoz benyújtott kérelmük ellen a területi átfedések miatt a Bükkaljai Dózsa Vadásztársaság két tagja fellebbezést nyújtott be, így most döntésére várnak.
Ugyancsak a bükkszentmártoni székhellyel működő Dózsával áll szemben az esztendő felét Egercsehiben, másik felét Budapesten töltő Prim Nóra-Turkán Zoltán páros. Ők az érintett területeken több száz hektárnyi tulajdonnal rendelkeznek, s összesen 91 kisebb-nagyobb környékbeli földtulajdonossal együtt önálló vadászterületet szeretnének kialakítani. Prim Nóra szerint a 3400 hektáron elképzelt új vadászterület több mint 51 százalékáról szavaztak igennel - a távolmaradók voksát a Dózsának juttató jegyzők nélkül - a tulajdonosok. Közöttük volt Csapó Gábor is a szomszédos Bekölcéről.
- A vadak szemszögéből pacifista, békepárti ember vagyok - mondja a díjlovaglást mesterfokon űző középkorú agrármérnök. - Puskát nem veszek ugyan a kezembe, de szeretném tudni, mi történik az ötvenhektárnyi legelőmön és erdőmön. Ez vadászatilag nem nagy terület, éves bérleti díja - hektáronként 250 forinttal számolva - alig több tízezer forintnál, ami nem oszt, nem szoroz. Előfordult olyan is, hogy saját földemről zavartak el vadászat idején. Elegem van: szűnjön meg végre a régi reflexek alapján működő vadásztársasági hitbizomány. A lovasoktatás a fő profilunk, mégis szívesen fogadnánk a bükki táj vonzásáért vagy a vadászatért idelátogató vendégeket is.
A szóban forgó, jelenleg még 6700 hektáros területet bérlő Dózsa vadásztársaság elnöke a riport végleges egyeztetésekor visszavonta korábban tett és jóváhagyott nyilatkozatát.
Egerben megkíséreltem a Heves Megyei Vadászati Hatóság álláspontjáról tájékozódni.
- Hatóságunk folyamatban lévő ügyekről nem nyilatkozhat. Mi a benyújtott dokumentumok alapján döntünk - hűtötte le kíváncsiságomat a megyei földművelésügyi hivatal illetékese. - Tény viszont, hogy lényegében ugyanarra a területre két jogközösség nyújtott be kérelmet. Ha december végéig nem lesz egyezség, akkor kényszerhasznosítást alkalmazunk.
Turkán Zoltán szerint ők nem vesznek el bérleti jogot senkitől. Csupán törvény adta lehetőségükkel élnek, a saját földjeiken kialakított vadászterület sorsáról földtulajdonosként akarnak dönteni. Szakszerű vadgazdálkodással olyan hasznosítást terveznek, ami a helyiek reménytelen helyzetén is segíthetne. Nyomban elő is vesz egy domborzati térképet, s mutogatni kezdi a vadászattól távol álló újságírónak, hol vannak átfedések, úgymond átrajzolások a szóban forgó kopár, mégis hirtelen értékessé lett területeken.

Évezredek távlatából
Sok tízezer éve az előemberek mindegyike vadászott, létét ebből tartotta fenn. A zsákmány megszerzésének döntő szerepe lehetett a beszéd kialakulásában. A korunkban negatív felhangokkal is illetett vadászatnak tehát valaha lényeges kultúrtörténeti szerepe volt. Később aztán - de még mindig ezer éve - a német vadászati kultúra megjelent az Árpád-házi királyoknál, s az udvari vadászatok egyre inkább főúri találkozók színtereivé váltak. Nemegyszer királyi családok sarjainak egybekelése dőlt el a társaságban, mint ahogyan a vadászat máig sem egy a sportok közül, hanem jó alkalmat kínál a kapcsolatok ápolására, az ügyes-bajos dolgok elintézésére. Magyarországon jelenleg ötvenezren vadásznak, ami a népesség fél százaléka. Az európai statisztika hétmillió vadászról tud, ami földrészünk lakosságának másfél százaléka. A természeti népeknél, így Észak-Európában és különösen Afrikában ennél lényegesen magasabb a vadászok aránya.