Bármikor jöhet katasztrófa

- A rossz nyelvek szerint azért lett baptista, azért merítkezett be, mert ez volt az előfeltétele annak, hogy a szeretetszolgálat fizetett munkatársa lehessen.
- Ez nem igaz, bár Szenczy Sándor (a Baptista Szeretetszolgálat lelkész vezetője - a szerk.) mindig igényelte, hogy hitgyakorló és hitben élő ember legyek, mióta először, 1999-ben, Koszovóban együtt dolgoztunk. Néhány éve az Egyesült Államokban, egy baptista lelkésszel folytatott beszélgetés után éreztem úgy, hogy megérintettek. Akkor értettem meg, hogy a munkához, amit végzünk, nem elég, ha csak mi vigyázunk magunkra, ehhez égi gondviselésre is szükségünk van.
- Azt is hallottam, hogy a Rescue24 (Mentés 24 órán át), a baptista világszervezet nemzetközi speciális mentőszervezete, amelynek ön a magyarországi vezetője, alighanem a legmozgékonyabb ilyen alakulatok közé tartozik a Földön.
- Legutóbbi bevetésünk tavaly tavasszal volt, Indonéziában. Éppen kint jártunk Csehországban, egy nemzetközi versenyen, amikor hajnalban kaptuk a hírt a földrengésről. Reggel kilenckor már tudtuk, hogy megyünk, zöld utat kaptunk. Aznap délután indultunk.
- Gondolom, a Külügyminisztériumnak köszönhető a gyors ügyintézés.
- A külügy nem intéz semmit a civileknek, maximum kiajánlást tesz. Mi az adott ország követségének ajánljuk fel a segítséget. Legtöbbször ezzel megy el az idő, húzzák-halasztják a választ. Mi viszont eléggé határozottan szoktunk fellépni. Persze nem rájuk erőltetve magunkat! Ezért lehetünk az elsők közt a nemzetközi bevetéseken.
- Mert a többiek betartják a szolgálati utat.
- Mi is betartjuk, de rámenősebbek vagyunk. Ha kell, odacsörgünk nyolcszor. Elmegyünk személyesen.
- Mi az oka, hogy nem mindenhol örülnek a felajánlkozásnak?
- Akadnak országok, ahol úgy gondolják, a nemzeti büszkeségükön esik csorba, ha kívülről jön a segítség.
- Az önökről szóló híreket hallva eddig az volt a benyomásom, mintha egyes speciális mentőcsapatok alig várnák, hogy legyen valahol egy árvíz, földrengés.
- Vannak ilyenek is. De nem mi! A rendkívüli események jönnek, ha várjuk, ha nem!
- Kikre gondol? Talán a miskolci, Mancs nevű kutyájukról elhíresült kollégáira? Velük olykor kígyót-békát kiabálnak egymásra.
- Valóban volt köztünk régen feszültség. Azt senki nem vonja kétségbe, hogy ők jó kutyások, de az csak az egyik résztevékenysége a mentésnek. Én a csak kutyázást nem nevezném speciális mentésnek. Legfeljebb akkor, ha a kutyavezető, teszem azt, orvos vagy ápoló is egyben, aki nem csak kutyázni tud, hanem van más irányú végzetsége is.
- Mi áll a magyar speciális mentők rivalizálása mögött?
- Nálunk mintegy ezerötszáz különféle szervezet foglalkozik mentéssel. A cégbíróság az egyesületek bejegyzésekor nem vizsgálja, hogy az alapítók és a tagok rendelkeznek-e speciális képesítésekkel. Baj van a hozzáértéssel. Másrészt sok szervezet nem szeretné, ha a gazdasági helyzetük átlátható lenne.
- Mire a legbüszkébb eddigi pályafutása során?
- Arra, hogy ez idáig huszonöt nemzetközi bevetésen vehettem részt és segíthettem a világ minden részén. És talán arra, hogy a külföldiek közül egyedül bennünket kértek fel a Katrina hurrikán okozta katasztrófaelhárítási munkálataihoz.
- Mi volt legmegrendítőbb élménye?
- A törökországi földrengés, ahol két földrengés után tizennégy élőt találtunk a romok alatt. Meg sok száz halottat, akiknek egyharmada csecsemő és kisgyerek volt.
- Az esetenkénti rámenősségüket kritizálók gúnyosan aktív katasztrófaturistaként is szokták emlegetni önöket.
- Tudom, ez a magyar katasztrófavédelem első emberének is a kedvenc kifejezése. Láttam ilyen bámészkodókat Ausztriában, a lassingi bányaomláskor. Ott tizenhárom nap után sikerült élő embert kihoznunk.
- Nem Tatár Attilától hallottam. Nem azért tulajdonítja neki, mert a katasztrófavédelmisekkel nincs jó viszonyban?!
- Nincs semmi gondunk velük. Korábban dolgoztunk együtt, a magyar állam képviseletében öt nemzetközi bevetést vezettem. Akkor még jók voltunk nekik. Mióta az új főigazgatót kinevezték, egyszer kaptam lehetőséget, azért, mert kiharcoltam. A helyzet változott. A katasztrófavédelem egy felduzzasztott apparátussal működő és mindenkin irányítást megszerezni kívánó vízfej. A neve sem stimmel.
- Mi a baj a nevével?
- A világon mindenhol katasztrófaelhárításról, vészhelyzetkezelésről beszélnek, így is hívják ezeket a szervezeteket. Egyedül nálunk védik a katasztrófát.
- Végül is a speciális mentők sokban hasonlítanak az extrém sportolókhoz, akik a passziójuknak élnek.
- Én a munkámnak élek, nem a passziómnak. Csak akkor megyek egy katasztrófa sújtotta országba, ha kérik a segítségünket, és azt írásba is adják.
- Hol jártak legutóbb?
- Afganisztánban tízezrek hajlékát mosta el egy hatalmas árvíz. Öt és fél millió forint értékű gyógyszert és orvosi felszerelést vittünk oda.

Ki ő?
A 37 éves Pavelcze Lászó pályáját mentősként kezdte, majd, több megálló után, a székesfehérvári tűzoltóság szóvivője volt hét éven át. Különböző szervezetek égisze alatt dolgozott speciális mentőként, aztán tizenhárman megalapították saját csapatukat 1997-ben. Három éve hozták életre a baptista világszervezet nemzetközi alakulatát, a Rescue24-et, amelynek főállású vészhelyzet-kezelési igazgatója. Az alpinista technikától a műszaki mentésig kilenc speciális képzettséggel rendelkezik. Pavelcze eddig, Kolumbiától az USA-n át Pakisztánig huszonöt mentési akcióban vett részt. Három gyermek édesapja.