Célcsoportos melegedés

A statisztika szerint egy átlagos magyar család ősz közepe és kora tavasz között 20 és 25 ezer forint közötti összeget költ el fűtésre. Ennek zöme úgynevezett "gázalapú hőszolgáltatás", vagyis konvektoros helyi vagy meleg vizes távfűtés. Az idén minden drágul, erre kieszelt a Magasságos Hivatal egy lényegét tekintve nem túlságosan bonyolult, de a mai magyar gyakorlatban mégiscsak akadozva működő ellentételezési rendszert. Annak alapja a hivatalos jövedelem, meg hogy a "mérőhelyen regisztrált fogyasztók" hányan is vannak. Nálunk például öten, s ebből a kiadott regula szerint a fiam 0,7 apát ér; bár szerintem pontosan fordítva van, a szabályozás szerint így kell szorozni, amikor a költségekkel elszámolunk. Az illetékes türelmesen elmagyarázza nekünk többször is, miért van ez így. Ha valaki egyedül van egy lakásban, és nem akar megfagyni, akkor bekapcsolja a fűtést. Azonban ebből a melegből (így mondja: "az első számú kedvezményezett melegéből") a lakásban tartózkodó többi személy is részesül, ők tehát puszta méltányosságból kapnak mégis kompenzációt, minél többen vannak, annál kevesebbet, merthogy az a bizonyos hő egy csövön megy be, de sokan élvezik. Hogy ez a bizonyos ellentételezés kinek is jár, az a bevallott jövedelem alapján dől el. És innentől kezdve szaladhatnak a redők a homlokunkra. A szakminisztérium szakbizottságának szakvezető szakállamtitkára szerint "a támogatási célcsoport kialakításakor sikerült megfelelő középutat találni". Hm. Vagy nem. Ismerőseink - falusi tanítónő anyuka, postánál dolgozó apuka két gyerekkel - (írd és mondd) 130 forinttal csúsztak túl a támogatási határon, mert nekik a jövedelmük minden kis morzsáját látja az állam. Harmadik szomszédjuk most cserélte új Passatra hároméves Hondáját, de ő formailag minimálbér plusz pár ezer forinton bejelentett vállalkozó, neki már jár. Erre mondja azt a Hivatal, hogy majd jól megnézi ezeket az eseteket az adóhatóság, ám a kreatív könyvelés országában, a türelmes papírra írt fiktív számok Kis Magyar Világában mindez kevés érintettnek megoldhatatlan gond.
A gázártámogatás évek óta babrált rendszerét akár egész társadalmi berendezkedésünk állatorvosi lovának is tekinthetjük. A húsz évvel ezelőtt megkezdett átállás a piacgazdaság adókra és járulékokra alapozott rendszerére valahol nagyon félresiklott: befizetni kevesen akarnak, a kedvezmény ugyanakkor mindenkinek kell. Ráadásul ez az egész rendszer "gázalapú", vagyis például fával-szénnel fűtő tanyasi honfitársunknak nem jár semmiféle kedvezmény - és a kereskedők mindjárt emeltek is a legegyszerűbb fűtőanyagok árán. Logikus a lépésük: enyhe a tél, sok gázhasználó is úgy spórol, hogy "rásegít" a fűtésre a kiskályhával, vegyes tüzelésű kazánnal, boldogabbak a kandallóval, de a lánc végén levők, akiknek csak ez van, már megint a legrosszabbul járnak. Mindig meghat, amikor emelkedettnek szánt politikusi nyilatkozatokban megjelenik a "társadalmi igazságosság" nemes eszméje. Kíváncsi leszek, vajon a várhatóan két és fél milliónyi támogatási igénylés konkrét elbírálásakor hogyan is érvényesül majd az.
Mert sokszor a Kis Világ apró gondjait a legnehezebb megoldani.