Gáz van, babám

Sajnálhatja Szikáncs, hogy mégsem akart elválni Hódmezővásárhelytől a tavalyi népszavazáson. A néhány száz lakosú tanyaközpont látott nagy ribilliót: akkor meggyőzték a helybelieket, hogy nem lennének meg az anyagi feltételek egy önálló önkormányzat fenntartásához. Most a kanadai Falcon Oil & Gas Ltd. érdekeltségébe tartozó TXM Kft. 801-es fúrótornya meredezik a határban, oldalán piros ruhás alakok motoznak. Tetején feltűnően liftezik valami, azt lessük ketten, a közeli szövetkezet traktorosával. Kérdeznék tőle ezt-azt, de a férfi megvonja a vállát:
- Maga többet tud erről, mint a környéken bárki. Ebben egészen biztos vagyok.
A tulajdonképpeni toronyhoz csak külön engedéllyel lehet közelíteni, mindenki mást eltessékel a biztonsági őr. Érthető a titkolózás, a szénhidrogén-bányászatban sokat számít a technológia - itt pedig éppen az a lényeg, hogy a gáz sokkal mélyebben van, mint amit Magyarországon kitermelni szokás (3500 méter mélyen fekszik a legmélyebb, iparilag kitermelt lelet, ez pedig hatezer méterrel van a föld alatt).
Annyiban tévedett a traktoros, hogy van azért, aki követi az eseményeket. A TXM Kft. az ötszáz lelkes Óföldeák mellett is végzett kutatófúrásokat, e kis falucska polgármesterét, Hajnal Gábort a hivatalában találtam. A férfi láthatóan képben van gázügyben - a környéken egyedüliként. Mondjuk, nem csoda, hiszen Óföldeák tudná mire költeni a kút után várható iparűzési adót.
- Kétezer-négyben Vásárhelytől Makóig végigmérték a terepet - meséli a polgármester. - Kétezer-ötben szűkítették a kört, végül tavaly elkezdték a fúrást. A területet feltöltötték, hogy a nyolcszáz tonnás fúrótorony helyét kialakítsák, 5850 méterre fúrtak le. Azután a tornyot elvitték, ide pedig nyomáscsökkentőt és kitörésgátlót szereltek.
- A TXM Kft. tájékoztatja Önöket arról, hogy mik a tervei, illetve hogy mire számíthatnak?
- Nem, ők nem. Viszont a szolnoki bányakapitányságtól megtudjuk, amit lehet. Nem is elsősorban a bevétel érdekelne, hanem a kitermelés hatásai a környezetre. Azt tudjuk, hogy, ha itt egyáltalán elindul valami, abból iparűzési adó leghamarabb 2008-ban lesz. Munkahelyben nem is reménykedünk, hiszen a gázkitermeléshez különleges szakemberek kellenek, és olyanok az országban nemcsak Óföldeákon nincsenek. Esetleg néhányan elmehetnek biztonsági őrnek. De azért akkor ez egy élhetőbb település lenne.
- Mire gondol?
- Óföldeáknak 518 lakosa van, ebből száznegyvenen az idősek otthonában élnek. Meg kellett szüntetnünk az iskolánkat, az óvodánkat, a településen mobilposta jár hetente egyszer. Van nemesi kúriánk, ősparkunk, tizennegyedik századi erődtemplomunk: ha lenne miből, akkor lenne hova fejlődni.
Elballagok a kocsmába, hátha ott megtudok még valami zaftosat a gázkútról.
- Nem vagyok óföldeáki - mentegetőzik a csapos. - Kérdezze meg azt a bácsit a sarokban.
Ráköszönök az öregemberre, de nem válaszol.
- Alighanem lemerült az elem a hallókészülékében - közli a korcsmáros.
Inkább átmegyek a boltba. Egy joviális, testes asszony áll meg egy kis tereferére.
- Mi is pont annyit tudunk, amennyit a tévében mutatnak. Én egyszer kimentem a toronyhoz, de nem értettem az egészből semmit. Azok nem is magyarul beszélnek!

Koncessziós kecske, környezeti káposzta
Hatszázmilliárd köbméter gáz. Ennyire becsüli a bányakapitányság a Makói-árokban lévő energiakincset. A kanadai Falcon Oil & Gas tulajdonában lévő TXM Kft. nem bocsátkozik jóslatokba, de képviselői már több médiumban nyilatkozták, hogy felfedezésük, amennyiben a gáz gazdaságosan kitermelhető, feleslegessé teheti a tervezett óriási magyar gáztárolót, és csökkentheti az árakat. Más szakértők szerint mindkét következtetés valószínűleg téves. A tervezett gáztárolót nem lehet kiváltani a bizonytalan mennyiségű és kitermelhetőségű makói lelettel - egy geológus szerint a kutató cégek általában mindig túloznak -, és mivel az új gáz tulajdonosa drágán fog termelni, az lesz az érdeke, hogy a gázár se csökkenjen.
Kezdjük az elején: miért kanadaiak termelik ki a magyar gázkincset? Azért, mert kutatási szempontból Magyarország nyíltnak számít, azaz le van osztva területekre, és ezekre legfeljebb négy évre szóló, de kétszer meghosszabbítható kutatási engedélyt lehet kérni a bányakapitányságoktól. A Makói-árokban négyezer méter mélyen magyar fúrófej is van, amit a nyolcvanas években kellett otthagyni, mivel ez volt nagyjából az akkori technológiánk határa. A TXM Kft. előtt egyébként amerikaiak kutattak itt. Ha vannak felmutatható eredmények, a vállalkozó kéri a bányafelügyelettől, hadd alakítson ki bányatelket - vagyis életbe lép a koncesszió. Ez a szerződés rendszerint valamely állami monopólium gyakorlására születik. A föld kincsei, egészen addig a távolságig lefelé, ameddig emberi uralom alá vonhatóak, a magyar állam tulajdonát képezik. Az állam azonban annak, akivel koncessziós szerződést köt, átengedi a kitermelés és a forgalmazás lehetőségét, cserébe viszont fix összegű részesedést kér a kitermelt nyersanyag értékéből: ez a 12 százalékos bányajáradék. Ilyen helyzetben, amikor a gáz csak nagy költséggel hozható felszínre, az állam még jobban is járhat, mint a kitermelő, akinek nem feltétlenül lesz 12 százalékos haszonkulcsa. Ehhez azonban természetesen az is kell, hogy egyrészt a bányakapitányság, másrészt a környezetvédelmi hatóság engedélyezze a tevékenységet.
A szénhidrogén-kutatás és -bányászat tőkeigényes dolog. A Falcon szerint körülbelül kétszázmillió dollárt öltek eddig a vállalkozásba, ami igen kockázatos lehet. Nem tudni ugyanis, hogy kitermelhető-e gazdaságosan ez a nagyon mélyen fekvő gázkészlet. Mindenesetre már nagynyomású vezetéket is építettek a reménybeli kúttól a Mol vezetékéig. A környezetvédelmi hatóságra azért hárul jelentős szerep az ügyben, mert többen figyelmeztettek: a hatezer méter mélységből felkerült víz, illetve a nagy mennyiségű fúróiszap komoly gondokat okozhat. Az Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség azonban megnyugtat bennünket: a fúróiszap mostanában nem feltétlenül számít veszélyes hulladéknak, mert nem tartalmaz túl sok nehézfémet. Környezeti hatásvizsgálatot még nem folytattak, de a hatóság biztosítani fogja, hogy szennyezés ne következhessen be. Az aggodalom oka az, hogy a nagy mélységben talált lelet csak nagyon drágán bányászható, a jelenleg körvonalazódó költségekből muszáj lesz jelentősen lefaragni. Márpedig Magyarországon a költségcsökkentés egyik jellemző módja, hogy a környezeti terhelés mérséklésére szánt kiadásokon spórolunk.

Perforáló puska a béléscsőben
Kőolaj és a földgáz ott keletkezik, ahol a tenger fenekét szépen belepte a szerves anyag, majd arra üledék került. Erre folyamatosan újabb rétegek rakódtak, ettől fokozatosan nőtt a nyomás és a hőmérséklet a szerves anyag környékén, míg ki nem alakult a kőolaj, illetve a mi esetünkben a földgáz. Az a kőzet, amelyben a gáz keletkezik, az anyakőzet. Közben a különböző kőzetrétegek mozgolódnak, a javarészt metánból álló földgáz pedig törekszik a réseken felfelé, egészen addig, amíg valamilyen akadályba nem ütközik. Az ember akkor a legszerencsésebb, ha ez a gázt át nem eresztő kőzet boltív alakú, mert ez alatt szépen megáll és összegyűlik a földgáz, mint a levegő a búvárharangban. Alapvetően ezeket a földgázcsapdákat keresgélik a vállalatok.
Hogyan termel az ember földgázt? Ha megvannak az engedélyei, kimegy, és drága berendezésekkel elkezdi a földet döngetni, és közben méri, hogy milyen rezgések jönnek vissza. Ebből kiderül számára, hogy nagyjából milyen kőzetek vannak alatta (vagyis ez a röntgen földtani megfelelője). Ahol úgy látja, hogy megfelelő sorrendben van a feneke alatt zárókőzet, az alatt porózus kőzet - ami átereszti a földgázt -, még az alatt pedig anyakőzetnek való, akkor fúr egy mély lyukat oda, ahol az egésznek a közepét sejti. Ebbe a lyukba folyamatosan tűr befelé egy nagy nyomást elviselni képes csövet, a béléscsövet - azon keresztül jön majd fel a minta, aztán meg a földgáz, ha megkezdődött a termelés. Ha nagyjából megvan a gáz, a környéken elkezd mindenütt lyukakat fúrni, hogy kiderítse, meddig terjed a gázmező; utána pedig, ha minden rendben van, egy perforáló puskával szépen kilyukasztgatják a béléscsövet, és a tárolóban rekedt gáz elkezd beáramlani a réseken. A béléscső tetején ül egy nagy, erős masina, amely arra vigyáz, hogy a földgáz ki ne szabaduljon.
A makói gázmező annyiban különleges, hogy itt nincsen amolyan igazi földgázcsapda. Vagyis a gáz nem nagyon ment felfelé, hanem beragadt, közel az anyakőzethez. Igazából összegyűlni sem volt ideje, ezért problémás szegény. Egyrészt nagyon mélyen van, nagy a nyomás, ami együtt jár körülbelül 270 Celsius-fokos hőmérséklettel. Másrészt a gáz szemekben, lencsékben gyűlt össze, nem egybefüggő. Üzleti titok az az eljárás, amellyel a kanadai Falcon Ltd. szakemberei e gondokat át akarják hidalni: a szolnoki bányakapitány nyilatkozataiból annyi derül ki, hogy feltehetően robbantással próbálják egybenyitni a különböző kis tárolókat. A gáz nyereséges kitermelhetősége azért kétséges, mert a mélység növekedésével a ráfordítások hatványozódnak.