Mari néni fizesse az úri passziót?

Zsemberi Ferenc, aki történetesen pár száz hektár tulajdonosa, az egyik fő szervezője volt a vadásztársaságok számára megrendezett licitálásnak. Ám még mielőtt megszólítottam volna, már a folyosón azt hallottam az árverésre várakozóktól, hogy peres ügyek terhelik ezt az egész dolgot; az is igaz viszont, hogy ilyesféle versenyeztetést nem tartottak még az országban.
- Csakugyan. Minket is perelnek, és mi is perelünk - jelentette ki Zsemberi úr.
- Hogyan alakult ez így? - érdeklődtem.
- Először is tudnia kell, hogy itt egy 4294,86 hektáros vadászterületről van szó, amely Vác, Verőce, Kismaros, Szokolya, Nagymaros, Márianosztra, Kóspallag határrészeiben fekszik - mondta akkurátusan. - Az a nagy kérdés, hogy kik és menynyiért hódolhatnak itt a vadászszenvedélyüknek a következő tíz évben, azaz a 2007. március 1-jétől 2017. február 28-áig terjedő ciklusban. Ellenlábasaink úgy vélik, a kérdés már eldőlt tavaly júniusban Kismaroson, ahová a területen vadászó Borostyán Vadásztársaság földtulajdonosi gyűlést hívott össze.
- Bocsánat, a vadászok trombitálták össze a tulajdonosokat!?
- Igen. Magyarországon jellemzően a vadászok intézkednek, ha földtulajdonosi összejövetelre van szükség, hiszen a tulajdonosok igencsak szervezetlenek. Olyannyira, hogy a harminc hektár alattiak és a jelen nem lévők nevében a jegyzők szoktak szavazni. Az utóbbiakkal nem is olyan nehéz megegyezniük a befolyásos vadászoknak. Nem történt ez másképp Kismaroson sem, ahol a jegyzők, illetve a jelenlévők többsége elfogadta: a megválasztott földtulajdonosi közös képviselő kössön szerződést a vadásztársasággal, mégpedig úgy, hogy a vadászok évi ezer forintot fizessenek hektáronként a tulajdonosoknak. Ezt mi, akik akkor ott kisebbségben maradtunk, perrel megtámadtuk. Ezzel szemben a Borostyán keresetet nyújtott be ellenünk, már csak azért is, mert decemberben mi is tulajdonosi gyűlést hívtunk össze, annak az elgondolásnak a jegyében, hogy a földhaszonbérleti díj nagysága piaci alapon alakuljon ki, és véletlenül se sundám-bundám módon, hiszen nekünk nem az az érdekünk, hogy a vadász minél olcsóbban passziózzon. Szervezkedtünk, mígnem eljutottunk a mai árverésig. Huszonkét társaság érdeklődött a terület vadászati lehetősége és adottságai iránt, végül négy tette le az egy-egy millió forint bánatpénzt, tehát négy vehet részt az árverésen.
Még mielőtt megkezdődött volna az árverseny a verőcei művelődési házban, Mátyás László ügyvéd kért szót, aki ellenérdekű feleket képviselt. Kifejtette álláspontját, amely szerint ami itt történni fog, az eleve érvénytelen, ezért a júniusban megválasztott közös földtulajdonosi képviselő minden felelősséget elhárít magától.
A jogi közjáték ellenére az árverés szépen sikerült. Két társaság is jelezte, hogy hajlandó 2700 forintot fizetni hektáronként, szemben a kismarosi gyűlésen elfogadott ezer forinttal. A végső győztesnek tehát összességében tizenkétmillió forint körüli összeget kell majd lepengetnie a földtulajdonosoknak, akiknek a száma több ezer, hiszen például Szokolyán létezik olyan osztatlan földdarab, amelyet egyetlen helyrajzi számon tartanak nyilván, ám háromszáz tulajdonost jegyeztek be rá. Szerződést azonban csak a jogviták rendezése után lehet kötni. Ráadásul a területen eddig vadászó társaságnak elő-haszonbérleti joga van, azaz, ha megajánlaná az is a 2700 forintot, akkor maradna birtokon belül.
Mátyás László az árverési eredmény ismeretében kétkedve nyilatkozott:
- A túllicitált haszonbérleti díj következménye az lehet, hogy sérülnek a vadgazdálkodás iránt törvényileg támasztott követelmények, esetleg rablógazdálkodásra kényszerülnek a vadászok, hogy a bérleti díjat valahogy kitermeljék - mondta, hozzátéve: - Persze a mértékét vesztett díjhoz fűződhet földtulajdonosi érdek, de ahhoz már nem, hogy évente, kétévente változzanak a vadászatra jogosultak, éspedig éppen a tulajdonosok által teremtett lehetetlen feltételek miatt.
Dombovári Tibor, a Magyar Földbirtokosok Országos Szövetségének alelnöke, aki meghívottként a licitálást vezette, láthatólag elégedett az eredménnyel.
- A vadászatot egykor úri passziónak nevezték, és ma sem nagyon hívhatjuk másnak - jelentette ki az alelnök. - Csakhogy mindennek ára van. Akinek módjában áll az efféle kedvtelés, az részben se hárítsa át ennek terheit a kistulajdonosra a bevett gyakorlat segítségével. Mert, ugye, odamegy Józsi bácsihoz, Mari nénihez a vadász, és elkéri a meghatalmazást, mondván, majd én képviselem magukat a szavazáskor. Aztán persze hogy alacsony lesz a bérleti díj! Magyarán: csendesen, de tudatosan átverik a kisembert. A legfőbb gondot az elavult vadászati törvényben látom. Szövetségünk, másokkal együtt, kísérletet tett rá, hogy megváltoztassák a jogszabályt, például úgy, hogy a jegyzők ne szavazhassanak a tulajdonosok helyett. Csakhogy képtelenek voltunk áttörni a nagy hatalmú vadászlobbi által emelt falat.
Papp Sándor ügyvéd mintha csak folytatná az előtte szóló mondandóját:
- A decemberi ülésünkön megjelent egy idős néni, akinek 37 ezer forint a nyugdíja. Van azonban tíz hektár földje. Neki egyáltalán nem mindegy, hogy a tulajdonáért tízezer forintot kap vagy 27 ezret. Az utóbbi felér számára egy nyugdíjemeléssel. Jóllehet magam is vadász vagyok - pengetett személyesebb húrokat az ügyvéd -, nem gondolom, hogy másokkal kellene megfizettetnem a vadászati lehetőségemet. Azt sem tartanám üdvösnek, hogy kapcsolataimat felhasználva a régi, túlhaladott módszerek továbbéltetésén dolgozzam. Mindazonáltal megcsináltuk az első vadászföld-haszonbérleti árverést az országban, és biztos vagyok benne, hogy nem ez lesz nálunk az utolsó. Ugyanakkor, ami a pereket illeti, nem tudom elképzelni, hogy lehet nálunk olyan bíróság, amelyik azt hozná ki, a földtulajdonosok érdeke az volna, hogy harmadát kapják annak a bérleti díjnak, amit mások megfizetnének nekik.