Nyomot hagy a matató ménkű

- Mi szerepel a névjegyén?
- Kutatómérnök.
- Mi szerepelhetne még?
- Rebellis.
- Arra utal ezzel, hogy ön a magyar tudományos élet Robin Hoodja, törvényen kívülije?
- Pontosan. Rebellis Robin Hood vagyok, aki megpróbálja a természettől elvenni a kincseit és odaadni a szegényeknek. Energetikai kutatásokkal, betiltott, elfeledett találmányokkal foglalkozom, melyek üzemanyag és környezetszennyezés nélkül, olcsón termelnek energiát.
- Mondják, hogy ilyesfajta kutatási eredményei az autóipar s az olajlobbi ellenállása miatt nem kapnak nagy nyilvánosságot.
- Ennek azért több oka van. A hivatalos tudomány nem ismeri vagy nem akarja ismerni ezeket az eredményeket, másrészt napjainkban a fizikából csak az népszerű, aminek nincs köze a valósághoz, a mérésekhez. Szerintem a fizika harminc éve halott: a tudósok nem foglalkoznak eléggé a klímaváltozással, a környezetszennyezéssel, a kisembereket is érintő égető gondokkal, köztük az égbeszökő energiaárakkal, melyek csak ezután éreztetik majd a hatásukat. Márpedig engem ez érdekel, ezért is helyezkedem szembe a mai tudománypolitikával.
- Igaz, hogy ennek következményeit a bőrén is érezte már?
- Egyszer két hatalmas termetű fickó megpróbált megfojtani a zsúfolt autóbuszon. A támadás nyomait hónapokig viseltem, a rendőrség kihallgatta a szemtanúkat, végül eredmény nélkül lezárta a nyomozást. Azóta is jóformán naponta kapok névtelen telefonokat.
- A parajelenségek propagandistájának nevezik, gondolatait gyakran zagyvaságnak minősítik. Mi a baj önnel, miért közösítette ki a hazai tudomány?
- Mert tényekkel igyekszem bizonyítani álláspontomat. A hivatalos tudomány például azt állítja, nem létezik az úgynevezett életenergia. Az Újszövetségben energiaátadással, kézrátétellel gyógyítanak. Ilyen típusú fizikai kölcsönhatás, energia szerintem is létezik. Elkészítettem a vitalitásmérőt, és eddig tíz nemzetközi találmányi kiállításon kapott díjat. E műszer érzékenyebb változatára elég ránézni, és már forog a benne lévő kis korong. Bárki játszva kipróbálhatja, mennyi életenergiája van, és ha valakinél az átlag alatti értéket jelez, figyelnie kell magára, többet aludnia, mozognia, még több vitamint fogyasztania.
- A Bibliára hivatkozott. Ön hívő?
- Igen. Ateistaként kezdtem, a méréseknek, az általam készített berendezéseknek, teszteknek a hatására váltam hívő emberré.
- Miként lehet hívő ember a természet anyagelvűségével dolgozó tudós?
- Nincs itt ellentmondás. Sok tekintetben tragikusan elmaradott a tudomány. A hinduk és a buddhisták szerint létezik a lélekvándorlás, és ezzel kapcsolatban nagyszerű tudományos eredmények is születtek. Az európai tudomány azonban több száz éve tart ettől a témától és elzárkózik tőle. Nem tartozom a lélekvándorlás kutatói közé, hiszen ez nem a fizika határterülete, de érdekelnek a fizika határain túli dolgok is.
- Hol húzódnak a fizika határai?
- Ma a fizikai tankönyvek szentesítette ismeretek alapján építenek erőműveket, energiahálózatokat, gyártanak autókat. Miközben nem kérdőjelezik meg: igaz-e az energiamegmaradás törvénye? Mert ha igaz, energiaforrásként csak kőolaj, szén és erőmű létezik. Ha nem igaz, mi is állíthatunk elő energiát, nem kell hatalmas összegeket fizetni az olajért. Sehol nem olvashatunk az energiamegmaradás törvényét bizonyító kísérletről. Ha ez a törvény téved, az eddig a villanyért, benzinért kifizetett pénzeket ellopták tőlünk. Ezek a határterületek érdekelnek a legjobban.
- A parajelenségek idetartoznak?
- Azokkal is foglalkozom, mert a tudomány fő áramlatával szemben szerintem sokat tanulhatunk a természettől. Például a muslinca bámulatos lény a maga kifinomult idegrendszerével, tájékozódási és repülési képességével, azzal, ahogyan helyi anyagokból felépíti saját testét. Mindezek a haditechnikában, a cirkálórakétákban is kívánatos tulajdonságok. Mai ismereteink szerint a légynek nem lenne szabad repülnie. Tudjuk, mekkora a szárnya, a szárnycsapás frekvenciája, a felhajtóerő, s ezek alapján kizárt, hogy a légy repüljön. Ilyen kihívások miatt gondolom, hogy tanulhatnánk az élővilágtól akkor is, ha telepátiával, kanálhajlítással, a bekövetkezők megsejtésével találkozunk. Mindezt nem letagadni kellene, hanem kutatni.
- Folyamatosan hangoztatja, hogy tudományos körök akadályozzák az emberek üdvét szolgáló kutatásokat.
- Mert a tudománynak kötelessége, hogy segítse az emberek százmillióinak életét. Ez a véleményem is szemben áll a mai tudománypolitikával. A hivatalos tudomány és az ipar mindig is igyekezett hátráltatni az ilyen kutatásokat. Hatalmas pénzösszeg a tét. A gyógyszeriparnak például jó érdekérvényesítő kapcsolat- és eszközrendszere van. A harmincas években egy amerikai orvos rájött, hogy különböző frekvenciákon különféle vírusok és baktériumok elpusztulnak. Készített egy masinát, mellyel meggyógyított egy influenzától szenvedő falut. Mégis kicsinálták. Ha készüléke elterjedhetett volna, ma nem lenne AIDS és madárinfluenza sem.
- Az ön neve évekkel ezelőtt a gömbvillám kutatásával került a köztudatba. A gömbvillámot is parajelenségnek tartja?
- Nem. Ez a népiesen csak matató ménkűnek mondott, igen ritka természeti jelenség olyasmit tesz, ami a tankönyvek szerint kizárt. Rá kellene jönni, miért produkál olykor a természet furcsa jelenségeket, hol hibádzik a tudásunk. Nem láttam még gömbvillámot, a nyomait viszont igen, továbbá a létezését bizonyító fényképeket. Nem volt ufo-élményem sem, mégis hiszek a létezésükben.
- Talán azért, mert 1941-ben az édesanyja is látott ufókat?
- Sok meggyőző fotóval, videofelvétellel találkoztam, a legérdekesebbnek az egri eset bizonyult, amikor mobiltelefonnal készítettek képeket ismeretlen eredetű repülő tárgyakról. Lehetségesnek tartom a csillagközi kommunikációt, a nagy távolságokra való űrutazást, de nem a mi technológiánkkal, primitív, kormos rakétáinkkal.

Magánbanánfa
Egely György 1950-ben született Sátoraljaújhelyen. A Budapesti Műszaki Egyetem elvégzése után a Központi Fizikai Kutatóintézetben dolgozott, majd Milánóba és Chicagóba hívták. Magánkutató 1989-től, a gömbvillámokról, a tiltott találmányokról, a titokzatos erők tudományáról szóló könyvei bestsellerek. Legismertebb találmánya a vitalitásmérő. Két lánygyermeke van, felesége matematikus. Legfőbb kedvtelése az utazás, hátizsákkal túrázik Ázsiában. Szereti a komolyzenét, a művészfilmeket és a lakásában nevelgetett banánfát.