Vadászatra vadásznak

- Azt hittük, végre mi határozhatjuk meg, ki vadászhasson a saját földünkön.
- Mit szeretnének, ki vadászhasson rajta?
- Természetesen mi magunk.
- Mi az akadálya?
- A Bólyi Zrt. két éve különleges rendeltetésűvé nyilváníttatta a területet.
- Augusztus 16-ára összehívtuk a földtulajdonosok közösségét - avat be a részletekbe Bodonyi Tamás -, a jelenlévők ott megbíztak a képviseletükkel.
- Mekkora terület képviseletében jöttek össze?
- Hatezer-négyszáztíz hektáréban. Vagyis bőven elegendő területen ahhoz, hogy szerződést köthessünk bármelyik vadásztársasággal, ezt már tudja.
Igen, tudom, erről néhány héttel ezelőtt lapunk is írt. Eszerint a nagyvadas területen - márpedig a dél-baranyai rész ilyen - legkevesebb háromezer hektárnyi területtel kell rendelkeznie egy vadásztársaságnak. Ez tehát adott. A gyűléseken, amelyeken arról rendelkeznek, hogy melyik vadásztársasággal kössenek szerződést, természetesen általában nincs jelen valamennyi tulajdonos - lehetetlen is volna, hiszen akár több ezren lehetnek -, ezért a tulajdonosok egy része nyilatkozatot gyűjt a többiektől a rendelkezési lehetőségről. Azt a területet, amelyről senki sem nyilatkozik, a jegyző képviseli.
- Kilencen kezdeményeztük a tulajdonosi közösség megalakítását - tér át a történet részleteire Huppert György. - A terület 68 százalékának a birtoklói úgy döntöttek, hogy a Határmente Vadásztársasággal kötnek szerződést.
A társaságnak húsz-egynéhány tagja van, valamennyien a terület tulajdonosai.
- Természetesen valamennyien rendelkezünk a vadászathoz szükséges jogosítványokkal, nekem pedig vadgazdálkodási mérnöki diplomám is van - siet hozzátenni Bodonyi Tamás.
Nem is lett volna semmi gond, ha a Bóly Zrt. nem jelenti be fenntartásait. A területet eddig ugyanis ez a társaság használta.
- Két éve különleges rendeltetésűnek nyilváníttatták az általuk használt közel harmincezer hektáros területet, amelynek része az általunk igényelt hatezer hektár is. Ez azt jelenti, hogy vadgazdálkodási szempontból rendkívül értékes.
- S ezt önök vitatják?
- Dehogy vitatjuk, sőt akár örülhetnénk is neki, hiszen ez a mi területünkre is érvényes maradna. A baj az, hogy ilyen esetben az 1997-ben tíz évre kötött szerződés tizenháromra növekszik. Vagyis 2010-ig nem rendelkezhetünk a saját területünkről. Nyolc évig bezzeg nem jutott eszükbe, milyen értékes a terület, csak most, amikor ezáltal maradhatnak még évekig birtokon belül.
- Olyan ez - teszi hozzá Huppert György -, mintha megegyezne valakivel arról, hogy tíz évre bérbe adja a lakását, és amikor letelik az idő, s szeretne végre rendelkezni a tulajdonával, a bérlő beint önnek, és még három évig nem költözik ki.

*

- Örülök, hogy legalább a terület különleges rendeltetését nem vitatják Huppert úrék.
Pukler Jánossal, a Bóly Zrt. vadgazdálkodási ágazatának vezetőjével beszélgetek a településhez tartozó Békáspusztán.
- Azt viszont annál inkább sérelmezik, hogy nem ők határozhatják meg, kik vadászhassanak a saját tulajdonukon.
- Nem volna helyes vadgazdálkodási szempontból, ha a mostani bólyi zártkörűen működő részvénytársaság vadászterületéből kihasítanák azt a részt.
Szavai alátámasztásául térképet tesz elém, azon mutatja, miként ékelődne be a mostani vadászterületbe az új társaságé.
- A törvény elsődleges célja viszont mégis az, hogy a tulajdonos határozhassa meg, ki vadászik a területén.
- Ez így van, ám képzeljen el egy részvénytársaságot, amelyben az egy-két részvénnyel bíró részvényes akarja meghatározni a társaság sorsát. Jelen esetben kilenc, legfeljebb negyven hektárral rendelkező gazda szeretné megszerezni hatezer hektáron a vadászati jogot, miközben adott területen a Bóly Zrt. kétezer hektáron gazdálkodik.
- Nem kilencen szeretnék megszerezni a vadászat lehetőségét, hanem ennyien kezdték el szervezni a földtulajdonosok közösségét. Ma már húsznál több tulajdonos van a vadásztársaságban, és bárkit bevesznek, akinek a területen földje van, s emellett megszerezte a vadászati jogosultságot. Példája pedig kissé sántít, hiszen ha egy részvénytársaságban a kisrészvényesek összeállnak, s ezáltal többségbe kerülnek, az ő elképzelésük érvényesül a cégben.
- Az én feladatom mindenesetre az, hogy a vadgazdálkodás érdekeit képviseljem.
- Akkor viszont miért csak két évvel ezelőtt kérte meg a különleges rendeltetést?
- Ismétlem, a vadgazdálkodás érdeke az, hogy egyben maradjon a terület. Abban viszont igazuk van Huppert úréknak, hogy a terület tíz éve is értékes volt. Hogy miért nem kérte meg rá a cég korábban a különleges rendeltetést, arra nem tudok válaszolni, én csak két éve állok a vadgazdálkodási ágazat élén.

*

- Bíróságra adtuk az ügyet, de akármilyen ítélet születik is, idén már biztos nem vadászhatunk a területünkön, a papírokat ugyanis a múlt év végéig el kellett volna készíteni.
Ismét Majson vagyunk, Huppert Györgyéknél.
- Kétezer-tíztől viszont bizonyosan az önöké lesz a terület.
- Mi is így gondoljuk, s már múlt év decemberében összehívtuk a tulajdonosi közösséget, hogy legalább a terület majdani sorsáról ne lehessen vitatkozni. A tíz százalékot képviselő lippói jegyző sajnos nem jött el, de még így is többségben maradtak azok, akik velünk kötnének szerződést.
- Akkor tehát minden rendben.
- Nehogy azt higgye. A határozatunkat a bólyi zrt. megtámadta a bíróságon.
- Mire hivatkoznak?
- Csak az időt húzzák.

*

- A törvény szerint a tulajdonosoknak legalább egyharmadát képviselni kell egy-egy ilyen gyűlésen - veti ellen Pukler János. - Szerintünk nem voltak ott annyian.
- A jegyzőkönyvek szerint természetesen jelen volt az egyharmad, sőt még többen is - így Bodonyi Tamás. - Mindennel próbálkoznak, mondom, csak hogy ne kelljen átadni a terület feletti rendelkezés lehetőségét a tulajdonosoknak.
A döntés tehát ismét csak a bíróságé.