Volt egyszer egy állami gazdaság

- Hagyományos disznótoros vacsora lesz, süteménnyel, borral, de csak a műsor után. Azelőtt november 7-ét szerveztük Vámosiné Mariskával, aki akkor szintén a "gazdiban" dolgozott, ma a művelődési ház vezetője, most meg ezt a találkozót hoztuk össze - magyarázza Károly György, az esemény egyik szervezője. Felvezet az emeletre, mutatja a brigádnaplókból, kitüntetésekből, archív fotókból összeállított kiállítást.
Nincs jó idő, esik a havas eső, lassan gyülekeznek az emberek, mindenki a legjobb ruháját vette fel. A kultúrház bejáratánál házi pálinkával, pogácsával fogadják az érkezőket. Kling József fehér ingén zöld-fehér csíkos nyakkendő van, rajta a Hőgyészi ÁG felirat, öltönye hajtókájára kétoldalt Kiváló Dolgozó-jelvényeket tűzött.
- Büszke vagyok rá - mutat a kitüntetéseire -, azért raktam ki mind. Huszonnégy évig, 1967-től dolgoztam a gazdaságban az asztalosoknál. Jó volt itt, akkor voltunk fiatalok. Húszévesen Fiuméban üdültem ezer forintért tíz napig, aztán Szibériában voltam tanulmányúton. Én még a leépítések előtt eljöttem a gazdaságból, magánvállalkozásba fogtam, jól megy az üzlet - mondja, de azt azért hozzáteszi, hogy nagy jelentősége volt a faluban az állami gazdaságnak. Biztos megélhetést nyújtott az embereknek, akkor épültek az új házak. Ez a művelődési ház sem lenne, mutat körbe a márvánnyal burkolt ház előterében, ha nem lett volna a gazdaság.
Ahogy szép lassan megtelik a nagyterem, egyre nagyobb a hangzavar. Régen látott ismerősök köszöntik egymást. Vannak, akik a gazdaság megszűnése óta, több mint másfél évtizede nem látták egymást. Feketébe öltözött idős parasztemberek kezelnek fiatalabb, öltönyös férfiakkal. "Jé, ott a volt jogászunk, az meg az utolsó szakszervezeti titkár" - mutatnak egy mokány, fekete férfira.
- Nagyon nehéz időszak volt, amikor a rendszerváltás után privatizálták az állami gazdaságot. Az országban a százharminc közül mindössze 11 maradt meg az első körben, Tolna megyében egyedül Dalmand - emlékezik vissza az átalakulás, majd a felszámolás utáni időkre Fonyódi Béla, aki 1988-tól a gazdaság megszűnéséig, 1993-ig volt szakszervezeti titkár. Nem volt könnyű dolga, nem az a korszak volt, amikor csak üdülési jegyeket kellett osztani, ők sztrájkot szerveztek, amikor a német tulajdonos nem akart bért emelni. Az összes dolgozó csatlakozott a munkabeszüntetéshez. Harmincszázalékos béremelést kaptak, de kisvártatva a tulajdonos felszámolt mindent. Az embereknek felmondtak, ő is munkanélküli lett, majd később, miután mindkét térdébe protézist ültettek, rokkantnyugdíjba ment.
Szerencsésebb volt Kovács József, az állami gazdaság utolsó igazgatója, aki - 22 év munka után - önként távozott a gazdaságtól, mielőtt azt részvénytársasággá alakították. Közgazdászként ma az egyik nagy pénzintézet megyei fiókjának vezetője. Nem tudom, gazdasági vezetőnek milyen volt, szónoknak mindenesetre kitűnő. Köszöntőjét az emberek lelkesen megtapsolják.
- Az ember kétszer születik, mint a gyümölcsfa. Egyszer, amikor a magból kikel és csemetefa lesz, másodszor, amikor kiássák, és új helyre kerül, ahol kiteljesedik és termőfa lesz. Nekem, sok más volt kollégámmal együtt, ez a termőre fordulás Hőgyészen, az állami gazdaságban volt. Itt lettem az az ember, aki ma vagyok. Nagytormás, Tabód, Ürgevár, Lengyel, ha álmomból fölébresztenek, akkor is el tudom sorolni a gazdaság kerületeit - mondja.
Aztán sztorikat mesél, feleleveníti a régi eseményeket, amikor szent célokért vidáman hazudtak ötszáz százalékos eredményeket a Csapajev brigád naplójába.
Az emberek egyetértően bólogatnak, van, aki a szemeit törölgeti. Akik itt vannak ma este, azért jöttek el, mert kaptak valamit az állami gazdaságtól, olyan munkahelyet, ami ma nincs. Nemcsak fizetést, de biztonságot és szociális gondoskodást is. Volt olyan év, hogy az ezerötszáz dolgozó közül hétszázan üdültek, olyan háromfogásos ebédet adtak hat forintért, hogy otthon sem volt jobb. Mintagazdálkodás volt itt 13 500 hektáron, ide jöttek tanulmányútra a német középparasztok és a tudományos intézetek vezetői. Ezért volt nagy trauma, hogy egy ilyen jól gazdálkodó mezőgazdasági nagyüzemet egyik pillanatról a másikra tönkre lehetett tenni, mondják. Miközben beszélgetnek, jön a meglepetés, a gazdaságról 1981-ben készült filmet vetítik le. Az emberek kihúzzák magukat, nyújtják a nyakukat, hogy jobban lássanak.
- Nézd csak, nem te vagy ott a kombájnon? Milyen fiatal voltál, alig ismerlek meg - fordul az egyik férfi a másikhoz.
- Igen, én voltam - válaszolja a mellette ülő. - Azok voltak a szép idők - sóhajtja. Aztán nekilát a disznótoros vacsorának.

K. É.