Halál az erdőben

- Annál a két magas épületnél forduljon be - mutat a távolba a megkérdezett kerékpáros -, csak vigyázzon a felnikre, mert nagyon rossz az út. Ott született Petőfi felesége, Szendrey Júlia. Róla nevezték el a telepet.
Az út valóban göröngyös, bár legalább aszfaltozott. Éppen egy hete, vasárnap este kezdődött a száz-egynéhány telepi lakos életét felkavaró történet: akkor késő este tűnt el az 55 éves B. István.
- Festetics György hercegé, a Georgikon alapítójáé volt ez az uradalom, ő építette ezeket, az akkoriban még komfort nélküli cselédlakásokat a múlt századelőn. Negyven éve lakom itt, egyetlen bűnesetre emlékszem. Vagy 25 éve egy férfi éppen abban a házban fojtotta meg a feleségét, ahol B.-ék laknak. Az az ember sem él már - meséli a bekötőút mellett kvaterkázó három idős férfi közül az, amelyiknek a baseballsapkáját Peugeot-embléma díszíti.
Egymás szavába vágva elevenítik fel a mainál jóval dicsőbb múltat: negyven éve még a szó szoros értelmében virágzott minden, merthogy az agrártudományi egyetem mintagazdasága működött itt. Akkoriban az egyetemi gazdaság alkalmazottjai éltek a hosszú, földszintes házakkal szegélyezett, négyszög alakú majorsági udvarokban.
- A kilencvenes évekig még mindenki törődött itt a környezetével, most viszont szegénység meg nyomor van - jegyzi meg az orra alatt mókás, ősz pamacsszerű bajuszkát viselő, nyolcvan év körüli bácsi, aztán biztat, nézzek csak körül.
- Mára jóformán csak mi, nyugdíjasok maradtunk magnak az egyetem fenntartásában lévő szociális bérlakásokban.
- Meg a munkanélküliek, a tengődők - teszi hozzá harmadik, botra támaszkodó társuk. - Középkorúak meg fiatalok, akiket ki akarnak lakoltatni, mert az ezerkétszáz forintos lakbért sem tudják vagy akarják fizetni. A Pityu meg a fia is folyton emiatt marakodott, mert állítólag hátralékuk volt, és kilakoltatás várt rájuk is. Pedig nekik volt munkájuk, az öregebb egy nemesbüki sertéshizlaldában dolgozott, a gyerek pedig, aki az apjával lakott, a keszthelyi szennyvíztelepen. Ott, az a halványzöld keretes az ő ablakuk - bök a fejével a kőhajításra lévő sorház felé. - Egy szoba-konyha...
B. István fia egyéves volt, amikor elhagyta őket a felesége, egy közeli faluban ment újra férjhez, több gyermeke is született ott. Az apa meg erején felül kényeztette csemetéjét.
- Kicsi fiam, téged mindenki bánt, mondogatta, s mindig első szóra vett neki ezt-azt, pénzzel is ellátta - fűzi hozzá a társaságunkhoz csatlakozó, hófehér haját kendővel fedő hetvenéves szomszédasszony. - Múltkor is, ott voltam a buszmegállóban, amikor adott neki egy ezrest kajára. Hát rendesen meghálálta... Pedig áldott jó, tisztességes ember volt a Pityu, a légynek nem ártott - teszi hozzá nagyot sóhajtva.
A férfi eltűnését múlt kedden jelentették be, a rendőrök másnap kezdték el keresni. Rögtön elterjedt a telepen, hogy az ifjabb B. István agyonverte az apját.
- Igaz, hogy vasárnap este itt ivott apa és fia, összevesztek, úgyhogy ki kellett tessékelni őket? - kérdezem a telepi büfében a kocsmárost.
- Valóban összeszólalkoztak, és különösen a fiú volt részeg. Máskor normálisan viselkedett, de ha beivott, nem lehetett vele bírni. Mintha nem lett volna nála agyilag minden rendben... - válaszolja a sötétkék szabadidőruhás csapos, miközben a pultnál álló asszonynak pálinkát tölt egy sörösüvegbe.
A gyilkosság tényét erősítette az is, hogy a 25 éves fiatalembert szerdán már bilincsbe verve vezették végig a majoron.
- Biztosan egyből bevallotta, hogy ő tette, máskülönben minek kutatták volna a holttestet azokon a helyeken, amelyeket ő mutatott meg a rendőröknek. Először egy szennyvízaknában keresték, aztán meg a fiú munkahelyén, a szeméttelepen, mert azt mondta, hogy a konténerbe dobta - eleveníti föl a nem mindennapi eseményt egyik nyugdíjas beszélgetőtársam. - Volt itt vagy hatvan rendőr, még nyomkereső farkaskutyát is hoztak.
- Bolonddá tette őket. Ennyi embert becsapni... - így a fejkendős asszony, aki elárulja, hogy az ő menye az elhalt B. István húga. - Tegnap telefonáltak a Marikának a főkapitányságról, hogy vigyen be tiszta ruhát a gyereknek.
Merthogy ifjabb B. Istvánt nyomban őrizetbe vették nyereségvágyból elkövetett emberölés alapos gyanújával. Amikor viszont február 8-án, csütörtök délután a rendőrök Keszthely határában, a 71-es főút elkerülő szakasza melletti erdős területen egy fára felakasztva megtalálták az eltűnt keszthelyi férfi holttestét, a fiút, aki erőszakkal elszedte apjától a fizetését, már csak rablással gyanúsították. Hogy miért?
- Mert az elsődleges helyszíni vizsgálatok során idegenkezűségre utaló körülmény nem merült fel. A nyomokból ítélve B. István valószínűleg maga vetett véget az életének. A körülmények pontos tisztázására szakértők bevonásával folyik a vizsgálat - nyilatkozta lapunknak még szombat este Csizmazia Péter, a Zala Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóreferense.
- Az teljesen kizárt, hogy a Pityu önszántából felakasztotta volna magát -, csóválja baseballsapkás fejét az egyik öregúr. - Találtak ott a töltésnél két zsákot meg madzagot is. Ha öngyilkos akart lenni, mi a fenének vitte azokat magával?

Dolgoznak a szakértők
Takács Csabát, a Zala Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivő-helyettesét kedd reggel kérdeztük.
- Megfelel a valóságnak, hogy az ifjabb B. István előbb beismerte apja meggyilkolását, majd viszszavonta vallomását?
- Erről nincs információm.
- A rablást a fiú kizárólag apja sérelmére követte el?
- Igen.
- Az igazságügyi boncolás is megerősítette, hogy kizárt az idegenkezűség?
- A szakértői vélemények még nem készültek el.