Hátramenetből gyorsítani

A napokban véglegesítették-véglegesítik az önkormányzatokban az idei költségvetést. Több falusi jegyző, illetve polgármester egybehangzóan állította: pénzügyi szempontból a kistelepülések olyan tűréshatárhoz értek, ahonnan szinte lehetetlen tovább hátrálni. A számítás egyszerű: ha a központi költségvetésből igényelhető támogatások négy százalékkal nőnek, de az infláció hatszázalékos, akkor az helyben két százalékos csökkenéssel egyenlő. A folyamatba belejátszik még az idénre jósolt általános életszínvonal-csökkenés is, és ez a helyi bevételeket is magával húzza, ami pedig a pályázat útján elérhető támogatásokat illeti, ott a kötelező saját erő kigazdálkodása lesz a legnagyobb gond. Egyre több a forráshiányos önkormányzat. Többségük a működést hitelből próbálja fenntartani. Egyre kisebb sikerrel, hiszen az Állami Számvevőszék jelentése szerint az önkormányzati adósságállomány évről évre nő: míg 2002-ben 265 milliárd forint volt, addig 2004-ben 343 milliárdra, 2005-re pedig már 418 milliárdra tehető.
Úgy tűnik, az ostor már megint azokon csattan majd a legnagyobbat, akik már eleve szorult helyzetben vannak. A támogatáscsökkenés ugyanis legjobban a leghátrányosabb helyzetű kistérségek felzárkóztatására szánt támogatások körében mutatkozik. Két támogatási jogcím meg is szűnik 2007-ben (a települési hulladékgazdálkodási közszolgáltatás fejlesztés támogatása, valamint a címzett és céltámogatás új beruházásokhoz).
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a mai helyzetben az összefogásban, pontosabban az összevonásban látja a megoldást. Egy televíziós interjúban kifejtette: nem kell minden községbe hivatal, ahogyan egy társasházban sincs mindenkinek külön szemeteskukája, hanem egy közöset használnak. Fontosnak nevezte a választott tisztségviselőket, de emlékeztetett arra, hogy vannak olyan országok, ahol a poszt: méltóság, fizetés nélkül. Úgy fogalmazott: az önkormányzatok nem lehetnek zárt kiskirályságok. A jövőt inkább a kistérségi társulásokban látja, amelyek közösen üzemeltetik például több település iskoláját, szociális ellátását. Egy a gond ezzel: a települések egy részének nem fűlik hozzá a foga.

Bevételek
Az önkormányzatok bevétele általában három pilléren áll. Az egyik az államtól kapott normatív - a lélekszám, az iskolai, az óvodai, az idősellátási létszám után járó - fix összeg, amely havi bontásban érkezik a hivatal bankszámlájára. Ezt egészíti ki a személyi jövedelemadó helyben maradó része (ez rendszerint nem túl nagy arányt képvisel a végösszegben), a gépkocsi-súlyadó és még néhány kisebb tétel. A másik pillér a saját helyi bevétel. Ebben sok minden lehet. Például az iparűzési adó (amelyet ugyan most éppen megszüntetni tervez a kormányzat), az önkormányzati termőföld bérbe adása, telekértékesítés, lakásbérlet, kisebb szolgáltatások (például fénymásolás) díja stb. Ez a végelszámolásokban általában kevesebb, mint harmadnyi arányt tesz ki. S a harmadik fő bevételi lehetőség: a pályázatokon elnyert tételek. Ezek elsősorban a fejlesztésekben játszhatnak komolyabb szerepet, márpedig az idén éppen ezekre - pontosabban a kötelező saját erőre - jut a kistelepüléseken a legkevesebb pénz.