Igazság, szolgáltatás

Nem az igazi kérdésre válaszolt ezzel. Volt rá jó oka. Más ügyben már bizonyítottan elítélt gonosztevőkről kiderült ugyanis, hogy egy bizonyos súlyos bűncselekményben - Mórról van szó - mégis, korábbi állításuknak megfelelően, ártatlanok. Egyiküket már jogerősen el is ítélték, a másik ellen épp most indult volna újra a bizonyítási eljárás. Egyszerűbben: nagyot hibázott az igazságszolgáltatás. Már megint. Baj ez, nagy baj.
Vannak szakmák, amelyekkel kapcsolatban a társadalom közfelfogása nehezen tűri a hibázást. Nálam a lista valahol a buszsofőröknél kezdődik, benne vannak a pilóták, és a csúcson, szikével a kezükben, a sebészek. Felsőbb emeleten vannak a bírák is. Ők a ma "sérthetetlenek", vagyis e hasábokon úgy általában sem, de konkrétan sem írhatom le, hogy X perben a végső döntés jó esetben egyfajta "teljesítménykényszerből" született (kellett egy bűnös), rosszabb változatban politikai nyomásra dőlt el az ügy, az pedig már egyenesen skandalum lenne, ha néhány nagy horderejű gazdasági bűncselekmény kapcsán némi korrupciógyanút lebegtetnék meg. A jog kiemeli közülünk a bírákat, pedig nagyon is köztünk élnek ők, és bizony látjuk, hibáznak is.
Komor arcú, önmagát függetlennek minősítő igazságügyi szakértő azon borong a reggeli hírműsorban, hogy nem jó ez a nagy társadalmi nyomás az igazságszolgáltatáson - benne a rendőrtől a legfelsőbb bíráig mindenkivel -, mert ez egy sajátos szabályok szerint működő világ, ahol elkapott és kinyomtatott félmondatok összezavarhatnak mindent. No akkor: ha egy országban a "társadalmi nyomás" azt jelenti a szakértő számára, hogy az emberek jogos felháborodása és érdeklődése bizonyos gaztettek ügyében "baj" a talán legerősebb hatalmi ág szereplői számára, akkor sürgősen új foglalkozás után kellene néznie. Másrészt természetes elvárásunk az igazság felkent szolgálóival szemben, hogy valóban igazságot szolgáltassanak. Most néhány, nagy port felvert ügyben derült ki, hogy hibáztak. S vajon hány, igazából "jelentéktelen", de emberi sorsokat mégis meghatározó esetben (válóper, munkaügyi vita - sorolhatnánk) jön be az a bizonyos emberi hibatényező, ami még a közülünk kiemelt bíróban is bizonnyal megvan?
Miként néz tükörbe, aki egy országot megrázó ügyben hibázott? Hoz-e holnap is ítéletet? Tényleg sérthetetlen?