Kordában a madárkór

Álláspontját megerősítette az Európai Bizottság, elégedetten azokkal a magyarországi vizsgálatokkal, amelyek az itteni madárinfluenza-esetek eredetére, illetve azoknak a nagy-britanniai fertőzésekkel való lehetséges kapcsolatára irányultak - jelentette ki az Európai Bizottság szóvivője, Philip Tod. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a brit Bernard Matthews baromfi-feldolgozó - ő a tulajdonosa az említett angliai pulykatelepnek - két magyarországi telephelyén nem vetődött fel a fertőzés gyanúja.

Angol-magyar oda-vissza
A kérdés azért vetődött fel, mert a laborvizsgálatok szerint ugyanaz a vírustörzs pusztított az angliai Hulton pulykafarmján, mint amelyet a közelmúltban Csongrád megyében mutattak ki. A kettő közötti feltételezett kapcsolat: Bernard Matthews "pulykakirály", aki tulajdonosa a magyarországi SáGa Foods-nak is. Kezdetben tagadta, de kiderült, hogy félig feldolgozott állapotban mégis exportált pulykahúst Magyarországról - igaz, teljesen jogosan, hiszen az állatok nem a zárlattal érintett területről származtak. A magyaroknak is van panaszuk: Matthews cége hatkamionnyi nyers pulykahúst szállított Sárvárra a madárinfluenzával érintett angol területről, és a húsból feltehetőleg virsli készült. Az ügyben Brüsszel is vizsgálódik, a nyilatkozatok ellentmondóak. A kérdés az, hogy Nagy-Britannia, illetve Magyarország eleget tett-e a járvány terjedését akadályozó jogszabályoknak. Hogyha az derül ki, hogy a szabályokat megszegték, az az adott ország baromfiexportjára nézve súlyos következményekkel járhat. A magyar hatóságok szerint nem életszerű, hogy a tőlünk kikerült, ellenőrzött, egészséges pulykahús fertőzött volna Nagy-Britanniában.

Jó hírek
Meglepő, a rettegett betegségről szóló korábbi vélekedéseket cáfoló megállapításokra jutottak ugyanakkor nemzetközi szervezetek. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezet (WHO) összesítései szerint hatvanszázalékos a madárinfluenzával megfertőzöttek halálozási aránya szerte a világban. Igaz, 2003-tól ez év február 6-áig összesen csak 11 országban 272 madárinfluenzás megbetegedésről tudunk, és 166 megbetegedett haláláról kapott értesítést a WHO. A megbetegedettek átlagéletkora 18 év volt, 89 százalékuk negyvenévesnél fiatalabb.
Az osztrák tömegtájékoztatás pedig a napokban már arról adott hírt, hogy az Állat-egészségügyi Világszervezet (OIE) szerint jelenleg a nullával egyenlő annak a valószínűsége, hogy emberről emberre átterjedő madárinfluenza-járvány törjön ki a világban.

Madárlátta kártérítés influenza után
Tavaly nyáron, amikor Kiskunmajsa és környéke jelentős veszteségeket szenvedett el a madárinfluenza miatt, már feltételezhető volt, hogy gondok lesznek a kártalanítás körül. Ma azonban minden csendes - persze nem azért, mert minden rendben van.
- Ide ne jöjjön! - hörren a telefonba a férfi. - Volt itt már tévé, rádió, nyilatkoztam fűnek-fának. Idejött az a kis nő a tévétől, neki megvan a riportja, mi meg itt maradunk. Megkaptam a kártérítést. Így is hatszázezer forintom bánja, de legalább még egyszer el tudtam indulni.
A morgolódó férfi még szerencsés: az ő állományát az állatorvosi hatóság lefojtatta, ezért jutott hozzá - viszonylag tisztán - a kártérítéshez. Sokkal rosszabbul járt az, akinek a madarait nem irtották ki, viszont az elszállításukat megtiltották, illetve hosszadalmas eljáráshoz kötötték.
- Mindenhol jártunk már, de sehol semmivel nem biztattak minket - mondja az a negyvenes férfi, aki Kiskunmajsa mellett tömött libákat, s az állománya harmada hullott el, mire, rendkívül leromlott állapotban, el lehetett szállítani. Ebben az esetben a kár abból származik, hogy egy mesterségesen beteggyanúsnak tartott állatot - azaz a tömött állatot - nem lehet büntetlenül két héttel tovább tartani: a madarak egy része elhullik, a másik részének tönkremegy a mája, amivel elvész a tulajdonképpeni hasznot hozó májprémium is, nem beszélve a feleslegesen felhasznált tápról, vitaminról, gyógyszerekről. Erre a termelők semmiféle kártalanítást nem kaptak.
Kacsanevelő áll a telepe mellett, kezében üveget lóbál - gin van benne -, nevét ő sem vállalja. - Túltartottam a madaraimat öt héttel, aztán az állat-egészségügy lefojtotta őket. Tisztességesek voltak, remek munkát végeztek, kifizették a madarak akkori piaci értékét, semmi panaszom nincsen. De azért voltak itt túlkapások a kártérítések igénylése terén is. Néha már szólnom kellett, hogy kicsit vegyenek vissza: akadt, aki a kiesett termelésre húszmilliós kártérítést igényelt. Csak nehogy összekössék a kártérítést egy APEH-ellenőrzéssel, aztán megkérdezzék, hogyan keresett volna huszonhárommilliót két hónap alatt egy olyan vállalkozás, amelyik előtte éveken át évi félmillió veszteséget termelt!
- Hiába hozott az állategészségügy szabályokat arra, hogy a tilalmi zónából el lehessen vinni az egészséges, kész madarat - mondja a mokány, vékony hangú kacsatömő, miközben a maradék zsemlét a kuvasznak pöccinti -, azokat a feltételeket nem lehetett teljesíteni. Nem lehetett vért venni, a laborban kielemeztetni, nem volt hová vinni a madarat levágni. A fagyasztott máj és hús kész ráfizetés, az ára töredéke a frissnek, plusz rárakódik a tárolás költsége: nem csoda, ha mindenki azon volt, hogy vigye a madarat az állategészségügy. Az integrátorok sokat segíthettek abban, hogy az állatok időben elhagyják a telepet: ha készek voltak éjt nappallá téve rohangálni a papírok után, sok pénzt megtakaríthattak a termelőiknek.
- Az ön madarait kiirtották. Hogy boldogult az integrátorral?
- Rosszul. Az állam neki utalta a kártérítést. Eleve csak a kár hetven százalékát kapta meg az integrátor, levette belőle, amennyiről úgy gondolta, hogy jogos, azaz a sovány madár árát, a maradékot pedig átutalta nekem. Még jól is jártam, mert eredetileg fel akarta számolni a sovány madár áfáját is. A káromnak úgy harminc százaléka térült meg, ebbe a munkámat nem is számolom bele. Elvégre nem most dolgoztam először ingyen.
Riportalanyaim legtöbbet egy meghatározott integrátorra panaszkodtak. Az illető cég vezetője nem kívánt nyilatkozni - kénytelen voltam olyat megkérdezni, akiről úgy hírlik, korrektül intézte termelőivel a kártérítési ügyeket.
- Amit mi tettünk bele a madárba, az a mi befektetésünk volt - mondja Hatvani Gábor integrátor. - A sovány madár vagy a napos madár árát, a tápot, a kukoricát levontuk, a hozzáadott érték maradt a termelőnél. Egyesek még jobban is jártak, ugyanis nem volt minősítés, nem vizsgálták a májat. Az igazi gond a túltartás okozta kár, amiről mostanában kevés szó esik. Az eddigi kártérítést, amelyről szintén lehetne beszélni, a magyar állam az unióval felesben fizette.
Az unió, úgy tűnik, nem szívesen engedélyezné a túltartás megtérítését. Tavaly novemberre datálódik az utolsó hír, mely szerint az agrárkormányzat 5,2 milliárdos túltartási kárkeret létrehozásáról tárgyal. Azóta néma csend.

Víziszárnyas-kilátások
- Ilyen kártalanítás jövőre nem lesz - hangzott el múlt hét keddjén, Mélykúton azon a tanácskozáson, ahol víziszárnyassal foglalkozó integrátorok, termelők és az állat-egészségügyi hatóság vezetői - többek között Süth Miklós főállatorvos - vettek részt. A találkozó fő célja az volt, hogy az állat-egészségügyi hatóság beszámoljon az új madárinfluenzás esetekről és a telepítés előtt tájékoztassa az integrátorokat arról, milyen szabályoknak kell megfelelniük a termelőknek. Az üléstől sokan azt várták, hogy az állategészségügy megnyugtatja őket, nem kell feltétlenül felhúzni a víziszárnyas-telepek fölé a több százezres befektetéssel járó hálókat, de csalódniuk kellett. A helyszínen elhangzott becslések szerint ezek a hálók, illetve az a tény, hogy csak annyi madarat lehet tartani, amennyit egy járvány esetén zárt helyre lehet vinni, körülbelül tizenhat forinttal drágítja meg például a pecsenyekacsa kilónkénti előállítási költségeit. Az állat-egészségügy a hitelképes integrátorokra számítana: finanszírozzák meg a termelőknek a hálókat. Az integrátorok inkább az állategészségügy megértésére alapoztak, mondván: e madarakat nem lehet zártan tartani. Molnár Zoltán Bács-Kiskun megyei főállatorvos szokásos keresetlen stílusában hívta fel a figyelmet arra, hogy aki nem tartja be a szabályokat, az az egész magyar baromfiexportot veszélyezteti. Az előírásokat jelenleg is sorozatosan megszegik. Az állat-egészségügyi hatóság bírságol, de a bírósághoz hiába fordul, mert az "a cselekmény súlya büntetés kiszabását nem indokolja" kitétellel elengedi a járványügyi szabályok megszegőit. Az állategészségügy képviselői azt is szóvá tették, hogy a tavalyi katasztrofális év után több mint húszmillió víziszárnyas lesz idén Magyarországon, de nem látnak rá garanciát, hogy ehhez a szabályos nevelőterület is rendelkezésre áll. Az integrátorok felvetették még a vakcinázás kérdését. Arra az állat-egészségügyi hatóság szerint nincsen lehetőség. A beoltott állatot nehéz megkülönböztetni a betegtől, ezért az unión kívüli országokba ilyen madarat nem lehet exportálni. Ráadásul járvány esetén nincs mód megkülönböztetni a vakcinázott kacsát a betegtől.
Amennyiben idén is lesz madárinfluenza-járvány Magyarországon, már csak azok a termelők kapnak kártérítést, akik minden állat-egészségügyi feltételt betartottak.

Egyik szemünk sír
A madárinfluenza elleni hatósági intézkedéseknek alapvetően három kárcsoportja van. Az elsőben a hatóság által leölt madarak árát nagyjából sikerült megtéríteni, bár az összesen másfél milliárd forint nagyobbik része az integrátoroknál landolt. A második kör, amely egy szeptember 11-én kiadott FVM-rendelet alapján részesült rendkívüli agrárpiaci támogatásban, hat jogcímet ölel fel. Ezek közül négy olyat, amely nem fordult elő tömegesen, mint például a tenyészállomány kivágása vagy a tenyésztojás elpusztítása. Két olyan jogcím volt, amelyre nagyobb igény állt fenn. Az egyik az állomány csökkentésére vonatkozott: a madarakat be kellett zárni, ezért meg kellett ritkítani az addig kint tartott állományt. A másik, a legnépszerűbb jogcím a késleltetett betelepítés: tulajdonképpen elmaradt haszon azért, mert új állományt nem lehetett telepíteni a zárlat végéig. E két jogcím azonban valamiért csak kacsára és csirkére vonatkozott, libára nem, holott a térségben a csirkék száma elhanyagolható volt a libákéhoz képest. A dolog végeredménye az lett, hogy mivel mindenki, aki beleesett a zónába, kénytelen volt késleltetni a telepítést, a lehetőséget arra használta, hogy ha már túltartásra nem lehetett kártérítést kapni, akkor legalább ennél az elérhető jogcímnél kicsit jobban megnyomták a ceruzát - ebből a megoldásból azonban a libásokat kizárták, akiknek ezzel kijutott a járvány legpechesebb áldozatainak kétes címe. Ez a második kör 2,5 milliárd forintot vitt el, az unióval felesben.
A harmadik kárcsoport, a túltartásosoké lenne a legnagyobb, ám ennek a cirka 5,2 milliárdnak a kifizetésére kevés az esély. Ez már csak azért is visszás, mert a járvány okaként sokan az állat-egészségügyi szabályok be nem tartását hozták fel, igazságtalannak tűnik hát, hogy pont az nem kap kártalanítást, aki az állományát tisztán tartotta.

Májprémium
- A madártömés olyan, mint a halál meg a hasmenés: ha itt az idő, menni kell - mondják, akik ezzel foglalkoznak. A tömött víziszárnyas gyakorlatilag egy időzített biológiai bomba, amely bármikor felrobbanhat. Az állatot valójában mesterségesen megbetegítik, hogy minél nagyobb legyen a mája, ettől aztán folyamatosan élet-halál között táncol. Az általam megkérdezett család hétszáz libát tart: egy etetés két óra, plusz egy óra a következő etetés előkészítése. A madarak vízzel és darával kevert tápot meg vízbe áztatott kukoricát kosztolnak, amelyet egy hosszú csövön gép nyom le a torkukon, grammnyi pontossággal. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a gazda reggel hatkor, délben, este hatkor és éjfélkor etet, sohasem alszik két és fél óránál többet - se hétvége, se szünnap nincsen.
- Kirándulás akkor van, amikor megyünk Szentesre sovány libáért. A fiam tízéves, de még csak a tévében látta a Balatont - vall a helyzetéről egy Kiskunmajsa környéki libatömő.
Mindezt persze a pénzért csinálja az ember. Az integrátor hozza a sovány, kilenchetes madarat, mondjuk kilónként háromszázhatvan forintért. A tömés ideje alatt "belemegy" a madárba a termelő tápja, gyógyszere, a vitamin, az áram, és amikor készen van, az integrátor visszaveszi az állatot háromszázhúsz forintért kilónként: vagyis olcsóbban, mint amennyiért adta, ellenben hozzáadja a májprémiumot. Ez a máj minőségén, súlyán múlik, de a minősítés rendszerint nem a termelőnek kedvez. Úgyhogy a végén ezer-ezerötszáz forint körüli, jónak számító májprémiummal sincs busás haszna a libatömőnek.
A madarak hisztis jószágok. Olykor még gazdájuktól sem viselik el, ha szokatlan ruhában jelenik meg, az idegenektől meg egyenesen a frász töri ki őket. Ilyenkor nemcsak rémülten gágognak, hanem a túlhízlalt állatokat rendesen megüti a guta - és a tetem után nem jár májprémium.