Mi is az a tudásközpont?

Elsőként is tisztázni kell, ezek a felsőoktatási intézmények már nem azok, melyek, mondjuk, tíz évvel ezelőtt voltak: átalakul a társadalom, a vidék, átalakul az oktatás is. Folyamatos, bár csendesebb reform indult el. A gödöllői központú SZIE például már rég nem csak agronómusokat képez, és már nem kizárólag a mezőgazdasági tudományokra alapoz. Végeredményben az egyetem - miközben megtartja, vállalja és gyarapítja megbecsült agrárhagyományait - a természeti erőforrás tudományok területén is megújítja, bővíti, gazdagítja tudományos és oktatási kínálatát. A hat kar - a gödöllői társadalmi, műszaki és természettudományos, kiegészülve a budapesti állatorvosi és az építéstudományi, valamint a jászberényi alkalmazott bölcsészettudományi karral - együttműködik, egymást kiegészíti. 2005-ben létrehozták a természeti erőforrásokra alapozott környezetipari Regionális Egyetemi Tudásközpontot. A rektor szerint ennek lényege, hogy itt kapcsolják össze az egyes kutatási területeket a több mint száz együttműködő vállalat által az életből hozott kérdésekkel: azaz rég nem a tudomány által generált problémákkal foglalkoznak, hanem megoldást keresnek valós, "életszagú" kérdésekre. Az egyik legfontosabb kérdés ma az országban például a természeti erőforrásokra alapozott környezetipar fejlődése. E témára a SZIE külön regionális szintű központot hozott létre, ahogyan a tudásközpont kutatási területe is bővül például az egészségtudományokkal: ma már tudjuk, hogy betegségeink egy része környezeti eredetű, s mindez összefügg az élelmiszerrel, a rekreációval - márpedig ez többségében a vidékhez kötődik -, az egészségturizmussal, a lovas idegenforgalommal, a környezetturizmussal. Minderre képzést és kutatást is képes már biztosítani egy modern, átalakult agráregyetem - mint például a SZIE - Magyarországon.