Rács mögött végre a móri gyilkosok?

A magyar kriminológia legsötétebb eseményeként tartják számon a móri vérengzést. És egyre inkább úgy tűnik, a honi igazságszolgáltatás egyik legnagyobb fiaskójaként is. Mert most már csaknem biztos, hogy öt éve, Móron nem a már részben jogerősen elítélt személyek gyilkoltak, raboltak.
A múlt pénteken ugyanis a rendőrség két férfit letartóztatott, mondván, ők az igazi gyanúsítottak. Ezt alapozza meg egyre több tény. Például az, hogy a szakértők állítják, a tatabányai N. László lakásán olyan fegyvereket találtak - közöttük egy Scorpion gépfegyvert meg egy pisztolyt -, melyekről megállapítható, hogy Móron lőttek velük. S nemcsak Mór, hanem a jó két évig tartó postásgyilkosságok, rablások is képbe kerültek. Pontosabban előbb ezek kapcsán keveredett gyanúba a két férfi, és csak azt követően a móri események miatt. Ma pedig már egy harmadik tettest is keresnek.
Tavaly október elején a tarjáni erdőből egy csomó lőszer és fegyver került elő. Egy család második világháborús fegyverek után kutatott, és a fémkereső az egyik bokor alatt csipogni kezdett. Ásónyomnyi mélységből egy sporttáska bukkant elő meg egy láda, benne lőszerrel, géppisztollyal, egy másik fegyver válltámaszával, üres tárakkal és egy postáskabáttal. Innentől kezdve szorult a hurok az igazinak vélt móri gyilkosok körül.
A nyolc áldozatot követelő bankrablás tetteseit négy éven át kereste a Nemzeti Nyomozó Iroda. Találtak is két gyanúsítottat, Kaiser Edét és Hajdú Lászlót, ügyükben bírósági ítélet is született. Kaiser tényleges életfogytiglant kapott, Hajdúra először 15 évet mértek, mivel a gyanú szerint ő szerezte be a fegyvereket, később a gyilkosságok elkövetésével is megvádolták. A Fővárosi Bíróságon, első fokon ez a per volt folyamatban, amikor robbant a bomba: a hét végén elfogták a tatabányai N. Lászlót, akit kezdetben a veszprémi postásgyilkossággal vádoltak, ám a kihallgatások során kiderült, az illető alighanem a móri bankrablásnak is részese volt. A nyomozók hamarosan felfigyeltek W. Róbertre is, aki a móri gyilkosságok idején szoros kapcsolatban állt N. Lászlóval. Az eset meglehetősen szövevényes, a megértéshez kövessük végig a gyászos történéseket.
A kezdet: 2002. május 9-én, egy csütörtöki napon két fegyveres lépett be az Erste Bank móri fiókjába. A hivatalban négy alkalmazott, három ügyfél és egy biztonsági őr tartózkodott. Miután a rablók festékszóróval "megvakították" a biztonsági kamerát, tüzet nyitottak a biztonsági őrre. Aztán brutálisan végeztek valamennyi bent lévővel. Negyvenhét célzott lövés dördült el, ezek közül jó néhány a bank számítógépes központját találta.
Az egyik elkövető az ajtóban állva elküldte a mit sem sejtő ügyfeleket - miközben egyiküktől egy átutalási megbízást is átvett -, majd kitette a "Műszaki okok miatt zárva" táblát. Később az őr kulcsával bezárták a bankfiókot, és 7 356 481 forinttal, gyalog távoztak. A páncélszekrényben lévő harmincmillió forintot és az értékpapírokat nem bántották. A nyomozás során Kaiser Edére és Hajdú Lászlóra terelődött a gyanú, az elsőfokú ítélet szerint az ajtóban intézkedő férfi Kaiser volt, Hajdú a fegyverek beszerzésében vett részt. A tárgyalás alatt két, más ügy miatt előzetes letartóztatásban lévő tanú jelentkezett: egy szlovák és egy magyar állampolgár állította, hogy minden részletét ismerik a bűncselekménynek, ezt meg is osztják a nyomozó hatósággal, ha büntetlenséget garantálnak számukra, illetve megkapják a 25 millió forintnyi nyomravezetői díjat. Az ő verziójuk az volt, hogy a bankba egy orosz pénzintézettől egy biztosítási csalásból befolyt összeget vártak, de az nem érkezett meg. A tettesek nem rabolni akartak, hanem egy csomagot kerestek, az áldozatoktól pedig mint terhelő tanúktól szabadultak meg. A bíróság közben ítélkezett: bár tárgyi bizonyítékok nem kerültek elő, a mindvégig tagadó tettesek a rács mögé kerültek.
Veszprémben 2003. június 24-én ismeretlen tettes pisztollyal lelőtt egy postást, majd elmenekült. Az ismeretlen férfi még öt alkalommal rabolt ki postásokat Győrben és Tatabányán, közben neonsárga, "Rendőrség" feliratú mellényt viselt. Legutóbb 2005. június 20-án lépett színre Győrött, akkor fegyverrel fenyegetett meg egy kézbesítőt. A nyomozók azt valószínűsítik, hogy az ismeretlen - akinek egyébként a tízmillió forintos nyomravezetői díj sem segített a nyomára bukkanni - egy fegyveres testület tagja lehet, és Tatabányához kötődik.
Hogy mi köze a két bűncselekménynek egymáshoz? Egy olyan felfedezés, melyet szilveszter táján tettek a nyomozók: Tatabánya és Tarján között különös "régészeti leletre" bukkantak. A földbe elásva gépkarabélyt, hangtompítót, könnygáz- és villanógránátot, valamint lőszerhüvelyeket leltek, melyek olyan fegyverekből valók, amilyeneket a veszprémi postásgyilkosság, illetve a móri vérengzés elkövetésekor használtak.
A hiányzó láncszem tehát a "tízmilliós ember" volt, akiről annyit tudtak, hogy 25-30 éves, 190 centiméter magas és csúcsos az álla. Gipsz fejszobor készült róla, csak éppen a személyazonosságát nem ismerték. A megtalált lőszerek és egyéb haditechnikai eszközök alapján a nyomozók mindinkább úgy vélték, a keresett férfi nagy titkok tudója, s az ő vallomása tehet majd megnyugtató pontot Kaiserék ítéletének végére. A hétvége bűnügyi szenzációja volt, hogy a keresett személy, N. László kézre került, mi több, társát, W. Róbertet is elfogták. N. Lászlót az buktatta le, hogy betegesen félt a lebukástól, ezért állandóan kesztyűt viselt. Most már szinte minden nap tartogat valami szenzációt az ügyben: ha igaz N. László állítása, hogy ő "csupán" a gépkocsiban ült, és fogalma sem volt a vérengzésről, akkor hol a harmadik elkövető? Ugyancsak lázasan dolgoznak majd Kaiser és Hajdú ügyvédei is, akik szeretnének védenceik számára némi erkölcsi - és persze anyagi - elégtételt is kihozni az ügyből. A megkapott 25 milliós nyomravezetői díj sorsa is kétséges; továbbá ott a hamistanúzások sora, egyszóval dübörögni kezd az igazságszolgáltatás gépezete. S talán néhány, a nyomozásban és az ítélethozatalban közreműködőnek is lehetnek nyugtalan álmai...