Túlbuzgó fináncok

Az ukrán határon tulajdonképpen nem is csodálkozik az ember, ott Brezsnyev óta nem lett sokkal kulturáltabb a helyzet. De a román határon időnként egészen európai normák szerint fogadtak bennünket - míg be nem indult a jövedéki termékek utáni hajsza. Úgy másfél éve kezdődött az őrület, attól kezdve a magyar fináncok szemében minden, Románia felől érkező utazó csempészgyanús, tehát bűnözőjelölt, akit fel kell tartóztatni, meg kell leckéztetni.
Látni persze társa miatt szégyenkező magyar vámost is, de utast megalázó helyzetbe kényszerítő magyar fináncot hányat! Akik látható élvezettel turkálnak az utazók táskájában, retiküljében, és kéjesen vigyorognak, ha a legcsekélyebb gyanús jelre is lelnek. Netán eggyel több csomag cigarettára.
A kolbász, a szalonna eddig nem izgatta őket. Most, ki tudja milyen indíttatásból, abba is belekötnek. Mint pár napja a nagylaki határátkelőn, ahol a román híradások szerint a magyar fináncok könyörtelenül kidobattak majd' minden élelmiszert az ünnepek után Spanyol- és Olaszországba tartó román vendégmunkásokkal, akik egyébként nálunk meg sem igen állnak. 
A magyar szóvivő cinikusan cáfolt meg cáfolt: "A román panaszoknak semmi írásos nyoma". Mintha nem tudná, hogy aki előtt még két-háromezer kilométeres út áll, és a határon fél napig várakoztatták, az aligha fog jegyzőkönyvet felvetetni a kidobott szalonnadarabjairól egy idegen ország hatóságainál. De most az egyszer a szóvivő emberére akadt: az Arad megyei határőrség parancsnoka névvel és arccal is vállalva erősítette meg a román panaszokat.
És szavai sokkal életszerűbbek, mint Sípos ezredeséi.