Van neki, és használja

Amikor annak idején ártatlan áldozatokat is követelő, addig tényleg példa nélküli erejű bomba robbant a pesti Aranykéz utcában, a társadalom felhördült, hogy na most aztán, de tényleg, ne tovább; aztán beindultak gyújtószerkezetek némely politikusi lakások előtt; majd mindenre elszánt állat-emberek - normális aggyal felfoghatatlan kegyetlenséggel - használták fegyverüket Móron. Az őszi zavargásokról már írtunk eleget - az erőszak életünknek már-már "természetes" részévé vált.
Nagy baj ez, de így alakult.
A mostani akció kapcsán az egyetlen újdonság maga a célpont. Azt eddig is tudtuk, hogy polgártársaink ismeretlen százaléka rendelkezik sorozatlövésre alkalmas fegyverrel, e csoporton belül pedig a tűzereje okán bizonyos körökben méltán népszerű AK-47-es gépkarabéllyal is. Azt azonban kevesen merték volna eddig gondolni, hogy valaki ezt az eszközt a hazai rendvédelem központja, a folyamatosan kamerákkal és "élőerővel" állandóan őrzött rendőrkapitányság felé meri fordítani és meghúzza a ravaszt. Van neki, és használja a fegyvert.
Most mindenki azt találgatja, vajon ki és miért vetemedik ilyesmire. Akad, aki szerint egyszerű feltűnősködő félbolond volt, akit esetleg valami okból netán korábban vegzált az egyenruhás közeg; mások bonyolult összeesküvést sejtenek az akció mögött; netán egyenesen a miniszterelnök utasítására cselekedett (az ürgebőrbe rejtett utasítást nyilván jugoszláv békaemberek adták át neki az Árpád híd pesti hídfőjénél) - de van, aki a radikalizálódó ellenzéket jelölte meg fő hibásként.
Most e feltételezésekről, hírekről meg álhírekről folyik szóáradat a tévében, rádióban, újságban. Engem ilyenkor mindig elfog a csüggedés: a nagy vitában már megint a lényeg sikkad el. Az, hogy vannak közöttünk olyanok, akik birtokolnak és használni sem félnek a nyílt utcán olyan harci eszközöket, amelyeket elvileg az érvényes törvények és némely nemzetközi egyezmények alapján kizárólag hivatalos, állam által ellenőrzött, szigorú szabályok szerint működő fegyveres testületek szerezhetnének be. Írjuk le még egyszer: elvileg. Mert a gyakorlatban ma nem is olyan nagyon körülményes illegálisan fegyvert - akár a már emlegetett kalasnyikovot - szerezni. A szovjet csapatok kivonulása után is maradt az országban elég, és a hírek szerint egyes utángyártott kínai modellekkel is dugig van a piac. Akinek kell, szerez. A biztonságpolitikai szakértő az őszi zavargások elemzésekor arról beszélt, hogy egy komolyabb konfliktus esetén még óvatos becslés szerint is százezres nagyságrendben kerülhetnének elő illegális rejtekhelyeikről "hatékony tűzharcra alkalmas eszközök". Ráadásul időközben felnőtt egy olyan nemzedék, amelynek ugyan valódi háborús tapasztalata nincs, de a fegyverben erőt lát, az utcai verekedés számára egyfajta szórakozás, ha alkalmat lát, ugrik a balhéra. Ha a dózsásnak kell nekimenni, az is jó; ha Gyurcsánynak, Orbánnak, rendőrnek, bárkinek, az is. Közöttük ráadásul már ott mozognak egyes tapasztalt segítők, akik az indulatos nekibuzdulást szervezett akciókba képesek terelni.
Nem tudom, hányan gondoltak már bele igazán, mit is jelent ez? Adott egy gazdasági válsággal, kényszerű reformokkal vert, rosszkedvű ország, benne saját sorsukat kilátástalannak vélő százezrekkel, kettészakadt politikával és immár nagyon durva, erőszakra alkalmas eszközparkkal. Puskaporos hordón ülünk. Ebben a helyzetben ezért nem meglepetés a géppisztolysorozat.
De hogy vészjósló, az biztos.