- Mely folyók tartoznak a veszélyeztetettek közé?
- E folyók általában azokban az országokban találhatóak, amelyek gazdasága rohamléptekben növekszik. Indiai folyókról van szó például, a Gangeszről és az Indusról, az egyiptomi Nílusról vagy a mexikói-amerikai határon fekvő Rio Grandéról.
- Mi fenyegeti őket?
- Duzzasztókat építenek rajtuk, idegen fajokat telepítenek beléjük, szennyezik vagy túlhalásszák őket, túl sok vizet vesznek ki belőlük vagy a klímaváltozás miatt rohamosan csökken a szintjük.
- Ezek közül melyik fenyegeti a Dunát?
- A Dunát át akarják alakítani. Gátakat terveznek rá, újabb sarkantyúkat alakítanak ki rajta, kotorják.
- Mindezt, gondolom, a hajózhatóságért teszik.
- Valóban, az egységes európai úthálózat kialakítása keretében 2019-ig a Rajna-Majna-Duna révén össze akarják kötni az Északi-tengert a Fekete-tengerrel.
- De hiszen a két tenger már most is össze van kötve.
- Igen, de a Dunán az év egy részében, a gázlók miatt, a magyarországi szakaszon másfél méternél mélyebb merülésű hajók nem tudnak teljes rakománnyal közlekedni.
- Említett tervezett gátakat is. Ez azt jelenti, hogy ismét szóba került a nagymarosi erőmű megépítése?
- Szerencsére erről nincs szó. Az uniós ajánlás nem írja elő az országoknak, hogy milyen módon érjék el folyóikon a kívánt merülési mélységet. A munkálatokat három szakaszra osztották. Az alsó, romániai és bulgáriai szakasszal 2011-ig kell végezni, ezeken lehet, hogy épülnek gátak.
- Nálunk milyen eljárással érik el a kívánt mélységet?
- Sarkantyúk, terelők, vezetőművek és kotrás által. A legtöbb gázlós szakasz a szlovákiai Szap és Szob között található, amelyet fel akarnak számolni vagy átalakítani.
- Mi a kifogásuk ez ellen a környezetvédőknek?
- Az, hogy megsemmisítik általa a vízi élőhelyeket. Sokan sajnos csak legyintenek erre, ám a kavics- és homokkúpok megsemmisülésével az ivóvíz mennyisége és tisztasága is veszélybe kerül, s ez már valamennyiünket érinthet.
- A Duna mélyítésével felgyorsul a víz folyása, nem kis örömére az árvízvédőknek.
- A gyors folyó viszont bemarja a medret, csökken a talajvíz szintje, amit öntözéssel kell pótolni, és ez sivatagosodáshoz vezethet.
- A közlekedési szakemberek szerint a vízi szállítás a legolcsóbb.
- Ha csak a szennyező anyagok kibocsátását és az energia felhasználását vesszük figyelembe, akkor valóban sokkal olcsóbb, mint a közúti közlekedés, és vetekszik a vasút árával. Ha azonban a környezet említett átalakítását, valamint a károk folyamatos elhárításának költségeit is hozzászámítjuk, már nem biztos, hogy megéri a nagy átalakítás.
- Készültek erről számítások?
- Sajnos csak az átalakítás költségeit ismerjük, az egyéb költségekről csak hozzávetőleges számítások készültek. Azt tudjuk például, hogy a Bécs és Pozsony közötti szakasz szabályozásával az ivóvíz tisztítása évente 40-100 millió euróval kerülne többe.
- Mennyi az alapmunkálatok ára?
- A Duna teljes szakaszán 1770 millió euróba, vagyis 400-500 milliárd forintba. Ebből ránk 250 millió euró, vagyis 60-65 milliárd forint jut. S ebben még nincs benne a kikötők építése, összekötésük a közutakkal, vasúttal. Az átalakítással nálunk egyébként 2014-ig kell elkészülni.
- Önök tehát ellenzik a tervet, ám szállítani mégiscsak kell. Mi a javaslatuk?
- Mindenekelőtt az, hogy a végleges döntés meghozatala előtt az összes környezeti hatást vegyék figyelembe. Ne a Dunát igazítsák a szállításhoz, hanem a szállítást a Dunához. A mély merülésű rajnai hajókkal szemben pedig nálunk építsenek kisebbeket.
- Nem rontjuk evvel a versenyképességünket?
- Egyáltalán nem. Ha a Duna szabályozásával kezdjük az átalakítást, azzal csak a jól szervezett rajnai flotta könnyű piacnyerését segítjük, míg a kisebb dunai flotta alulmarad.
- Az unió alapelvei között szokták emlegetni az egységesülő piacot.
- Ez így van, ám alapelv a környezet óvása is. A Duna tervezett átalakításával, a szállítás megkönnyítésével kevesebbet nyernénk, mint amennyit a környezet sérülésével, az ivóvíz költségeinek a növekedésével veszítenénk.
