Barátságos Kék Nabucco

Gyurcsány miniszterelnököt mostanában kemény bírálatok érték amiatt, hogy állítólag túl sokat tárgyal az orosz vezetőkkel és üzletemberekkel, pedig ebben a pillanatban a magyar kormányfő - nevezzék őt bárkinek is - aligha tehetne mást. Az a bizonyos Nabucco és a Kék Áramlat hosszú évekre meghatározhatja a legfontosabb magyar lakossági és ipari szolgáltatás viszonyait, és jelenleg úgy tűnik, választanunk kell. Az elsőt beruházók építenék ki az Európai Unió támogatásával, a másikat Oroszország. Az előbbivel kapcsolatban még az sem dőlt el, merre is haladna a földgáz-értékesítésben érdekelt közép-kelet-ázsiai országokat és Európát összekötő cső. A másik már az úgynevezett gyakorlati tervezési fázisban van, vagyis az oroszok már tudják, mit akarnak. Főként elkerülni Ukrajnát, amely az elmúlt időszakban sok borsot tört az orosz medve orra alá. Elég egy pillantás a térképre, és minden érthetővé válik: az orosz eladni akar, ebbe pedig nem fér bele a kockázat, hogy a pillanatnyilag egyetlen igazi "tömegátadásra" képes, de ukrán területeken áthaladó Barátság-vezetéket netán megint elzárhatja a szomszéd.
Mi viszont a cső másik végén vagyunk. Magyarország gázfüggő. Iparunk, mindennapi életünk függ attól, van-e abban a bizonyos csőben gáz vagy nincs. Akad, aki ezt a helyzetet hazánk teljes gazdasági kiszolgáltatottságaként értékeli, ám a valóságban az eladó - legyen az Oroszország vagy épp Türkmenisztán - az értékesítésben érdekelt. Ez az üzlet lényege. A szükséges technika kiépítése közös érdek, tárgyalni kell róla. Hogy mi lesz a neve? Melyik országból indul el, merre halad? A végeredményt tekintve mindegy - így vagy úgy, de szükségünk van rá, és kész. Mi itt vagyunk, a gáz meg ott van.
Nekünk igazából egy "Barátságos Kék Nabucco" kéne.