Elhúzódó feszültségek tavaszán

- Mintha nemcsak a bot, hanem az ásó is a politikai elit napi használati tárgyaihoz tartozna.
- Ma Magyarországnak arra lenne szüksége, hogy egy közösen kihordott nemzetstratégia mentén vitassuk meg, merre megyünk, mit változtatunk, s hogyan. A politikai ellenfelek azonban valóban olyan mély árkot ástak maguk közé, amely egyelőre lehetetlenné teszi a szakmai párbeszédet is. Mindkét oldal beleesett abba az elemi hibába, hogy a maguk virtuális politikai világát és vádjait összekeverik az emberek valóságos életével. Politikai végjáték folyik, amelyben jaj a legyőzötteknek, valamint a szavazatmaximalizálás törvénye érvényesül. Ezt a magatartást a választók előbb-utóbb büntetni fogják, mert tévedés, hogy az emberek erre a folyamatos izgalmi állapotra vágynának.
- A választók egy része retteg vagy éppen tüntet, a többség pedig döbbenten figyeli, mi történik. A reformok, a jövő átgondolására nem jut elég energia akkor, amikor azt kell mérlegelni, kimehetek-e az utcára március 15-én nagyobb baj nélkül.
- A politika által kölcsönösen gerjesztett félelmek világában élünk. Október 23-án kimentem az Astoriához a nagyobb gyerekeimmel ünnepelni. Nekünk szerencsénk volt, mert a rendezvény után az Erzsébet híd felé indultunk, megúsztuk a rendőröket. De a lányom egyik szinkronúszó-válogatott társát, aki a szüleivel másfelé indult haza, a Kálvin térnél körbevették a rendőrök, s gázspray-jel lefújták. Megalázó és méltatlan helyzetbe kerültek, pedig békés ünneplők voltak. Milyen jogállam az, ahol az állam intézményei nem tartják be a törvényt? Ezzel azt üzenik, nyugodtan sértsd meg te is. Ez a normakövetés teljes kudarcához, káoszhoz vezet. A kormányzat felelőssége minősített, mert fedezi, bátorítja a durva rendőri erőszakot.
- De talán az ellenzék sem ártatlan a kialakult helyzetben...
- Az ellenzék sem háríthatja el a felelősséget, ha ráutaló magatartással, testbeszéddel felerősíti a normasértő magatartást.
- Milyen forgatókönyvet lát a közeljövőre?
- Biztosan lesznek tiltakozások, de véleményem szerint a feszültségek és az ellenzék politikája nem érnek össze annyira, hogy a kormány belátható időn belül lemondjon. Nem osztom azt az ellenzéki reményt, miszerint hamarosan kormányozhatatlan lesz az ország, és ezért előrehozott választások lehetnek ősszel. A konfliktusok nyilván folytatódnak, az emberek egy része az utcára viszi az indulatait és a zsigeri haragját, egy része csendben haragszik vagy szorong a jövője miatt. Mert, lássuk be, mégiscsak átverték a többséget, s ezt nehezen nyelik le az emberek.
- Miközben a miniszterelnök és kormánya óriási tempóban reformál, változtat. Előbb-utóbb ennek jótékony hatása is lehet.
- Morális karanténban nehéz eredményesen politizálni. A jelenlegi döntések mögött egyre kevesebb a szakmaiság, annál több a politika. Ha a reformok mögött nincs szakmai kontroll, csak politikai akarat, akkor nincs garancia arra, hogy ezek sikeresek lehetnek. Torzók maradtak a Nemzeti Fejlesztési Tervvel kapcsolatos viták. A politikai iszapbirkózásban elsüllyedt a konszenzusra alkalmas nemzetstratégiai koncepció. Sokan a fejlesztési forrásokat pénzlehívó automatának tekintik, amelynek a kódjához jó politikai kapcsolatok révén lehet hozzájutni. A politikai szekértáborok közötti harcban elsikkad a lényeg: Magyarország új, tudásalapú növekedési pályára állítása.
- Azok az országok lettek Európában sikeresek, amelyek tudtak közös célokat találni, pontosabban az alapvető kérdésekben a politikai ellenfelek meg tudtak egymással állapodni. Lehet, hogy nekünk huzamos sikertelenségre kell berendezkednünk?
- A hajó még nem ment el, bár 2002-ben még az uniós jelöltek éltanulói voltunk, mára pedig krónikus bukdácsolók. De nézzünk előre! A most elindult szakmai nemzeti kerekasztalok talán oldanak a feszültségen. A másik fontos fejlemény, hogy az önkormányzati választásokat követően új politikai időszámítás kezdődött. Megváltozott a politikai erőtér, a balliberális kormányzat mellett jelentős helyi hatalmi tényező lett a Fidesz vezette ellenzék. Ahhoz, hogy az ellenzék helyben sikeres legyen, forrásra van szükségük, ehhez pedig párbeszédre, közös célokra. Így remélhetőleg a néhai amerikai szenátusi elnöknek, Tip O'Neilnek lesz igaza, miszerint minden érdemi politika helyben dől el. Ez lehet nálunk is a megoldás. Alulról újraépíteni a politikát, az érdekérvényesítést. Túl drága az ország jövője ahhoz, hogy csak a nagypolitikára, a pártpolitikusokra bízzuk.

Ki ő?
Stumpf István a Századvég Alapítvány elnöke, az Orbán-kormány kancelláriaminisztere volt, politológus. Zemplénben született, Hercegkúton nőtt fel. Sárospataki gimnáziumi évei után Budapesten, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett diplomát 1982-ben. Később Amerikában, a Harvard Egyetemen folytatta tanulmányait, ahová különféle rangos ösztöndíjakkal visszahívták. Az ELTE-n docensi kinevezésig vitte, miközben volt a Társadalomtudományi Intézet tudományos munkatársa is. A legendás Bibó Szakkollégium igazgatója. A Századvég című folyóirat alapítója, majd az ebből kinőtt Századvég iskola igazgatója, mára az alapítvány elnöke. Négy gyermek apja. Hobbija az utazás és a futball.