Élvezem, ha szerepet játszom

- Ha lenne nálunk férfi peep-show, s könyvet készülne írni e kukkoldák világáról, vállalná, hogy tapasztalatszerzéshez meztelenül táncot lejt a kukkolóknak?
- Koromból adódóan nem lennék valami vonzó, de egyébként semmi akadálya nincs, hogy saját bőrömön tapasztaljam meg a peep-show-k világát. Megjegyzem, nem is rossz ötlet... Legfeljebb az zavarna, hogy nem látnám az engem bámulók reakcióit.
- Szemben azzal, amikor koldusnak, hajléktalannak adta ki magát, hogy hitelesen tudósíthasson a kitaszítottakról. Árulja el, miféle magamutogatás ez?
- Élvezem, ha szerepet játszom, olyannyira, hogy sokszor még távolságot sem tudok tartani a szerepemtől. Legutóbb Kecskeméten töltöttünk kollégámmal két hetet, hajléktalannak öltözve koldultunk, hajléktalanszállón laktunk. Érdekelt, van-e koldusmaffia, meg lehet-e élni a koldulásból és milyen pszichés hatásai vannak, ha valaki kéreget. Ami ez utóbbit illeti, ilyen megjegyzéseket kaptunk: "Takarodj a francba!", "Menj dolgozni!" Félóra után mindenkit utáltam, akinek valamije volt... A megaláztatás mélypontján egy siheder megveregette a vállamat, és azt mondta: "Ne búsulj, fater, ami ma szar, az holnap szarabb lesz! Nesze, itt a cigarettám!"
- Egy pszichiátriai intézet zárt osztályára is bejuttatta magát, hogy átélje, miként bánnak ott egy alkoholista hajléktalannal. Ha most azt mondja, hogy ezt is élvezte...
- Eleinte örültem, hogy "bejátszottam" magam a zárt osztályra, de két nap múlva bepánikoltam. Be kellett vennem a gyógyszereket. Az ápoló ellenőrzi. De kitanultam, hogyan csapjam be. Csupán az egyik kolléganőmet avattuk be, aki szociális munkásként járt be hozzám olyan ürüggyel, hogy ő gondoz, így figyelhetett rám. Biztosra kellett mennem, hiszen a zárt osztályra akartam kerülni, ezért azt találtuk ki a barátommal, aki bekísért, hogy viszek magammal félig megírt búcsúlevelet. Bent pedig elmesélte, hogy miközben ezt a levelet "megtalálta" nálam, észrevette, hogy a hátizsákomban ott volt az autóm vontatókötele is. Ez minden pszichiáter számára az öngyilkosság hívószava. Azonnal a zárt osztályra kerültem.
- Mennyi időt töltött bent?
- Tíz napot. Amikor odabenn kiderült a turpisság, hogy álbeteg voltam, úgy fogadták, hogy aki ilyet megcsinál, az kész pszichopata... A cikk megjelenése után is kaptam meghívásokat orvosoktól kezelésre, mondván, el kell hinnem, szükségem van rá.
- Valójában a Tiszántúli Emanuelle című szociográfiájával lett a szociológia sztárjává, melyben alföldi aprófalvak és kisvárosok lakóinak szexuális kultúráját térképezte fel. Menynyire vezethetők vissza a vidéki szexuális szokások az egykori paraszti szexkultúrára, melyet a férfiak "nappal ökör vagyok, éjszaka bikának kell lennem" alapelve határozott meg?
- Az aprófalvak világában máig ez a meghatározó, bár a férfiak a szégyenlősebbek. A nők beszédesebbek: elmondták, néznek pornófilmeket, és kipróbálnának mindent, ha lenne kivel. Egyikük azt mondta: "Nagyon szép embercsődörök vannak errefelé." Másként értelmezik a pornót is. Egyikük, miután azt látta, hogy egy pasas már a hatodik nőn volt túl, megjegyezte: "Öreg, jönnél csak egyszer ide a gyárba dolgozni nyolc órát, utána kisegeret kellene rákötni, hogy ki-be szaladgáljon!" A másutt elfogadott orális szex elől is elzárkóznak ott a férfiak, mondván, nem tudnák megcsókolni, aki a szájába vette "azt". Szexuális szempontból sivár környezet ez, melyben a nők hamarabb öregszenek, másrészt nincs párbeszéd arról és nincsenek árnyalt szavaik arra, milyen különlegességet kívánnak szeretkezéskor. "Azt akarta, csináljam meg neki kézzel"; "És akkor rám jött, ahogy szoktak a férfiak, és betolta" - ilyeneket mondtak a nők.
- Készülődik a Nagyvárosi Emanuelle című könyve, amelynek címe sejteti, hogy a falvakból nagyvárosokba költözött szexnézőbe. Nem fokozná egy kicsit előzetesen az izgalmakat?
- A nők a városban kevésbé kiszolgáltatottak, a két nem szexuális fantáziája is változatosabb. Írok a szexuális segédeszközökről is, a szado-mazo játékokról; ez utóbbiakat a férfiak igénylik, a hölgyek elfogadják. Szexshopokba jártam, figyeltem a vevőket, mit vesznek. A nők rendszerint a barátnőjükkel jöttek, és vihorásztak a vibrátorok láttán, mint a tinilányok. Szó lesz arról is, hogy középkorú hölgyek között divat a fiatal férfi. Nem férfiprostitúcióról van szó, hanem egészséges partnerkapcsolatról.
- Úgy tetszik, nem hagy felfedezésre váró pontokat a szextérképen, hiszen a leszbikusoknak, a melegeknek is nekiveselkedett. Már megbocsásson, ez utóbbiak közé is beépült?
- A leszbikusok közé nem tudtam beépülni, a melegekkel viszont eljártam gőzfürdőbe, melegbárokba. Az igazán elegáns melegbárokba nem jutottam el, azok magánházaknál vannak a felső háromszáznak. Másutt nyersebb a közönség, nyersebbek a leszólítások. Nem árultam el nekik, hogy szociológus vagyok, annyit mondtam, érdekel a kultúrájuk, és elfogadtak, ebből született a Melegfront című könyvem. Először kimentem a Népligetbe, hogy "felszedjek" valakit és megismerkedjem vele, de annyira féltem, hogy óránként telefonáltam haza a feleségemnek.
- Talán ha nem ön lenne a magyar szociológustársadalom nagy kaméleonja, olykor nem kellene óránként hazatelefonálnia a feleségének.
- Az alacsony polcon ülőkhöz érzem magam közelebb, parasztemberekhez, akik egész életüket munkával töltötték, meg a városi elesettekhez. Nyáron alkalmi munkásnak készülök. Be kell épülnöm azoknak a világába, akiket szeretnék megismerni. Ez, mondjuk, a rózsadombiak közé úgysem sikerülne. Nincs kiadó, amelyik vállalná ennek a költségeit...

Felesége a cenzora
Az 1946-ben született Szilágyi Gyula erdésznek tanult, majd egy pénzérme feldobásával döntötte el, hogy pszichológus lesz-e vagy szociológus. Ma a Budapesti Módszertani Szociális Központ munkatársaként olykor tanyáján írja a feltűnést keltő szociográfiákat, tanulmányokat ír elesettekről, a másságról, de felfigyeltek a Megbukott az iskola? című könyvére is. Szexszociográfiáinak "cenzora" a felesége, hogy az elemzésekben a női szempont is jelen legyen.