Győztek a nyárfagyilkosok

Az ország húsz legnagyobb fehér nyara között számon tartott fa közel a városközponthoz, egy valamikor szebb napokat látott futballpálya szélén állt, s minthogy nem volt senkinek az útjában, békén hagyták. A Bujtosnak nevezett városrész valamikor Nyíregyháza legsárosabb, legértéktelenebb vidéke volt, ahol a magas talajvíz miatt csak kevesen építkeztek. A jobb helyszínek zsugorodásával s a korszerű építkezési módszerek elterjedésével azonban az utóbbi időkben a tőkeerős beruházók is mind komolyabban kezdtek érdeklődni a terület után. Négysávos körút készült, új házsorok nőttek ki a földből, aztán két hatalmas bevásárlóközpont is felépült, s hamarosan egy diszkó is megkezdte működését. Az ott élők ugyan kézzel-lábbal tiltakoztak a brutális méretű épületek ellen, de a városháza előtt tartott demonstrációikkal a kutya sem foglalkozott - s persze minden úgy lett, ahogy a befektetők akarták.
A futballpályát azonban senki sem háborgatta. Mígnem jelentkezett egy fővárosi kft., hogy megvenné a pályát meg a hozzá tartozó részeket, s építene rá egy vagy két áruházat. Más változatok szerint épp fordítva történt, a város egyik vezetője ajánlotta fel a telket a pestieknek - mindenesetre a pálya elkelt, s a bevásárlóközpontok terve is gyorsan elkészült. Természetesen a nagy nyárfa elpusztításával. Csakhogy azt már jóval korábban helyi védelem alá helyezte a város. Sebaj, legyintettek a beruházás pártfogói, és a képviselő-testületnél kezdeményezték a védelem feloldását, mondván, a fa beteg. Az E-misszió környezetvédelmi egyesület azonban felkért egy nagy tekintélyű, a várostól távol élő, független szakembert a fa egészségügyi állapotának felmérésére, s ő tökéletesen rendben találta. E szakvélemény birtokában és az óriási felzúdulás ismeretében a képviselők többsége nemet mondott a kezdeményezésre. Ekkor egy kis zavar támadt a beruházáspártiak körében, de nemsokára jó hírekkel szolgáltak. Áttervezik az egész beruházást, hogy ne kelljen kivágni a fát.
Mindenki nyomban megnyugodott. Két héttel ezelőtt azonban a közterület-felügyelők egy motoros fűrész hangjára figyeltek fel. A hang a futballpálya felől jött. A felügyelők tudták, hogy oda senki nem kapott vágási engedélyt, s rosszat sejtve vették arra az irányt. Legnagyobb döbbenetükre két alak az öreg nyárfát gyilkolta.
Fényes nappal, délelőtt tíz órakor!
Nyomban leállították a munkát, s kérték a papírt. Az persze nem volt. Mondtak viszont egy nevet, aki odaküldte őket. A favágási kísérletnek nyomban híre ment, hamarosan megérkeztek a hivatásos és a nem hivatásos környezetvédők is, és feljelentették a nyárfagyilkolókat, akik olyan mély sebeket ejtettek rajta, hogy kétségessé vált a sorsa. Több se kellett a beruházás pártfogóinak: három nap telt el, s már a képviselő-testület illetékes bizottsága előtt volt az a javaslat, hogy mégiscsak szüntessék meg a fa védettségét, hiszen súlyosan beteg, életveszélyes. Máskor egy-egy javaslat napirendre tűzéséig hetek telnek el, most ezt három nap alatt átverték. És nem volt mit tenni, a szakértői jelentésekre hallgatva kivágták a fát.
A fa ledöntése hatalmas felháborodást keltett a városban. Az emberek majd' minden sarkon ezt tárgyalják - csak a városháza hallgat. E sorok írója megpróbálta kideríteni, hogy kik állnak a nyárfagyilkosok mögött, de mindenütt falakba ütközött. A hivatal alkalmazottai nem akarnak tudni semmiről, a "pártoló tagok" pedig csak a beruházás előnyeit hajlandók ecsetelni. Tagadhatatlan, hogy a befektetők nem garasoskodnak. Ígéretük szerint a bevásárlóközpontok mellett egy másik futballpályát alakítanak ki, parkolót aszfaltoznak, fákat ültetnek, parkosítanak - szebb lesz minden, kulturáltabb, mint volt.
Valószínűleg meglesz a felbujtó is, az, aki kiadta a két fűrészesnek a parancsot. Minden bizonnyal el is ítélik természetrongálásért: kap majd egy figyelmeztetést, és megfizettetik vele - vele? - a fa 2,8 millió forintos eszmei értékét.
Csak azt a majd' százéves nyárfát ki fogja pótolni? És ki fogja megvédeni a többi védett nyíregyházi fát?