Névadónak szépen ragyog

A szikár, szerény, kisfiús mosolyú, 52 éves férfi féltő gonddal fejtegeti le a ponyvát az Ipoly árterében lévő, ludányhalászi kertjük kis betonplaccán álló távcsövéről. Gyönyörű palóc vidék ez, tiszta időben élesen kirajzolódik a Mátra domborulata, a galyatetői adótorony, áradáskor pedig néha a távcső lábáig is benyomul az Ipoly, az a folyó, melynek közepe már a szlovák országhatár, s amelynek vizén Berkó Ernő, ha ideje engedi, gyakran hódol a horgászat szenvedélyének is. A Newton-távcső fókusza több mint két méter, főtükrének átmérője 35,5 centiméter. Laikusnak ez nem mond semmit, amatőrök szemében viszont már komoly műszernek számít az ilyen. Értéke majdnem egy gépkocsi ára, gazdájának pedig felbecsülhetetlen. Vagy inkább pótolhatatlan, mivel az igen szerény anyagi körülmények között élő család feje az elmúlt tíz évben spórolta és vásárolta össze az elemeit, s egy amatőr csillagász barátja épített belőlük távcsövet.
- Nem fél, hogy ellopják? - kérdem tőle a fotózáskor, amire sóhaj a válasz. Mert tény, hogy ma egy lukas vasfazéknak is lába kél, az ő távcsöve viszont, ebben bízik, avatatlanoknak semmit sem ér. Már az is szerencse, hogy eddig nem bolygatták meg, hiszen több napba telik a beállítása. Ezért vágyálma, amihez pénze persze nincs, hogy egyszer majd kupolát építhessen köré, az Ipoly menti pára és szél ugyanis ellenségei a pontos "észlelésnek".
Igazi "csillagcsalád" az övék. Huszonegy éve költöztek Orosházáról a Palócföldre a jobb állás reményében, és beleszerettek a tájba. Feleségét az orosházi üveggyár csillagász szakkörében ismerte meg. Lányuk magyar-történelem szakot végzett Szegeden, fiuk ugyanott programozó matematikát tanul, és persze mindkét gyerek tagja a Magyar Csillagászok Egyesületének. Berkó Ernő az Oroszlán jegyében, Szegeden született, Gádoroson, Orosházán nőtt fel. Apja mezőgazdasági, édesanyja üvegyári munkás volt. Ő elektronikai műszerészként szintén az orosházi üvegüzemben dolgozott, Nógrádban pedig már évek óta egy fóliázógépeket gyártó üzem elektronikai tervezője. Szereti alkotómunkáját, és büszke rá, hogy a szécsényi New-Profipack középvállalkozásként díjat is nyert.
- Nem a szüleim anyagi helyzetén múlt, hogy nem végeztem csillagászatot - mosolyog kópésan. - Igazság szerint utáltam tanulni. Olyan voltam, mint Bendegúz Rideg Sándor Indul a bakterház című regényében, akinek soha semmi fontos dolga nem volt, mégis egész életében rohant. Irtóztam a magolástól, az iskolai jegyek sem érdekeltek. Olvasni viszont, s ez a szenvedélyem a csillagászat, fotózás, zene és horgászás mellett máig megmaradt, borzasztóan szerettem. Naponta befaltam egy könyvtári könyvet, és minden érdekelt. Lehettem volna persze amatőr halbiológus is, ha nem olvasom el Bartha Lajos Séta a csillagos égen című könyvét, engem az egy életre megfogott. Magányos farkasként, tizennyolc évesen bütyköltem össze első "tükrös" távcsövemet; ma szép muzeális darab lenne. Akkoriban minden amatőr bütykölt, az Urániától szereztünk hozzá optikai elemeket. Az orosházi üveggyár pedig, ez már "történelem", kiemelten támogatta a csillagászati szakkört. Sőt, magát a csillagászatot is, mert az öntödében társadalmi munkában gyártottunk az Urániának üvegkorongokat. Közben szép lassan fülig merültem a szakköri életbe. Gyuri bácsi, a hozzánk rendszeresen látogató Kulin György csillagász, akit nagyon szerettem és tiszteltem, 1973-ban állította ki a Csillagászat Baráti Köre tagsági igazolványomat. Így kezdődött...
- Vagyis nem egy csillagvizsgálói osztálylátogatás romantikus élményével, amikor a távcsőbe nézve megborzongott a Galaxis csodáitól?
- Cifrább a helyzet, a csillagászatban igenis van romantika! Már annak, aki fogékony rá... Ha, mondjuk, száz iskolás belenéz egy távcsőbe, jó, ha kettőnek élmény, hogy tisztán látja a Hold krátereit, a Jupiter felhősávjait vagy a Saturnus gyűrűjét. Kis túlzással: ma az intézetek szakcsillagászainak néha már távcsőbe se kell nézniük, mivel ezernyi műszer ténykedik helyettük, és eredményeiket számítógépek értékelik ki. Az amatőr csillagászok sem - vagyunk vagy ötezren az országban - céltalanul "barangolnak" az égbolton, hanem kitartó, módszeres munkával mélyre kell ásnunk magunkat ennek a tudománynak egy-egy kis szeletébe. Nekünk sok minden szenzáció, de a médiának legfeljebb az, ha felröppen egy hír, hogy meteor vagy kisbolygó csapódhat a Földbe.
- Egy ludányhalászi amatőrnek miként sikerült bekerülnie olyan rangos névsorba, melyben többek között Móra Ferenc, Ortutay Gyula, Kodály Zoltán, Soros György, Petőfi, Teller Ede, Öveges professzor és Puskás Öcsi szerepel? Alig van közöttük csillagász, amatőr pedig egyedül ön.
- Valóban kevés a listán a csillagtudós. A még élő Lovas Miklóst, a már elhunyt Kulin Györgyöt vagy a híres Thewrewk Aurélt említhetném, aki a Planetárium és az Uránia igazgatója volt. Rólam a szegedi egyetem csillagászati hallgatóinak kis csapatát vezető Sárneczky Krisztián és Heiner Zsuzsa által felfedezett kisbolygót nevezték el, Krisztián kezdeményezésére, aki már főállású csillagász a kutatóintézetben. Ilyen gesztust először Puskás Öcsi kapott tőle, utána én. A hír, jó értelemben, szinte megrázott. Személyesen ritkán találkoztunk, de közösen vezettünk rovatokat a Magyar Csillagászati Egyesület kiadványában. Talán az 1999-es szupernóvám megtalálását vagy később a kettőscsillag-felfedezéseimet ismerte el. Utóbbinak révén egyedüli amatőr magyarként bekerültem egy washingtoni katalógusba, az amerikai tengerészeti kutatóintézet adatbázisába.
- Viszonozná kollégája gesztusát?
- Hajaj! Legkiválóbb fiatal szakembere a magyar csillagászatnak! Egy felfedezőnek joga van a névadáshoz, pár apró megkötéssel: ne keresztnév vagy hosszú terjedelmű legyen, és az illető nem lehet politikus. Sajnos én fényévekre vagyok ettől, mert egy kisbolygó felfedezéséhez komoly kutatóintézeti műszerezettség kell. A Berkó bolygót egyébként figyelemmel kísérem, most éppen a Mérleg jegyéből halad a Skorpió felé.