Orvos nélkül nem megy

- Kezdjük gyakorlatiasan: Mari néni idős, falun él, és már vagy harminc éve szenved ugyanabban a betegségben. Eddig ugyanabba a kórházba járt kezelésre, ugyanahhoz az orvoshoz. Kórháza most megszűnik, orvosa az ország másik felében helyezkedik el. Mit kell tennie ezután Mari néninek?
- A kérdésre azért sem tudok érdemben válaszolni, mert nem tudom, hogy valóban megszűnik-e a kórháza. Újabb és újabb listákról hallunk, e pillanatban senki sem tudja, melyik kórházzal mi történik, különösen pedig az ott dolgozó orvosokkal.
- Mikorra várható a végleges lista?
- Most éppen március elejére ígéri az egészségügyi kormányzat.
- Egyszer azonban mindenképpen elkészül. Tegyük fel, hogy ez a nap elérkezett. Mit tegyen tehát Mari néni?
- A kórházak átalakításának végleges listájával együtt bizonyára kapnak majd a háziorvosok egy ellátási térképet is, amelyen rajta lesz, hol szavatolják a beteg számára a szükséges ellátást.
- Mi lehet az oka annak, hogy időről időre újabb átalakítási elképzelések látnak napvilágot?
- Csak egyetlen oka lehet: az elképzelés a százhatvan kórház átalakításáról szakmailag kiforratlan.
- Avval, gondolom, egyetért, hogy szükség van az átalakításra.
- Szükség van, természetesen, csak nem a mostani módon és ütemben, mert annak a beteg láthatja a kárát. Akit csak lehet, lássunk el járóbetegként? Természetesen. Csak ahhoz a szakszemélyzetet, az eszközöket és a műszereket is elő kell teremteni. Legyen több rehabilitációs és krónikus ágy? Én is így gondolom. Csak ahhoz előbb megfelelő számú orvost is ki kell képezni. Újraszervezik a sürgősségi ellátást? Tessék mondani, az orvosok hol vannak hozzá? Mert nélkülük, ugyebár, nem megy. Miközben egyébként is irdatlan az orvoshiány a gyógyítás némely ágában.
- Megítélése szerint az orvosok vállalni fogják az átalakítással járó mozgást?
- Jó, hogy valaki ezt is megkérdezi. Ahogy én ismerem a hangulatukat, a fiatalok egy része inkább elmegy külföldre, ahol a mostani bérének a többszöröséért dolgozhat, vagy elhagyja a pályát. Az idősebbeknek sem mindegyike lesz hajlandó vidékre költözni és a ranglétra alján újrakezdeni az életét, különösen, ha eddig vezető beosztásban dolgozott.
- Említette az eszközöket, az átképzés szükségességét. Az mennyibe kerül?
- Tudomásom szerint erről még semmiféle megalapozott számítás nem készült. És nemcsak erről, hanem arról sem, hogy magát az átalakítást miből fogják kifizetni.
- Az viszont bizonyos, hogy kevesebb ágy kevesebbe kerül.
- Igen csekély mértékben. Hiszen ugyanúgy fenn kell tartani az épületet, alkalmazni kell az orvosokat, a szakápolókat, az irodai személyzetet. Nagy megtakarítás csak a kórház bezárásával érhető el.
- A kórházak egy része ugyancsak értékes területen fekszik. Ezek értékesítéséből sok pénz folyhat be...
- A kórházak valakinek, általában az önkormányzatoknak, a tulajdonában vannak. Ha az épületek egy része felszabadul, nyilván értékesíteni fogják, s az összeggel rendelkeznek. Remélem, hogy az vissza is kerül az egészségügybe.
- Gyakran az orvosok szemére vetik, hogy annyi vizsgálatot számolnak el az OEP-nek, az Országos Egészségügyi Pénztárnak, amennyit képtelenség elvégezni.
- Aki ilyesmit állít, az nem tudja, hogy tavaly júliustól bizonyos, az OEP által meghatározott számú vizsgálaton felül nem jár egy fillér sem. Akkor sem, ha több beteget látunk el. Márpedig sürgős esetben el kell látnunk a beteget, nem mondhatjuk, hogy már nem fér bele a keretbe, jöjjön a következő hónapban.
- Mi volna ön szerint a helyes elszámolási módszer?
- Csakis az olyan, amely figyelembe veszi a betegek valós számát, a betegségük súlyosságát és hiteles ellenőrzésen alapul.
- Mondják, hogy túl sokat járunk orvoshoz, kétszer-háromszor annyit, mint Nyugaton.
- Ahányszor ezt mondják, annyiszor felejtik el hozzátenni, hogy az egészségi állapotunk is kétszerte-háromszorta rosszabb, mint Európa boldogabbik felében. Mert ha ezt nem mondjuk ki, az összehasonlítás hamis.
- A szükségtelen orvoshoz járást akarják visszaszorítani a vizitdíj bevezetésével, halljuk az indoklást.
- Felszínes a túlzott derűlátás. Az egész egészségügy recseg-ropog, erre a kormányzat népnevelésbe kezd. Természetesen ez is fontos, de mégiscsak sokadrangú a gondok sorában. S különben is, miért velünk szedetik be ennek az árát? Ráadásul áprilistól jelentenünk kell, ha a beteg hamisnak tűnő taj-számú kártyával jelenik meg a rendelésen. Mondhatnám azt is, hogy fel kell jelentenünk.
- Hallani olyat, hogy egymillió hamis kártya forog közkézen.
- És, tessék mondani, nekem, az orvosnak, akinek gyógyítás a hivatása, ehhez mi közöm? Ha valaki okiratot hamisít, azt vizsgáltassa ki az, akit emiatt kár ér. Nevezetesen az OEP vagy más. De ne velem, hanem az erre hivatott hatósággal, amelynek ez a feladata.
- Gyakori vád az orvosok ellen, hogy a köztulajdonban lévő eszközökkel és helyiségben vizsgálnak, majd pénzt fogadnak el és átküldik a beteget a saját rendelőjükbe.
- Az orvosok jelentős része nem kap számottevő hálapénzt.
- A sebészek, a szülészek sem?
- Természetesen tudom, hogy vannak jól jövedelmező ágai a gyógyításnak. Addig azonban, amíg nem fizetik meg az orvosokat, hiába is várják, hogy ez megváltozzon. S higgye el, az orvosok örülnének a legjobban annak, ha tisztességes megélhetésükhöz nem kellene elfogadniuk a beteg pénzben kifejezett háláját. Ha rendeződne a bérük, én volnék az első, aki eltanácsolnám az Uzsoki Utcai Kórházból, amelynek az élén állok, azt a kollégát, aki pénzt vár el azért, mert meggyógyított egy beteget.
- A fizetésrendezéshez is, mint ahogy a magas színvonalú orvosláshoz, pénz kell. Az azonban nincs.
- Pénz van, legfeljebb kevés. Legyen az egészségügy az, amit fontossági sorrendben kiemelnek s ellátják kellő anyagiakkal.
- Mindegyik ágazat, amelytől elvonnak, ezt mondja.
- De egyik sem az emberi élettel foglalkozik. Mert, gondolom, abban valamennyien egyetértünk, hogy ennek elsőbbsége van.

Ki ő?
Golub Iván 1972-ben szerzett diplomát a SOTE Általános Orvosi Karán, ekkor került jelenlegi munkahelyére, a Fővárosi Önkormányzat Uzsoki Utcai Kórházába. 1977-ben szakvizsgázott belgyógyászatból, majd geriátriából, időközben diabetológusi szakképesítést is szerzett. 1986-ban osztályvezető főorvossá nevezték ki az intézmény I. belgyógyászati rehabilitációs osztályára. 1995-ben megnyerte az Uzsoki Utcai Kórház főigazgatói pályázatát. 1997-ben elvégezte az EMKA és a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem egészségügyi szakközgazdász szakát. 1998 óta a Magyar Kórházszövetség elnökségi tagja, 2002-ben a szövetség elnökévé választották.